Választás 2014 - A pártbőség kosara

Publikálás dátuma
2014.03.29. 09:40
FOTÓ: BIELIK ISTVÁN
Nézegetem a közelgő országgyűlési választások szavazólapjának mintáját, mondhatom, kissé zavarban vagyok. Az országos pártlistán tizennyolc párt logója, elnevezése és vezetőinek névsora szerepel. Tizennyolc, mondom, és ezek közül legfeljebb hét olyan akad, amelynek neve (és listavezetőinek neve) mondana számomra valamit. Ilyen természetesen a két (együttesen induló) kormánypárt, a Lehet Más a Politika, a Munkáspárt, a Szociáldemokraták, a Zöldek, a kormányváltó koalíció és a Jobbik. A többi tizenegyről semmit sem tudok.

Lehet, ez a túlkínálat a szabadság és a többpárti demokrácia szimbóluma: mindenki alapíthat pártot, és ha családi, rokoni, baráti kapcsolatai következtében össze tud gyűjteni néhány száz aláírást, máris az országos választék legitim alkotórészének tudhatja magát. A túlkínálat így is feltűnő, vannak pártok, nem akarok senkit se szántszándékkal megsérteni, amelyek egyenesen mosolyt fakasztanak, és a választási szabályok ismeretében nem lehet elfojtani azt a gyanút, hogy néhány pártot gründoló "politikai személyiség" nem annyira a választópolgárok megfontolt döntését veszi célba, inkább az országos listával együtt járó költségvetési támogatást.

Nehéz eligazodni

Nem vagyok fiatal, így a korábbi hazai választásokról vannak emlékeim. Először az ötvenes évek közepén járulhattam az urnák elé, akkor nem illett belépni a szavazófülkébe, az "öntudatos magyar dolgozó" nyíltan adta le voksát. A következő "választás" alkalmával, hogy finoman fejezzem ki magamat, nem voltam jelen, pontosabban a tököli internálótábor lakója voltam, és ott nem állítottak fel szavazóurnákat (ámbár bizonyára mindenki Kádár János pártjára adta volna szavazatát!), a hatvanas-hetvenes években több alkalommal is az urnák elé járulhattam, beóvakodtam a függöny mögé, és, bevallom, vaskos trágárságokat írtam a szavazócédulára. Később pedig feleségemmel rendszeresen szlovákiai autókirándulásra mentünk a választás napján, egyszer telefonált is valaki a Hazafias Népfront irodájából, hogy amennyiben nem tudnék ellátogatni a választási helyiségbe, szívesen küldenek mozgóurnát. Elhárítottam ezt a nagylelkű ajánlatot, és már reggel hatkor elindultunk Parassapuszta felé.

A rendszerváltozás óta mindenesetre polgári kötelességemnek megfelelően látogatom a szavazóhelyiségeket, most azonban zavarban vagyok. Nem amiatt, hogy ne találnék számomra megfelelő (vagy inkább elviselhető) rubrikát, hanem mert eltűnődöm azon, hogy sokmillió honfitársam hogyan fog eligazodni a túlságosan is bőséges kínálatban - a nem egyszer egymással összetéveszthető elnevezésű pártok között. (Például az önmagát sokáig összefogás, most kormányváltó néven hirdető balközép szövetség és a listán előtte szereplő Összefogás Párt között, az utóbbi párt listavezetői különben számomra teljességgel ismeretlenek, de lehet, hogy politikailag műveletlen vagyok, és nem ismerem hazánk nagyszabású államférfiait).

És itt következik az, amit voltaképpen meg szeretnék osztani a nyájas olvasóval - azaz egy történelmi példázatot. Az 1947. augusztus 31-i (a kommunista diktatúra bevezetése előtti utolsó szabad) országgyűlési választásokon, ha nem is a mostanihoz hasonló, de ugyancsak meglehetősen széleskörű "pártbőség" volt tapasztalható. A kommunista párt és a szociáldemokrácia, amely 1945-ben (Vorosilov marsall, szovjet helytartó hathatós közreműködésének köszönhetően) még közös listán indult, a negyvenhetes választásokon már külön lépett fel. És tudható volt, hogy a párt vezető személyiségeinek nagy része, így Kéthly Anna, Szélig Imre, Szeder Ferenc és mások ellenezték a szoros együttműködést (később a beolvasztást), őket azután ki is zárták a pártból, majd börtönbe kerültek, illetve emigrációba kényszerültek. Még azt a Marosán Györgyöt is börtönbe zárták, aki a Szociáldemokrata Párt egyik vezetőjeként lelkesen támogatta saját pártja felszámolását, és a börtönből szabadulva a munkásmozgalom egyik legaljasabb árulója lett.

