Visszakerült a Seuso-kincs hét darabja

Publikálás dátuma
2014.03.26 14:15
Orbán Viktor miniszterelnök (b2), Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke (j) és Baán László, a Szépművészeti Múzeu
Magyarország visszaszerezte és hazaszállította a felbecsülhetetlen értékű, ókori római eredetű, páratlan Seuso-kincs hét darabját. Ezt maga a miniszterelnök jelentette be rendkívüli sajtótájékoztatón, a Parlamentben.

Orbán Viktor tájékoztatása szerint "Magyarország családi ezüstjének" visszaszerzési költsége mintegy 4,7 milliárd forint (15 millió euró) volt.

"Ha a mienk, jobb, ha nálunk van, mintha másnál. Ezért is döntöttünk a hazahozataláról", amely a múlt hét végén történt meg - fogalmazott Orbán Viktor, aki azt mondta: ha egy országnak van ereje és tekintélye, akkor képes visszaszerezni azt, ami az övé.

A miniszterelnök kérdésre válaszolva kalandos történetnek nevezte a visszaszerzést. Az ezt célzó tárgyalásoknak - mondta - két "főszereplője" volt, Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója és Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár. A hazaszállítás biztosításáért a kormányfő köszönetet mondott Hajdu Jánosnak, a Terrorelhárítási Központ főigazgatójának.

Baán László a tájékoztatón történelmi pillanatként jellemezte a kincsek visszaszerzését, amelyek szombattól - három hónapon át - tekinthetők meg ingyenesen az Országházban, később pedig várhatóan a múzeumi negyed "ékkövei lesznek".

Hozzátette, a tizennégy darabos dísztárgyegyüttesnek a fele került most haza, köztük a legfontosabb darab, a névadó Seuso-tál.

Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke azt mondta, a magyar tudomány számára óriási jelentősége van a kincs hazakerülésének, hiszen így kutathatóvá válik, a tudományos élet pedig mindent meg is tesz majd e kutatások elvégzéséért.

A Népszava februárban megírta: a Seuso-kincsek visszavásárlását ajánlotta a Magyar Nemzeti Banknak (MNB) a Magyar Régész Szövetség (MRSZ). A jegybank akkor 30 milliárd forintot különített el műkincsek visszavásárlására.

Vér tapad a kincsekhez?

A Seuso-kincsek feltételezhetően az 1970-es évek végén kerültek elő a Fejér megyei Polgárdi szőlőhegyén. A felbecsülhetetlen értékű színezüst kancsókból, tálakból álló gyűjtemény az időszámításunk szerinti 4. század végéről származhat, tulajdonosa talán egy barbár betörés elől menekülve dönthetett úgy, hogy elássa. A tálak egyikén egy hatalmas Pelso felirat is árulkodik a kincs pannóniai eredetéről: így nevezték ugyanis a rómaiak a Balatont.

A kincsek modern kori történetét gyilkosságok, csempészés és összeesküvés elméletek övezik. 1980-ban holtan találták Sümegh József, általános iskolai történelemtanárt, leszerelés előtt álló kiskatonát a polgárdi Borbély család kőszárhegyi pincéjében. Az ügyészség vizsgálata akkor is, majd 10 évvel később is öngyilkosságot állapított meg. A rokonok azonban ezzel nem értettek egyet, állították, hogy „a Jóskának tervei voltak a leszerelés után, építkezni akart, már megvette a téglát, sódert, vasbeton gerendákat is. A helyiek már akkor is mondogatták, hogy Sümegh amolyan amatőr régész volt: a környéken számos borospince épült akkoriban, Sümegh pedig átkutatta a felforgatott talajt.

A római korban a mai Polgárdi térségében húzódott egy fontos római kereskedelmi út, nem feküdt messze Gorsium (ma Tác) sem, így Sümegh fáradozását kísérték apróbb sikerek: latin betűs felirattal ellátott kancsódarabok, ezüst vagy aranypénzek, fibulák. Egy kétkilósra becsült ezüsttárgyért 1976-ban 150 ezer forintot, mai áron mintegy 6,5 millió forintot kapott: sokan már erről a tálról úgy tartják, hogy a Seuso-kincs egyik darabja volt. Sümegh néhány nappal leszerelése előtt rendkívüli szabadságot kért, ám nem haza utazott, hanem Kőszárhegyre, tanúk szerint két idegennel indult el a polgárdi ipartelepről a kőszárhegyi bányába. Sümegh azonban onnan már nem tért vissza.

