Zuschlag: Amit leírtam, korrajz

Zuschlag Jánost használta „megmondóemberként” a Kossuth Rádió pénteken reggel a 180 perc című műsorban a Simon-üggyel és Welsz Tamás váratlan halálával kapcsolatban.

- Nem én mondtam, hanem rajtam kívül sokan mondták, olyanok, akik döntéshozói helyzetben voltak – többször hangsúlyozta a volt MSZP-képviselő, akit Kiss Gábor István riporter először könyvének születéséről kérdezett.

Zuschlag a tíz perces beszélgetésben elmondta, hogy „nem a pénz miatt” adta ki a könyvét, amelyet Szalai Viviennek mondott tollba, hanem azért készült el, hogy a hat év börtön alatt felhalmozódott gondolatait megismertesse az emberekkel. Leszögezte, hogy nincs benne bosszúvágy. Arra a kérdésre, hogy tudna-e olyan bizonyítékokat mutatni, amelyek kellemetlen helyzetbe hoznák a mostani MSZP-s vezetőket, így felelt: „Nem a bizonyíték a lényeg. Olyan metodikáról írtam, amiről mindenki tudott, mindenki elfogadta vagy részese volt. Az elmúlt hetekben senki nem jelentett fel, hogy ZJ hazudik.” Zuschlag nem hiszi, hogy azért nem reagálnak, mert, mint jogerősen elítéltet, hiteltelennek tartják. Ezt követően a periratra hivatkozott, amelyben szerinte olyan állítások vannak, amelyeket az elsőfokú bíróság tett, és nem ő. „Valóban követtünk el bűncselekményt, de nem úgy, nem mi és nem biztos, hogy azok ültek a vádlottak padján, akiknek kellett volna” – mondta.

Amikor a riporter a büntetőperben szereplő pályázatokkal kapcsolatban idézte a könyvet, amely szerint Gyurcsány Ferenc akkori sportminiszter megmondta, hogy egyes pályázatokon kit kell kihozni győztesnek, Zuschlag ismét azt hangsúlyozta, hogy ezt nemcsak ő mondta, hanem „rajta kívül sokan”, köztük két helyettes államtitkár is. „Amit leírtam, korrajz, hogyan láttam az MSZP mindennapi működését. Nem célom a vádaskodás, a feljelentés, csak leírtam, ahogy láttam egyes emberek viszonyát a szocialista párton belül, illetve a szocialista párthoz.”

A közszolgálati rádió riportere a „nejlonzacskóban átadott kenőpénzek, a kockás füzetben vezetett tartozások” kapcsán eljutott a Simon-ügyhöz, és az afrikai útlevelekhez. Zuschlag szerint, aki 20 éve figyeli a sajtót, már sokszor találkozhatott olyan ügyekkel, amelyekben vezető szocialista politikusok voltak érintettek. Példaként a zsurki vodkagyárat és a Kulcsár-ügyet említette, és hozzátette: „Hogy ezek az ügyek miért álltak meg, annak most nincs jelentősége.” A Simon-ügyet azért tartja „érdekesnek”, mert éppen annál a banknál és abban az évben bocsátották ki az ominózus kötvényt, ahol, és amikor Simon Gábor önkormányzati képviselő volt.

Zuschlagnak nem volt útlevele, mivel az szerinte csak 2005 után terjedt el. „Szerzett volna?” – kérdezte a riporter. „A menekülési technikák mindig ki vannak dolgozva” – felelte az interjúalany.

A beszélgetés végén szóba került a Simon-ügyben koronatanúnak tartott Welsz Tamás váratlan halála. „Gyanús véletlenek mindig vannak. Nem azt mondom, hogy megmérgezte valaki, de nagyon szerencsétlen pillanatban halt meg, mert elmondhatta volna, hogy ki mindenkinek szerzett volna útlevelet.” Úgy vélekedett, hogy az ügy még „jó pár szereplőt érinthet, de akkor már nem pénzmosás, hanem vesztegetés lesz a bűntett” – mondta, majd hozzátette: ha Simon Gábor nem akar hosszasan börtönbe kerülni, együtt kell működnie, az MSZP pedig, tekintettel a kampányidőszakra, nem tehet mást, minthogy mindenkitől és mindentől elhatárolódik, „csak határozott nemekkel tudja minimalizálni a veszteséget.”