Emlékezzünk a soára és áldozataira!

"Kétszer is meggyilkolták a soá mintegy 6 miliió áldozatát. Első alkalommal, amikor hetven évvel ezelőtt fizikai értelemben népirtás keretében gyilkolták meg őket, s most újra meggyilkolják őket azzal, hogy sorsuk emlékét eltorzítják és kitörlik". Egyebek mellett ezt mondta Ilan Mor, Izrael Állam nagykövete a Világ Igaza kitüntetés átadási ünnepségén 2014. február 20-án Budapesten a Dohány utcai zsinagógánál. Az alábbiakban Ilan Mor beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim!

Azért gyűltünk ismét össze, hogy kitüntetésben részesítsük, és megemlékezzünk azokról az emberekről az élet minden területén, akik a holokauszt, a soá idején a saját életüket kockáztatva is készek voltak arra, hogy megmentsék zsidó embertársaik életét a náciktól és kollaboránsaiktól. Ma ezek az emberek "Világ Igaza" kitüntetésben részesülnek, amely az Izrael Állam által adott legrangosabb kitüntetés és amelyet bátorságuk elismeréseképpen kapnak. Kitüntetést és elismerő oklevelet kapnak, valamint megemlékezünk róluk a Megemlékezés Hegyén Jeruzsálemben. A kitüntetésen ez áll: "Aki megment egy életet, egész világot ment meg". Az áldozatok egyedülálló és példátlan elismerése ez, amelyet Izrael Állam és a Jad Vasem Intézet nyújt át és tiszteleg azon emberek előtt, akik az igazság pillanatában szembeszálltak a náci ideológiával, az élet szentségét védelmezték, és embertársaik mellé álltak az üldözés, és e rettenetes szörnyűség idején.

Hölgyeim és Uraim!
Idén emlékezünk meg a magyarországi holokauszt 70. évfordulójáról. A soá az emberi civilizáció alapjait rengette meg. A holokauszt mindent megváltoztatott, már semmi nem lehet olyan, mint régen. Az emberiség átlépett egy nagyon veszélyes határt, és a legrosszabb arcát mutatta.

Hölgyeim és Uraim!
Emlékezzünk meg minden magyar zsidóról, tartós baráti kapcsolataikról, és békés együttélésükről a nem-zsidó magyar honfitársaikkal. Emlékezzünk meg továbbá arról, hogy hetven évvel ezelőtt ezt az együttélést a nácik és magyarországi kollaboránsaik meggyalázták. Magyar zsidókat, férfiakat, nőket és gyermekeket, valamint időseket deportáltak, és irtottak ki szisztematikusan a nácik és magyar kollaboránsaik pusztán azért, mert zsidók voltak. Miközben mindez történt, a magyar állampolgárok többsége közönyös maradt zsidó honfitársaik sorsa iránt. Tulajdonképpen cserbenhagyták, elárulták zsidó honfitársaikat. Elfordították a fejüket, semmit sem tettek, amikor a magyar zsidó szomszédjaikat és barátaikat elhurcolták, marhaszállító vagonokba tuszkolták és a halálba küldték. Voltak olyan magyar állampolgárok is, akik tevékenyen is részt vettek, segítették a nácikat és magyar kollaboránsaikat azon törekvésükben, hogy begyűjtsék és deportálják szülőhazájukból a magyar zsidókat, és a kegyetlen halálba küldjék őket.

Edmund Burke szerint: "A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak." Hölgyeim és Uraim! Igen. A soá a magára hagyás és elárulás világa volt, az elkövetők, a kollaboránsok és a közönyös szemlélők világa. Ebben a sötét világban nagy erőkkel dolgoztak azon, és rengeteget fektettek abba, hogy a zsidókat Európa-szerte, így Magyarországon is, szisztematikusan meggyilkolják. Azonban voltak mások is. A soá példákkal szolgál olyan rendkívüli nem-zsidó magyar férfiakról és nőkről, akik az embertelenség legsötétebb időszakában is emberek tudtak maradni, és segítettek megmenteni a zsidó honfitársaikat. Ma tisztelettel adózunk azon magyarok előtt, akik nem maradtak közönyös szemlélődök, akik nem fordították el a fejüket, hanem készek voltak a saját életüket, szabadságukat, és biztonságukat is kockára tenni annak érdekében, hogy magyar zsidókat mentsenek meg.