Az ügy akkor vett fordulatot, amikor megjelennek 1990-ben New Yorkban, a Sotheby’s aukciósház árverésén. A leletegyüttes kikiáltási ára 40 millió forint volt: összesen 14 ezüsttálat és a tárolásukra szolgáló rézüstöt tartalmazza a gyűjtemény. A Pelso-feliraton kívül az is árulkodó, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött quadripusszal nyilvánvaló hasonlóságot mutatnak a New Yorkban felbukkant kincsek. A quadripus olyan négylábú tároló, melyre a római korban a Seuso-kincs darabjaihoz hasonló tálakat helyezték. Ez a quadripus még 1878-ban került elő, úgyszintén Polgárdi közelében.

A kincs tulajdonosa, bizonyos Spencer Douglas David Compton, vagyis lord Northampton, Nagy-Britannia akkor 94. leggazdagabb embere nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani hogyan jutott hozzá a kincsekhez. A Seuso-kincs nevet az egyik legnagyobb, mintegy 70 centiméter átmérőjű, közel kilenc kilós aranyozott ezüsttálon található hexameter alapján kapta a gyűjtemény. A tálon latin nyelven az olvasható: „Maradjanak meg számodra ezek az edények, Seuso, évszázadokon át, hogy utódaidnak is méltóképp hasznára váljanak.”

Arról megoszlanak a vélemények, hogy Seuso hány-darabos készletet kapott barátjától: egykori munkatársa szerint Sümegh 40 darabos készletet talált, ám ha ahhoz egykor evőeszközök is tartoztak, nem zárható ki, hogy 250 darabos gyűjteményről van szó. A polgárdiak szerint felettesei is vásároltak Sümegh Józseftől értékes ezüsttárgyakat.

Sümegh a ’70-es évek végén feltételezhetően többször járt Budapesten, az Ecseri piacon: fekete műbőr táskájában, újságpapírba csomagolva hozta kincseit. Bizonyos források szerint itt figyelte az értékes régiségeket egy csoport Anton Tkalcseknek is, aki kapcsolatban állt a libanoni műkereskedővel, Halin Korbannal. A kincsek először 1978-1980 között bukkantak fel Korban bécsi üzletében.

Az árverésre végül nem került sor, ugyanis három ország is bejelentkezett a kincsekért: hazánk mellett Libanon és Jugoszlávia is. Az amerikai bíróság úgy dönt, hogy a kincsek nem árverezhetőek el, amíg az országok nem bizonyítják, hogy őket illeti a kincs. Addig pedig – az ártatlanság vélelme jegyében a tulajdonosnál marad.

Egy évvel később Magyarország perbe szállt a kincsek tulajdonjogáért, miután kiderült, hogy Lord Northampton hamis iratokkal próbálta bizonyítani a Seuso-kincs libanoni származását, ám vesztettünk. A bíróságot elsősorban az érdekelte: látta-e valaki, hogy a kincsek Magyarországon kerültek elő a földből, ilyen tanút azonban nem tudtunk előállítani. Holott két tanú biztosan van: az a két idegen, akikkel Sümeg a Borbély-pincébe ment élete utolsó napján.

Kiderült, korábban már megpróbálta eladni Lord Northampton az ezüsttárgyakat a kaliforniai Getty Múzeumnak. Az éppen tudományos ösztöndíjjal ott tartózkodó Szilágyi János György ókortörténész és művészettörténész, aki a Pelso feliratot látva azonnal rámutatott, hogy erősen kérdéses a kincsek libanoni származása.

A múzeum egyik kurátora – arab lévén – első olvasatra megállapította, hogy a kincsek származási papírjai hamisak. A múzeum azonban nem foglalkozott a továbbiakban az üggyel, nem jelentették a hatóságoknak a hamis iratokkal felbukkant leleteket. Szilágyi professzor később a sajtónak úgy nyilatkozott, hazajövetele után „nem akart foglalkozni a dologgal, mivel a pannóniai kutatásokban nem volt érintett; ő itáliai és görögországi régészettel foglalkozik”.

A Seuso-kincsek jelenleg forgalomképtelenek: a hírek szerint Lord Northampton számára is kezd kínossá válni az ügy. A Lord szervezett 2006-ban egy privát aukciót, ám nem volt érdeklődés a Seuso-kincsek iránt. Hiller István minisztersége idején a kormány megpróbált ajánlatot tenni a kincs megvásárlására, ám a kulturális tárca akkori 100 milliárdos költségvetésének jelentős részét felemésztette volna.

