Carroll a levelet 1891-ben eredeti nevén, Charles Dodgsonként írta barátnőjének, Anne Symondsnak. A levélben a hírnév árnyoldalára panaszkodik. Mint írta: gyűlöli, hogy mutogatnak rá, megbámulják és úgy kezelik, mint egy "oroszlánt".
A BBC szerint a kézírásos dokumentumért előzetesen 3-4 ezer fontos bevételt vártak a Bonham's szakértői.
Carroll nagyon visszahúzódó ember volt, rosszul tűrte az ismertséget. A levélben kifejtette: miközben tudja, hogy sokan szeretik, ha hírességként tekintenek rájuk, ő nem tartozik közéjük. "Nem egy fából faragtak minket, nem egyformán kedveljük a dolgokat vagy idegenkedünk tőlük."
Az árverésen a levél mellett számos könyv, kézirat, térkép és fotó is kalapács alá került. Elárvereztek egy-egy első kiadású példányt Jane Austen Büszkeség és balítélet című művéből, és Charles Dickens Két város regénye című munkájából is.
Carroll matematikát oktatott az Oxfordi Egyetem Christ Church kollégiumában, és eredetileg személyes ajándéknak szánva írta 1864-ben az Alice Csodaországban című könyvet a 12 esztendős Alice Liddellnek, barátai lányának.
A mű a modern meseirodalom egyik klasszikusa lett, majd az 1960-as években új kultusza kezdődött, mert Carroll fantáziavilágát összefüggésbe hozták a szerző kábítószer-élvezetével, és hősei, a Fehér Nyúltól az Őrült Kalaposig a "tudattágító" ellenkultúra ikonjaivá váltak. Belőle merített ihletet John Lennon az I am The Walrus, a Jefferson Airplane a White Rabbit című dalához, Tom Waits zenés játékot írt belőle, számtalanszor megfilmesítették, még pornó- és horrorváltozata is készült. Az író rejtélyes figuráját még az 1888-as whitechapeli gyilkosságokkal is összefüggésbe hozták, 1996-ban egy életrajzírója Carroll szövegeiből azt a következtetést vonta le, hogy az író sorai között elrejtette szörnyű vallomásait: ő maga volt a Hasfelmetsző Jack.