Köztér - (Köz)szolgálati hírügynükség

Az MTI jellemzésére a közszolgálati hírügynökség kifejezés egyre idejétmúltabb, legalábbis a "köz" lekopott róla és már inkább csak szolgálati. Hogy mikor és kinek, illetve milyen céloknak a szolgálatába állítják, azt mindenki ítélje meg maga. 

Hosszan sorolhatnánk, melyek azok az események, amelyekre vagy fel sem figyelnek, vagy ugyan küldenek tudósítót, ám végül mégsem készül hír. Állatorvosi ló a Simon-Welsz ügy kezelése is. Helyes, hogy annak idején a Magyar Nemzet alapján hírt adtak Simon Gábor százmilliós osztrák számlájáról, ahogy helyes, hogy e témában a nemzetbiztonsági bizottsági ülésekről is tudósítanak. Az már feltűnő, hogy bár harmadvonalbeli helyi fideszesek a kormányváltók országos kampánykörútjának állomásain mindannyiszor ugyanazt követelik - Mesterházy adjon választ Simon pénzére -, az MTI-nek ez minden esetben fontos hír. Még feltűnőbb, hogy a Népszava elmúlt napokban megjelent, új és az ügy szempontjánból lényegi információit egyetlen esetben sem tartották fontosnak szemlézni, ugyanakkor egy - az ügy szempontjából marginális - értesülésünk ügyészségi cáfolatának hírt adtak. A Magyar Nemzet friss, a kormányváltók nagygyűlése napjának reggelén közzétett értesülését viszont azonnal szemlézték, és gyorsan hírt adtak a fideszes Selmeczi Gabriella emiatti felháborodásáról is.
Ideje lenne lecserélni az MTI mottóját erre: szolgálunk és vétünk - a közszolgálatiság, a pártatlanság ellen.

Szerző

Orbán megint legyőzte a fél világot

Publikálás dátuma
2014.03.31. 07:07
Orbán a Mohács felirat mögül jelezte, ugyan a Fidesz az esélyese a választásnak, ám ez még nem jelent győzelmet FOTÓ: VAJDA JÓZS
Időt kért Orbán Viktor az emberektől a Hősök terén tartott szombati Fidesz-nagygyűlésen; nem egy szusszanásnyit, hanem négy évet. És nem a cellák hűvösén, ahová pártja az "elmúlnyócév" figuráit próbálta sikertelenül juttatni, hanem kormányon. A vonultában unortodox módon csökkenő, nem pedig növekvő számú békemenettel megtámogatott dzsemborin volt Wittner Mária-simogató, és akkora egység, hogy az talán a Holdról is látszott. 

"Szedd a lábad, mert nem érünk oda a Viktorra" - nógatta feleségét szuszogva az Oktogonnál három óra után pár perccel egy narancssárga pólós férfi, és aggódva fülelt, hogy a hangszórókból mikor dörren fel a miniszterelnök hangja. Pedig ha tudta volna, hogy csak egy óra múlva lép majd a mikrofonhoz Orbán Viktor. A tömeg - amelyet utóbb félmilliósra becsült a Belügyminisztérium és Rogán Antal, pedig a Békemenet, élén Csizmadia Lászlóval, Széles Gáborral, Bencsik Andrással, Fricz Tamással, Pataky Attilával, vonultában egymilliós számot mondott - ekkor még mindig szállingózott az Andrássy úton, és a Köröndnél kezdett sűrűsödni. Éppúgy, mint a perec, kürtőskalács, irredenta daloscédé és nagy Magyarország-kitűző árusok standjai. Pár perc zenélés után aztán jöttek a beszédek: először Joseph Daul, az Európai Néppárt elnöke. A francia politikus felkonferálásánál egy középkorú férfi elmélázott, és csak az európai meg az elnök szavakra figyelve kifakadt: Mi, a Barroso? Az ideiglenesen a jobbján állomásozó barátnője - aki hurkapálcára tekert CÖF-ös papírzászlót lengetett lelkesen, mint a kisiskolások - eloszlatta a félreértést: "azt a zsidót biztos nem hívták, ez valaki más."

