Mézeskalácsos kalandozások

A fantázia és a stílusérzék diadala az új Wes Anderson-film, A Grand Budapest Hotel. Tucatnyi világhíresség villanásnyi szerepekben élvezi a szokatlan játékot egy rózsaszínben úszó szálló összes termében.

Wes Anderson filmjének ugyan csöppnyi köze sincs Budapesthez, de mégis határozottan kellemes élmény a filmbeli luxusszálló nevét mindannyiszor úgy hallani, mint Kelet-Európa messze földön híres műintézményét.

Kinézetre inkább Karlovy Varyra gyanakodnánk, a monarchiabeli híres Pupp szállóra, amikor megpillantjuk Anderson mézeskalács színekben és formákban pompázó nevezetes kastélyszállóját, s bár a valóságban nincsenek ott a filmbeli mutatós havas hegycsúcsok, de a cseh városkában bizony létezik egy szelíd sziklamagaslaton a filmben többször is mutogatott büszke zergeszobor.

Igaz, máskor meg a Zakopane havas sziklacsúcsán megtelepedett csillagvizsgáló betontömbje juthat eszünkbe egy gyilkos kergetőzés kellős közepette, de végtére is ezek csak színesítő apróságok.

A mese annyit árul el, hogy valahol Kelet-Európa egy meg nem nevezett országában vagyunk, és valóban, a mézeskalács kastélyon kívüli színhely, ahol hőseink megfordulnak, vad és kiszámíthatatlan, mint a katonákkal teli téli orosz puszta, vagy mint az erdélyi havasokban megbúvó félelmetes Drakula-vár a gonosz lakóival.

Az egészből annyi a lényeg, hogy már színhelyeinek és díszletvilágának elképesztő játékosságával is elbűvöl Anderson, a történetével pedig valósággal elvarázsol. Érdekes a dátum: 1968-ban kezdődik a mese, a már régi dicsőségének rózsaszín romjain vegetáló, majdnem üres szállodában ekkor kezd el beszélni a Zero Mustafa nevű arab tulajdonos az ott ejtőző ifjú írónak.

Aki öreg korára - rövid időre előre ugorva - a szemünk előtt napjainkban kezdi felmondani videóra ezt a találkozást, és hogy még jobban megkeverje a kártyákat Anderson, végül egy Stefan Zweigre hasonlító szobrot is mutat, s egy feliratban megjegyzi, a filmmel Stefan Zweig emlékének adózik.

Beszélgetés közben Zeróról kiderül, hogy 1932-ben került a Grand Budapest Hotelbe lobbiboynak, azaz küldöncnek Európa leghíresebb hotelportása, Gustav H. mellé. És innen indul a mézeskalács szállóból ki-kicsapva, a vad és meglepő tájakat is bejáró történet, amelyben Anderson elképesztő aprólékossággal kidolgozott meséje elképesztő színeket hoz a néző elé.

Gustavról kiderül, hogy az idős, gazdag arisztokrata hölgyek miatta járnak a szállóba, hogy szerelmüket a főportás megható kedvességgel és lelkesen teljesített teljes körű szolgálatokkal viszonozza. Majd egyikük halálának hírére felkerekedik a kis Zero társaságában, s először egy gyilkosság gyanújába, majd egy képlopásba keveredve, végülis rácsok mögé kerül.

A történet szerteágazó szálainak ezernyi színe, a két világháború közötti, már nem éppen békebeli kor megjelenítésének elragadó játékossága épp olyan fantasztikus, egyéni világot teremt, mint Anderson korábbi filmjei. A Grand Budapest Hotel igazi stílusbravúr, ahogy minden eddigi Anderson-film az volt, még A fantasztikus Róka úr című animációs filmje is.

Szétszedi a világot ízekre, s a neki megfelelő darabokból egy újat, csak általa létezőt rak össze - méghozzá filmes eszközökkel, a kép, a bűbájos képi humor és képi idézetek felhasználásával. Elbűvölően szórakoztató A Grand Budapest Hotel humora, s ez a humor gyakran abból fakad, hogy jeleneteiben merészen alkalmazza a némafilmek mozgására, játékára jellemző kiemeléseket.

Akár a bohózati hatásig is elmegy - például a szállóban megejtett óriási lövöldözés vagy az álruhás menekülés jeleneteiben, de a havas tájakon futó, síző és szánkózó szereplők kábítóan mókás mozgásának megidézésekor.

A felpörgetett, stilárisan is játékos mókához Anderson fél Hollywoodot megnyerte. Szemvillanásnyi szerepekben látjuk a film óriásait, akiket elsőre tán fel sem ismerünk, olyan karikírozott maszkot kaptak a szerepükhöz. A legendás főportás szerepében Ralph Fiennes pályája legjobb alakítását élvezhetjük, bravúrosan hozza napvilágra a parodisztikus pluszt a valóság mögül.

Mellette a kis arab srác, a politikai és gazdasági menekült Zero Mustafa szerepében Tony Revolori remekül állja a sarat a legnagyobbak partnereként. Tilda Swinton elképesztően elmaszkírozott vénasszonyt játszik, sőt, a vénasszony hulláját is. Harvey Keitelre is csak a hangja után ismerünk rá a gyilkos pillantású, agyontetovált rablógyilkos rab figurájában.

Edward Norton a hőseinket minduntalan letartóztató tiszt, Adrien Brody az örökségért minden gonoszságra kész, sötét lelkületű rokon, Jude Law a rácsodálkozó fiatal író, akinek csupán hallgatnia kell a mesét.

Willem Dafoe dúvad gorillaarcot kapott a bérgyilkos figurájához, F. Murray Abraham pedig bozontos szakállat az öreg Zero szomorú pillantásához. Még felvillan Bill Murry, Jeff Goldblum, Owen Wilson és még sokan mások. Igazi grand guignol a Grand Budapest.
(A Grand Budapest Hotel *****)