Sümegh József halálnak körülményeire azóta sem sikerült megnyugtatóan fényt deríteni, és a kincsek eredetét sem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani. Holott Sümegh gyűjteményéből még legalább 27 darab létezik valahol, melyek közül akár egy is bizonyíthatná ezt. A régész szövetség szerint a jegybank "Értéktár" programja lehetőséget teremt arra, hogy a magyar állam, megfelelő peren kívüli megállapodással, rendezze a Seuso-kincs státuszát, és fenntartva álláspontját a lelet magyarországi eredetéről, visszaszerezze azt.

Ennek megvalósulása esetén felkutathatóvá válna a kincslelet többi, jelenleg még ismeretlen helyeken rejtőző darabja, továbbá ismételten el lehetne végezni azokat a természettudományos vizsgálatokat, amelyekkel immár publikálható módon lehetne bizonyítani a tárgyak eredetét. A különleges műalkotások pedig végre egy magyar közgyűjteménybe kerülve hozzáférhetővé válnának a hazai és külföldi nagyközönség számára is.

Szerző
Frissítve: 2014.03.26 14:53

Döntött a Jobbik: folytatják, de felkészülnek a feloszlatásra is

Publikálás dátuma
2019.02.23 15:26
Szilágyi György, a Jobbik szóvivője és frakcióvezető-helyettes a párt rendkívüli kongresszusa utáni sajtótájékoz
Fotó: MTI/ Mohai Balázs
Az alapszabály módosításával a Jobbik arra a lehetőségre is felkészült, hogy a Fidesz felszámolja a pártot. Szilágyi György szóvivő szerint „az utolsó csepp vérükig” küzdenek majd, akár „nulla forintból” is kampányolni fognak.
Rendkívüli kongresszus összehívását jelentette be Sneider Tamás pártelnök február elején, miután az Állami Számvevőszék tiltott támogatás elfogadása címén ismét megbüntette a Jobbikot (korábban összesen 662 millió, ezúttal – a visszatartott költségvetési pénzeket is beleszámolva – több mint 270 millió forintra). Sneider két napirendi pontot jelölt meg: az egyik a Jobbik és a párt parlamenti frakciója megszűnésének lehetősége, a másik a Fidesszel szembeni ellenállás folytatásának megtárgyalása. Nem elég, hogy a szombati kongresszust zárt ajtók mögött rendezték, még a helyszínt is titokban tartották (utólag derült ki, hogy egy XIV. kerületi, Gizella utcai rendezvényközpont adott otthont az események.) A Fidesz és médiabirodalma jó ideje szisztematikus kampányt folytat a Jobbik ellen. A kormánypárti sajtó kellemetlenkedésein túl a pártnak feltehetően az se hiányzott volna, hogy roma aktivisták és antirasszisták tiltakozó demonstrációt szervezzenek a helyszínre. A kongresszus időpontja ugyanis éppen február 23-ra, a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság tízéves évfordulójára esett. A sorozatgyilkosság idején a markánsan szélsőjobboldali Jobbikban még szó sem esett a néppárti irányról, a jobbikos politikusok élen jártak a cigányellenes indulatok felkorbácsolásában. A kongresszusról beszámoló tájékoztatót a Képviselői Irodaházba hirdette meg a Jobbik. A pártelnök vagy Gyöngyösi Márton frakcióvezető helyett Szilágyi György szóvivő állt a sajtó elé.
Szilágyi elmondta, hogy – bár az elmúlt tíz hónapban az általa diktatórikusnak nevezett Fidesz részéről folyamatosan nemtelen támadások érték a pártot – a Jobbik nemhogy összeroppant volna, még elszántabbá vált. 44 új tagszervezet alakult, 400 új tag lépett be. A Jobbik ezt a számot szeretné megduplázni a közeljövőben.
A Jobbik „egyik fő erénye napjainkban a kitartás”, és ez így lesz a jövőben is – közölte a szóvivő, állítva, hogy
a párt mai lelke az igazság és a hősiesség. „Küzdünk az utolsó csepp vérünkig”
– mondta. Ha kell, akkor a Jobbik „nulla forintból” fog kampányolni az EP- és az önkormányzati választáson. A kongresszus egy kiáltványt is elfogadott, ami így kezdődik: „soha nem adjuk fel”. Szilágyi György megállapítása szerint a Jobbik az LMP-vel tartja elképzelhetőnek a legszorosabb kapcsolatot, de „ügyek mentén” más ellenzéki pártokkal is kész együttműködni.
A kongresszuson a párt megszüntetésének lehetőségéről végül nem szavaztak, az alapszabályt ugyanakkor – felkészülve rá, hogy a Fidesz esetleg felszámolja a pártot – módosították. Ennek értelmében
a Jobbik tagjai az elnökség írásos jóváhagyásával beléphetnek egy másik, az elnökség által megnevezett, a jövőben létrehozandó szervezetbe.
A közelmúltban a Jobbik parlamenti frakciója úgy határozott, hogy a párt önállóan indul az EP-választáson. Kérdésünkre, hogy a kongresszus megerősítette-e a döntést, és tárgyalt-e a jobbikos EP-lista összetételéről, Szilágyi elmondta: ezek a kérdések nem szerepeltek napirenden. Az EP-választásnak szerinte az a tétje, hogy amennyiben elég sokan szavaznak a Jobbikra, akkor a Fidesz nem meri betiltani a pártot.
Szerző
Frissítve: 2019.02.23 15:29