Valójában teljesen lényegtelen is, hogy ki volt. Az a fontos, hogy olyan lelkesen dicsérte Orbánt, hogy a Nemzeti Múzeum előtti bértapsolók megirigyelték volna. Lehet, hogy ő tényleg ennyire büszke volt Orbánra és az elmúlt négy évre, de az embernek az volt az érzése, hogy az általa franciául mondottakat nem szinkrontolmács fordítja, hanem a bariton egy előre, a Fidesz-kongresszusok megszokott szóvirágainak felhasználásával megírt ódát olvas fel részletekben. Már-már émelyítő volt. Daul - ha már itt volt - haza is beszélt: emlékeztetett, hogy május 25-én EP-választás is lesz, őt pedig csak úgy mellékesen boldoggá tenné, ha a néppárt jó nagy frakciót tudna alakítani. A Hősök terére kilátogatókon ez nem fog múlni, tekintélyes tapsot kapott tőlük. Bár lehet, ez csak a nyelvi bravúrnak szólt, mert Dahl szépen begyakorolta magyarul, hogy "Hajrá, magyarok, hajrá, Fidesz, hajrá, Európa!".

Utána Pásztor István, a Vajdasági Magyarok Szövetségének elnöke következett, de ekkor már érezhetően türelmetlen volt a tömeg, és mindenki Viktor útmutatását várta. "Mikor jön már, ez se az" - méltatlankodott valaki, pedig neki még kisszéke is volt, amit a millenniumi emlékmű oszlopának árnyékába húzott, és három félliteres ásványvizet is begyűjtött a tűző napon hűsítőt osztogató fideszes aktivistáktól. A program nem kedvezett neki, mert Pásztor unalmas panelekből - erő, összefogás, közös érdek stb. - építkező beszéde után megint zenéltek egy kicsit, és csak négy óra után jött a finálé.

"Véget ért a kormányzásunk négy esztendeje" - helyezte el praktikusan térben és időben hallgatóságát a kissé fáradt hangon indító Orbán. Itt néhányan megszeppentnek tűntek: véget ért, mi van? De hát most lesz megint a választás, azért jöttünk, hogy lelkesítsenek, nem? A rutinos Fidesz-szavazók szája azonban inkább mosolyra húzódott: tudták ők, hogy Orbán öreg róka, a lemondónak tűnő egészen rövid szünet csak a hatás kedvéért van, hogy a mondat úgy folytatódhasson: "úgy reméljük, az első négy esztendeje ért véget". Innentől helyben voltunk, már a harmadik mondat arról szólt, hogy ez a kormány erőn felül teljesítve "áramvonalasították" Magyarországot, de ez nem elég, tovább kell menni, mert a haza nagyszerű jövő előtt áll. Ehhez viszont egy kicsit vissza kellett kanyarodni - ahogy mondani szokták - a kályhához. Meg persze át kellett kötni a mondanivalót, és harci retorikával eljutni az Orbán-beszédek kötelező eleméhez, a külföld-kommunista-nagytőkés tengelyhez. Erre jó volt a múltidézés: 25 évvel ezelőtt is "itt kezdődött el minden, ezen a téren kezdődött Magyarország felszabadítása". Ami folytatódott azzal, hogy 2010-ben is visszaverte a Fidesz az idő kerekét visszafordítani készülő régi elvtársakat, akik - tudtuk meg - Kun Béla százéves receptjét követték.

Orbán ezután a tetteit dicsőítő krónika-bejegyzésekről fantáziált és felsorolta a Kerényi-féle Magyar Krónika tartalomjegyzékét: mi mindent jegyeznek majd fel a kormányáról, mi mindent adott ő és a Fidesz a magyaroknak. Már itt erős Monty Pythonos érzése támadt az embernek a Brian élete egy jelenetére emlékezve, és ez később sem múlt el. Csak címszavakban az elért eredmények: méltányos közteherviselés, az ország csőd széléről visszarántása és növekvő gazdaság. Sikeresen megküzdöttek a magyarok a "pénzvilág Góliátjaival", a birodalmi bürokraták hadseregével és a dunai árhullámmal is, továbbá kiszabadították magukat "a Nemzetközi Valutaalap segítő öleléséből". Tehát megint legyőztük a fél világot.