Hölgyeim és Uraim!
Miközben a "Világ Igazaira" emlékezünk és tisztelgünk előttük, arról is meg KELL emlékeznünk, hogy MIÉRT dolgoztak oly fáradhatatlanul azok a férfiak és asszonyok, hogy megmentsék a magyar zsidókat hetven évvel ezelőtt. Emlékeznünk KELL arra, hogy hetven évvel ezelőtt a soá NEM a haláltáborokkal kezdődött. Emlékeznünk KELL arra, hogy minden azzal kezdődött, amikor egy zsidó üzlet kirakatát tégla törte be és meggyaláztak egy zsinagógát. Az utcán a zsidó honfitársak ellen özönlő gyűlölet szavaival, a parlament által elfogadott, a nemzeti- és helyi közigazgatási rend által szó szerint végrehajtott zsidóellenes törvények egész sorával kezdődött. Mindez a tudatlanságon, vallási fanatizmuson, és összeesküvéselméleteken nyugvó antiszemita nézetek miatt történhetett meg. Emlékeznünk KELL arra, hogy a soá nem csak úgy megtörtént; alaposan kitervelték, és szisztematikusan végrehajtották.

Hölgyeim és Uraim!
Kétszer is meggyilkolták a soá mintegy 6 miliió áldozatát. Első alkalommal, amikor hetven évvel ezelőtt fizikai értelemben népirtás keretében gyilkolták meg őket, s most újra meggyilkolják őket azzal, hogy sorsuk emlékét eltorzítják és kitörlik. Mondjuk ki hangosan és tisztán érthetően: A holokauszt különböző formákban megjelenő tagadása az antiszemitizmus egy kifejezési formája. A zsidók elleni népirtás tagadására tett bármilyen kísérlet a náci ideológia és az antiszemitizmus zsidó nép kiirtásában való bűnössége, vagy felelőssége alól történő felmentésére tett törekvésnek minősül. Ha bárki megkísérli bármilyen okból átírni, vagy átértelmezni a soá történelmi tényeit, akár ebben az országban, vagy bárhol máshol politikai és/vagy ideológiai célzattal, akkor részesévé válik ő maga is annak a szánalomra méltó kísérletnek, hogy tagadni próbálja a soát. Számomra, számunkra nagyon is egyértelmű: a holokauszt-tagadás célja gyakran az antiszemitizmus erkölcsi igazolása és e politikai ideológiák, rejtett motivációk érvényesülésének az elősegítése.

Hölgyeim és Uraim!
Hetven évvel a magyarországi holokauszt után, ahogy egyre távolodunk időben annak borzalmától, hamarosan olyan időket fogunk megélni, amikor azoknak a rettenetes napoknak az élő emlékezete pusztán történelemmé válik. Ezért állandó kötelességünk magunkkal és az utókorrai szemben, hogy emlékezetünkben aktívan megőrizzük, és megemlékezzünk a holokausztról és annak áldozatairól, közöttük a 600.000 magyar zsidóról is. Legyen ez tanulság és intő példa. Kötelességünk, hogy beszámoljunk a magyar állampolgároknak és mindenekelőtt a fiatal magyar generációnak arról, hogy amikor a zsidókat, akár Magyarországon, akár máshol újra és újra fizikai bántalmazásnak teszik ki, vagy szitkozódás szenvedő alanyaivá válnak, akkor lényegében a saját polgári társadalmunk alapelve, és szerkezete van veszélyben. A szólásszabadság nem szolgálhat a gyűlöletbeszéd, vagy a zsidók, romák, melegek és egyéb csoportok elleni kinyilatkoztatások mentségéül az interneten.