„A gyűlöletnél nincs nagyobb gyilkos” - a romagyilkosságok áldozataira emlékeztek Tatárszentgyörgyön

Publikálás dátuma
2019.02.23 14:24

Fotó: Népszava/ Drakovics Ádám
Szombaton délután a Pest megyei Tatárszentgyörgyön is megemlékeztek a faluban tíz éve hideg vérrel meggyilkolt roma férfiról és kisfiáról.
Nem volt nehéz megtalálni Csorba Róbert és kisfia, Robika sírhelyét a tatárszentgyörgyi temetőben, amit érkezésünkkor már színes virágcsokrok, koszorúk, mécsesek borítottak. Tíz év telt el azóta, hogy a fiatal, 27 éves férfit és 5 éves kisfiát égő házuk udvarán, menekülés közben agyonlőtték. A bűnük annyi volt, hogy cigánynak születtek.
- Robika halálával bennünk is meghalt valami. 
Magyarország csak akkor lesz boldog ország, ha mindenki, kicsi és nagy, öreg és fiatal, cigány és nem cigány egyformán biztonságban érezheti magát.
Most úgy tűnik, viszonylagos nyugalom van. Egyelőre. Talán – mondta Horváth Ferenc, a megemlékezést szervező emlékbizottság képviseletében. A temetőben közben folyamatosan gyűltek az emberek; rokonok, barátok, romák és nem romák egyaránt.
- Elnémít a fájdalom. Elnémít, pedig üvöltenem kellene – erről Bódis Kriszta írónő beszélt. Mint mondta, nincs annál fájdalmasabb, mint amikor egy anyától elveszik a gyermekét. ­ De beszélnünk kell az elviselhetetlenről. Ha nem emeljük fel a hangunkat, ha nem ellenkezünk, a gyűlölet újra lecsap. A gyűlöletnél pedig nincs nagyobb gyilkos – fogalmazott.
Oláh József, az Idetartozunk Egyesület tagja aggodalmainak adott hangot. Szerinte a helyzet tíz év alatt szinte semmit nem változott, sőt ugyanott tartunk:
most is egy új, „náci horda” próbál beférkőzni a politikába, miközben a médiából 15 percenként a gyűlölet magvait szórják a társadalomra.
A romákat nagyobb összefogásra, együttműködésre, párbeszédkeresésre szólította fel.
- Ma is sokan elindítják és élvezik a gyűlöletkeltés rövid távú hasznait. Amennyire rajtunk múlik, mindig tennünk kell ellene. Az egyetlen kiút, hogy szakítunk ezzel és nem élünk a gyűlölet eszközével – hangzott el Iványi Gábor metodista lelkész beszédében, amely imával zárult, emlékezve a gyűlölet minden áldozatára. 

Liberálisok: nyilvánítsák nemzeti gyásznappá a tatárszentgyörgyi romagyilkosság napját!

"A rasszista indíttatású tatárszentgyörgyi romagyilkosság 10. évfordulóján kezdeményezzük, hogy a kormány nyilvánítsa február 23-át nemzeti gyásznappá. Február 23-a nem csupán a roma magyarok, egy társadalmi kisebbség tragédiája, hanem az egész magyar nemzeté. Fontos, hogy évről évre emlékeztessünk minden magyar állampolgárt arra az eseménysorozatra, mely összesen hat ártatlan roma honfitársunk halálához vezetett, és melyek mögött kizárólag az előítéletek, a rasszizmus, a kirekesztés és a gyűlölet állt" - közölte szombaton a Magyar Liberális párt, melynek több politikusa is részt vett a megemlékezésen.

Frissítve: 2019.02.23 14:40