Ezután jött a lelkesítő, összekovácsoló crescendo, aminek az volt a konklúziója, hogy aki nincs velünk, az nincs is. A felvezető hosszú felsorolás arról, hogy mindannyian mások vagyunk, meg ahányan, annyifélék, sokakat megzavarhattak: most SZDSZ-nagygyűlésen vagyunk, vagy mi? A végkicsengés aztán mindent helyretett: ezek mellett "nekünk, mindannyiunknak van egy közös szenvedélyünk", amit úgy hívnak: Magyarország. Erre hatalmas ováció tört ki, mint amikor a Brian életében a tömeg együtt zúgja: "Mi mind egyéniségek vagyunk". Erre jól rímelt Orbán búcsúmondata: "Egységben az erő, egy a tábor, egy a zászló! Csak a Fidesz!".

Az Andrássy úton visszafelé haladva már majdnem megállapítottam, hogy ez megint egy végtelenül unalmas nagygyűlés volt, amikor két sarokkal lejjebb minden megváltozott. Ott ugyanis spontán Wittner Mária-simogató nyílt az utcán. A hazafelé vonuló tömegből többen lassítottak, kiszakadtak, hogy odamenjenek a Horn Gyulának már jó előre a halálát kívánó fideszes képviselőhöz, aki nem mellesleg a feloszlatott Magyar Gárda zászlóanyja is volt. Olyan sor állt előtte, hogy négy-öt percbe is telt, mire valaki megérinthette. Bár úgy láttam, ingyen volt, én kihagytam.

                           Kormányváltók: öntelt és hazug szavak
Öntelt, háborús és hazug beszédet mondott Orbán Viktor - értékelték a Fidesz nagygyűlését a kormányváltó pártok. Úgy vélték, Orbán Viktor tudja, hogy az ország többsége változást és kormányváltást akar, és tudja, hogy elveszítheti a választásokat, ezért saját szélsőségeseit felhasználva mozgósított egy utolsó rohamra - az ország békéje ellen. Megjegyezték, Orbán tisztességnek és dicsőségnek nevezte kormányzását, pedig az tisztességtelen és dicstelen volt. Azt is mondta, az ország nagyszerű jövő előtt áll, pedig csak akkor, ha annak alakításában neki már nem jut szerep - írták a kormányváltó erők, jelezve: az Orbán-rezsim jelszava az, hogy "csak a Fidesz", míg a Mesterházy-kormány azt vallja majd, hogy "csak az ország".

                                     Súlyos mondatok a kormányfőtől

- "Egy lerobbant, döcögő, defektes járgányból üzembiztos, gyors, merész versenyautót építettünk"
- "Nem kell többé a baloldal jelmezbálja, amellyel a Kun Bélák már száz éve szórakoztatják Európát"
- "A magyarok farkasszemet nézve a fél világgal saját nemzeti alaptörvényt alkottak, visszatértek a keresztény gyökereikhez"
- "Amit tettünk, nem egyszerű fellángolás volt, hanem romjainkból való feltámadás"
- "Földönfutó szegénylegénnyé tesznek a saját országodban, ha nem áll az ország élén erős nemzeti kormány"
- "Az elmúlt négy évben megmutattuk, nem csak szeretünk, de tudunk is magyarok lenni"
- "Bár a csillagok jól állnak, a Fidesz-KDNP az esélyes, ám az esélyesség még nem győzelem"
- "Aki megosztja szavazatát, az egységet bont, aki egységet bont, hazardíroz (...) egységben az erő, egy a tábor, egy a zászló! Csak a Fidesz!"