Történelmi adatok

De haladjunk tovább. Az 1947 augusztusi országgyűlési választásokon a kommunista párt 1 millió 113 050 szavazatot, a leadott voksok 22,2 százalékát, ezzel 100 mandátumot, vagyis az országgyűlési helyek 24,3 százalékát szerezte meg. A magukat baloldali pártnak nyilvánító két másik politikai alakulat, azaz a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt együttesen 1 millió 160 106 szavazatot, a szavazatok 29,2 százalékát kapta, ezzel 103 mandátumhoz, az országgyűlési helyek 25 százaléákához jutott. A politikai középen vagy jobbközépen elhelyezkedő pártok (azaz a Független Kisgazdapárt, a Schlachta Margit-féle Keresztény Női Tábor, a Barankovics István-féle Demokrata néppárt, a Pfeffer Zoltán vezette Magyar Függetlenségi Párt, a Balogh páter-féle Független Magyar Demokrata Párt és két kisebb polgári párt: a Magyar Radikális Párt és a Polgári Demokrata Párt) együttesen 2 millió 725 182 szavazatot, a szavazatok 54,2 százalékát kapta, ezzel 158 mandátumhoz, a mandátumok 50,6 százalékához jutott.

A nem-kommunista pártok (és ebben természetesen benne foglaltatnak a szociáldemokraták és a parasztpártiak is) tulajdonképpen a választópolgárok szavazatainak 77,4 százalékát, a képviselői helyek 75 százalékát szerezték meg. Az akkori választások szabadságát, igaz, meg lehetett kérdőjelezni, minthogy időnként teljesen mondva csinált indokok következtében több tízezer embert töröltek, mint "fasisztát" és "háborús bűnöst" (voltak közöttük nyolcvan esztendős idős asszonyok is) a választói névjegyzékből, és ott voltak természetesen a legendás "kékcédulás" szavazópolgárok is, akik korlátozás nélkül több tucat helyen is leadhatták szavazatukat (de ezt nem taglalom tovább, nem szeretnék ötletekkel szolgálni!) - mégis a választások nagyjából-egészében demokratikusnak voltak tekinthetők, és eredményük azt mutatta, hogy a magyarok közel négyötöd része nem kívánta a kommunista párt uralmát. Persze Moszkva meg kívánta, és a választások későbbi kimenetelét ez szabta meg.

Választási káosz

Mindezt azért mondom el ilyen részletesen, mert az akkori választásoknak van egy jelen idejű tanulsága (persze nem Moszkvára gondolok). Ez abban van, hogy a politikai paletta, most már a nevetségességig ható szétforgácsolása eleve sérti a demokratikus és igazságos szavazópolgári tájékozódást és döntéshozatalt. Ha harminchat párt verseng a választók bizalmáért, és ne legyünk naivak, közülük egyetlen képviseli a kormányzati akaratot és folytonosságot, harmincöt pedig az úgynevezett elégedetleneket próbálja megszólítani, akkor tulajdonképpen egy választási káosz áll elő.

Olyan politikai káosz, amely megnehezíti vagy éppen lehetetlenné teszi a választópolgárok eligazodását abban a zűrzavarban, amelyet a választási törvény okozott, és legfeljebb néhány ügyes politikai üzletember érdekét szolgálja, akik meglehetősen nagy pénzekhez jutnak hozzá annak következtében, hogy egy kamu-pártot tudtak indítani. A káosz és az üzlet ebben az esetben is, ahogy nem túl ritkán a hazai viszonyok között egymást támogatja, és persze a demokratikus rendszert ássa alá.

1947-ben a nem-kommunista oldal módszeres és erőszakos szétforgácsolása nagyban hozzájárult az egypárti rendszer létrejöttéhez: a "pártbőség kosarából" akkor is mindenki egyaránt vehetett, mindez azonban nem a valódi demokrácia működését segítette elő, inkább a hatalmi manipulációk hatékony eszköze lett. A történelmi analógia, mint minden történelmi analógia, most is elgondolkoztató és félelmetes.