Hölgyeim és Uraim!
Hetven évvel ezelőtt Európában egy nagyhatalom ideológiájaként elfogadta, valamint vallotta az antiszemitizmust és a rasszizmust, ami az emberiség történelmének legszörnyűbb tragédiájához vezetett. Nem volt ez elég? Amikor ma azt mondjuk, hogy "soha többé", azt a reményünket fejezzük ki, hogy gyermekeink, és gyermekeink gyermekei is megértik majd, hogy az antiszemitizmus elleni küzdelem nem csupán zsidó kérdés, hanem magyar és európai is, és egy olyan globális kihívás, amely minden egyes nemzetre hatással van. Reméljük, hogy megtanulják tisztelni az erkölcsi alapértékeket, az emberi szabadság- jogokat, és elutasítják majd a rasszizmus, a vallási fanatizmus, és az antiszemitizmus mindennemű megnyilvánulását az interneten és a médiában. Bízunk továbbá abban is, hogy a holnap gyermekei teljesen megértik, és elfogadják majd, hogy azon törekvés, miszerint bárki is megkérdőjelezheti Izrael Állam - a világ egyetlen zsidó országa - létezésének törvényességét, ahol a holokauszt túlélőinek többsége még ma is él, szintén az antiszemitizmus nagyon negatív, álruhába bújtatott megnyilvánulása.
Ennek érdekében, Hölgyeim és Uraim, újra meg kell erősítenünk a kötelezettségvállalásunkat, hogy formális és nem formális oktatás keretein belül egyaránt arra tanítsuk, neveljük a fiatalokat, Magyarország széleskörű nyilvánosságát, hogy lépjenek fel a diszkrimináció mindennemű fenyegető veszélye ellen.

Újra meg kell erősítenünk azt a szilárd elkötelezettségünket, hogy figyeljünk és reagáljunk a szélsőséges politikai és társadalmi csoportok által tanúsított holokauszttagadás feléledésére Magyarországon. Ennek megfelelően, meg kell erősítenünk az elkötelezettségünket, hogy küzdjünk a magyarországi holokauszt banálissá tétele, vagy relativizálása ellen, miközben arra ösztönözzük mind a bal-, mind pedig a jobboldali politikai közvélemény formálóit, hogy együtt lépjenek fel az ilyen jelenségekkel szemben.

E tekintetben, jómagam is üdvözlöm a magyar kormány határozatát, amely szerint ezt az évet, 2014-et, a holokauszt emlékévének nyilvánította. Legyen ez az év az, amikor megemlékezünk ebben az országban a holokauszt hetven éves évfordulójáról, és erre egy eseménysorozattal készülünk. Engedjék meg, hogy kifejezzem abbéli reményemet és vágyamat, hogy ezek a programok és események megfelelő, méltó módon szolgálják majd országszerte azt a célt, hogy megkettőzzük a törekvéseinket, hogy a soára, és a magyar zsidók tragédiájára, mint ezen ország történelmének egyik legsötétebb fejezetére emlékezzünk.

2013. október 1-jei beszédében Navracsics Tibor, közigazgatási és igazságügyi miniszter a következőket mondta: "(...) Tudjuk, hogy felelősek vagyunk a holokausztért. És tudjuk azt is, hogy magyar állami intézmények voltak felelősek a holokausztért. (...) De mi voltunk. Tudjuk. Még ha személyében én, és hála a jó égnek, a családom nem is érintett, de magyarok voltak, akik elkövették, és magyarok voltak, akik elszenvedték. Magyarok voltak, akik lőttek, és magyarok voltak, akik meghaltak. És ez egy óriási felelősség, amivel szembe kell néznünk itt, Magyarországon, itt, Közép-Európában." Remélem, és kívánom, hogy különösen ebben az évben, 2014-ben és az elkövetkezendő években is, visszhangozzanak országszerte Navracsics miniszter úr szavai. Őszintén remélem, és kívánom, hogy mindenki megérti és a lehető legtöbb magyar ember magáénak érzi e szavakat az élet minden területén: a nagyvárosokban és vidéken, a családokban és az iskolákban, az egyetemeken és a futballstadionokban egyaránt. Bízom benne, és kívánom, hogy a magyar társadalomban mindenki megérti és elfogadja, hogy erkölcsi kötelessége, a múltért való felelősségvállalás, hogy emlékezzen a soára, hogy megértse negatív következményeit és csatlakozzon másokhoz az antiszemitizmus és rasszizmus elutasításáért folytatott küzdelemben.

