A válság kezdete óta a négy Visegrádi ország, valamint Szlovénia teljesítményét összehasonlítva Magyarország gazdasági teljesítmény zuhant a legnagyobbat. Csökkentek a bevételek, eközben Orbánék a szociális kiadásokat nyirbálták meg, pedig a többi országban inkább növelték azokat. Csehországban a 3,2 százalékos GDP csökkenés ellenére 5 százalékkal nőttek a szociális kiadások. Nyilvánvalóan ezzel akarták megelőzni, hogy a szegények még lejjebb csússzanak.
Magyarországon ezzel szemben csökkentették a szociális kiadásokat; az Eurostat felmérése szerint 2013-ban 3 millió 285 ezer ember volt, aki szegénységben, vagy a mély szegénységélt, ami riasztó adat. Azt jelenti, hogy a magyar társadalomnak immár egyharmada olyan anyagi helyzetbe került, ahonnan nagyon nehéz visszajönni önerőből. Az elmúlt négy évben egy Debrecen és Miskolc lakosságának megfelelő népesség került nagyon nehéz helyzetbe.
A magyar társadalomra vonatkozó adatok azért is elgondolkoztatóak, mivel immár ötödik éve, hogy folyamatosan emelkedik a szegények, vagy szegénység által veszélyeztettek száma. A versenytársaink esetében nem figyelhető meg ilyen tartós romlás, mivel az elmúlt években legalább egy év volt mindegyik országban, amikor csökkent a nehéz helyzetben lévők száma.
A mostani kormányzati időszak alatt alaposan átrendeződtek a szociális kiadások.
Nemcsak a hozzáférés módja módosult, hanem csökkentek a támogatási összegek is. A rokkantnyugdíj rendszer átalakítása, a korhatár alatti nyugdíjazás lényegében megszüntetése, a százezreket érintő közfoglalkoztatási rendszer és a hozzákapcsolódó szociális rendszer egyszerre hozta azt az eredményt, hogy a ciklus végére a korábbi alsó-középosztály is komoly anyagi problémákkal néz szembe.
A versenytársainkkal összehasonlítva a Policy Agenda szerint az is látszik, hogy erre a drámai változásra nem magyarázat a gazdaság helyzete.