Szerző

Ukrán válság - Obama és Putyin újabb külügyminiszteri találkozóról állapodott meg

Barack Obama amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök abban állapodott meg, hogy a két ország külügyminisztere, John Kerry és Szergej Lavrov újra tárgyal majd az ukrajnai helyzet rendezéséről - közölte pénteken a Fehér Ház.

Az amerikai elnök hivatal szerint Putyin hívta fel Obamát azért, hogy megvitassa vele azt az amerikai rendezési javaslatot, amelyet Kerry a héten korábban Hágában ismételten ismertetett Lavrovval. Az amerikai álláspontot Ukrajnával és az Egyesült Államok európai partnereivel konzultálva alakították ki.

Az amerikai tájékoztatás szerint az egy órán át tartó megbeszélésen Obama azt javasolta Putyinnak, hogy Oroszország foglalja írásba válaszát, és a két elnök megállapodott, hogy a két külügyminiszter meg fogja vitatni a további lépéseket. Az amerikai elnök rámutatott, hogy az ukrán kormány továbbra is visszafogott és a válság csillapítását célzó magatartást tanúsít, valamint hogy Kijev halad az alkotmányos reform és a demokratikus választások előkészületeivel.
Sürgette, hogy Oroszország támogassa ezt a folyamatot, és kerülje a további provokációkat, beleértve a csapatösszevonást az Ukrajnával közös határán.

Obama hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok továbbra is a diplomáciai megoldást szorgalmazza, szoros konzultációban az ukrán kormánnyal és támogatva az ukrán népet, azzal a céllal, hogy lecsillapítsák a válságot.
Az amerikai elnök szerint ez csak akkor lehetséges, ha Oroszország visszavonja csapatait, és nem tesz olyan további lépéseket, amelyek Ukrajna területi épségét és szuverenitását sértik.
Megismételte, hogy az Egyesült Államok határozottan ellenzi azokat a már megtett orosz lépéseket, amelyek sértik Ukrajna szuverenitását és területi épségét.

Ez volt az első közvetlen kapcsolatfelvétel a két elnök között azt követően, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió szankciókat léptetett életbe Oroszországgal szemben. Putyin azután hívta fel Obamát, hogy utóbbi a szaúdi uralkodóval folytatott tárgyalásait követően Rijádban visszatért a szállodájába.

Az amerikai kormány egy magas rangú tisztségviselője "őszintének és közvetlennek" nevezte a két elnök megbeszélését, és úgy fogalmazott, hogy a következő lépés, a Kerry-Lavrov találkozó mutatja majd meg, hogy mennyire komolyak Moszkva szándékai a diplomáciai megoldással kapcsolatban.

Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára pénteken New Yorkban kijelentette: biztosítékokat kapott Putyin elnöktől arra, hogy Oroszországnak nem áll szándékában katonai műveleteket végrehajtani Ukrajna többségükben orosz ajkúak lakta keleti és déli területein. Ban Ki Mun azután beszélt erről újságíróknak, hogy zárt ajtók mögött tájékoztatta a Biztonsági Tanácsot a héten Moszkvában és Kijevben tett látogatásáról.

Amerikai hivatalos források szerint a Krímben és az ukrán határ mentén egy mintegy 50 ezer fős orosz haderőt vontak össze, ez jóval jelentősebb annál, amely 2008-ban Grúziába hatolt be. A csapatmozgások célja ismeretlen. Egy ekkora haderővel Putyin behatolhat Kelet-Ukrajnába, de amerikai illetékesek az sem zárják ki, hogy zavargásokat próbál meg kiváltani azokon a területeken. A katonák egy része ugyanúgy nem visel felségjelzést, mint a Krím félszigetre bevonult egységek.

Szerző

Avatás minden áron

Elfelejtettem: ma milyen átadás is lesz? Mert most minden nap átadnak valamit a választásokig, de már-már kabaréba illő az egész. Épp hogy elkészült a Kossuth tér, félkészen adták át a Vigadót, adják át a metrót, az Erzsébet teret, a Várbazárt... Mindegy már, csak átadás legyen. Gyorsan, gyorsan. Kicsorbul az olló, elfogy a nemzeti színű szalag, kidőlnek a tapsoncok. Csak átadás legyen mindenáron!

Szerző