Hölgyeim és Uraim!
A mai napot azoknak a bátor magyaroknak ajánljuk, akik a "Világ Igaza" kitüntetésben részesülnek. Büszke vagyok, hogy engem ért a megtiszteltetés, hogy Magyarország belügyminiszterével együtt adhatom át a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet kitüntetését és oklevelét e 10 jólelkű embernek. Mi, a túlélők, akik Izraelben élünk, nem felejtjük el megmentőinket. A mai ceremónia alkalmából ünnepeljük az emberiesség szellemének győzedelmeskedését a gonosz felett, és ismételten hangsúlyozzuk, hogy az emberiség képes volt, és ma is képes megvédeni és ápolni az emberi értékeket, még a legnehezebb időkben is. Emlékeztessen a mai ceremónia mindnyájunkat arra, hogy nem ért még véget azon küldetésünk, hogy emlékezzünk a soára, annak áldozataira, és a levont tanulságokra. Sok kihívással kell még szembenéznünk a küzdelmeink során, hogy a világunkat, ahol élünk, jobbá tegyük. Akik nem emlékeznek méltón a múltjukra, és nem tanulnak belőle, arra vannak ítélve, hogy újra átéljék azt...

Engedjék meg, hogy újra megismételjem: mindnyájunknak szent kötelessége, hogy emlékezzünk a soára és annak áldozataira, köztük a 600.000 magyar zsidóra. Soha ne feledjük a leckét és a figyelmeztetést!
Köszönöm, és SHALOM.

Túlélők emlékeznek ma a megszállásra

Magyarország 70 évvel ezelőtti náci megszállására emlékezik ma délután 16 órakor a Mazsihisz. A Dohány utcai zsinagóga előtti rendezvényen két holokauszt-túlélő mond beszédet: Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója, és Kardos Péter főrabbi. Felszólal Heisler András, a Mazsihisz elnöke és Karsai László történész is. A Mazsihisz a maga által szervezett holokauszt megemlékezés-sorozattal is jelzi: távol marad a holkauzst emlékév hivatalos, állami eseményeitől, így tiltakozva a kormány emlékezetpolitikája és a Szabadság térre tervezett német megszállási emlékmű ellen. A mai eseményre meghívták Orbán Viktor kormányfőt is, de nem tudni, elmegy-e.

Szintén ma, 18 órától a demokratikus ellenzék pártjai a Szabadság téren demonstrálnak a kormányzati történelemhamisítás ellen. A rendezvényen a kormányváltó erők politikusai szólalnak fel.

Száznál többen írták alá a kormány emlékezetpolitikája elleni tiltakozó petíciót. "Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a nemzeti emlékezet kanonizálását a kormány jókra és rosszakra való leegyszerűsítéssel kívánja megvalósítani" - állapítják meg az aláírók, köztük Alföldi Róbert színész-rendező, Ferge Zsuzsa szociológus, Gábor György vallásfilozófus, Heller Ágnes filozófus, Herczog Mária szociológus, Iványi Gábor lelkipásztor, Ormos Mária történész, Parti Nagy Lajos író, Rainer M. János történész, Tamás Gáspár Miklós filozófus és Závada Pál író.

Március végén Budapesten tartja konferenciáját az Európai Rabbik Központja; az eseményre érkező mintegy 200 rabbi jövő hétfőn közös imát mond a Dunaparti cipők emlékművénél.