Álruhában

Egy narancssárga trikó volt az álruhám. Szombaton ugyanis felvettem a legszebb narancssárga pólómat (abban szoktam autót mosni) és elindultam a városba megbámulni, felfedezni a 4-es metrót. A hivatalnoknéval az egyik kocsiban találkoztam. A Gellért téri megállóban huppant mellém három termetes asszonyság, kezükben a békemenet egyentábláját szorongatták. Egyik oldalán a felirat: Fidesz, a másikon Szavazz április 6-ikán! Az idősebbik hölgy vagy fél tucat táblát szorongatott, időnként megigazította, mert minden fékezéskor szét akartak csúszni.
- Tessék adni nekem egy táblát! - kértem. - Eltenném emlékbe.
A hölgy szúrós szemmel végigmustrált, aztán a trikóm meggyőzhette, mert meglágyult a tekintete.
- Nem adhatok, hétfőn el kell számolnunk vele. Az önkormányzat dekorációs műhelyében, amikor átvettük, felírták, ki, hányat hozott el.
A mellette ülő fiatalabbik engedékenyebb volt:
- Ha leszáll velünk a következő állomáson, ott lesz a polgármesterünk, tőle kérjen egyet. A főnök talán adhat.
- A polgármester is magukkal volt?
- Majd az egész hivatal eljött. Reggel találkoztunk induláskor, akkor is ott volt, most valami vendéglátásra készülnek. Akkor jön?
- Nem - mondtam. - Kajálni úgysem mehetek magukkal, akkor inkább nem kell a tábla sem...
A vidéki önkéntesekkel a Keleti pályaudvaron találkoztam. A 8-as vágány végénél népes csoport gyülekezett. Nemzeti zászlókkal és a már metrón is látott táblákkal. Hátha itt kapok egyet - gondoltam.
Két fiatal lány szorgoskodott az emberek között. Osztották a jegyeket, de mindenkinek a lelkére kötötték: ha a kalauz kezelte, vissza kell adni nekik, mert a jegyekkel el kell számolni. Akitől nem kapják vissza, azt az ő bérükből vonják le. Ha így van, annak fele sem tréfa - futott át az agyamon.
Kiszúrtam egy huszonéves srácot, ő lehetett a kellékes.
- Öreg, adj egy táblát! - kunyiztam. - Eltenném emlékbe.
- Nem lehet - nézett rám. - Kincstári.
- Ne izélj már! Nem lehet egyet elveszíteni?
- Nem lehet - vetette oda és már fordult is a következő érkezőhöz. - Én vettem át reggel a Fidesz-irodán, nekem is kell leadnom. Darabra leszámolták. Nincs kedvem kifizetni abból a kevésből, amit reggel kaptam. Húzzál el öreg! - tett pontot beszélgetésünk végére.
Hát így jártam. Nekem nem lett egyentáblám, nekik meg mind megmaradt. A Fidesz tervei alapján, az önkormányzati műhelyekben - a mi pénzünkből - legyártott kincstári feliratokkal a menet után el kellett minden önkéntesnek számolnia. A Fidesz háza táján rendnek kell lennie! -> S.P.

Elnöki félmosoly

Egykor volt egy bátor, fiatal és elszánt férfi, aki "elvált szülők gyerekeként" tiszteletre méltó, őszinte meggyőződéstől hajtva, szenvedélyesen szállt szembe egy végóráiban is elnyomó rendszerrel, mert embertelennek, elviselhetetlennek és elfogadhatatlannak tartotta egy szabadság nélküli világban való létezés lehetőségét is. Ma ugyanez az ember a hanyatló kádárizmus represszióját megszégyenítő autoriter rezsim ura és parancsolója, konstruktőre és fenntartója, a mindenen átgázoló állampárti falanx vezénylő tábornoka, sajátjai számára megfellebbezhetetlen spirituális vezető és tévedhetetlen próféta.
Az a férfi, aki a Hősök terén Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésén egy egész generáció vágyait, reményeit, álmait testesítette meg, nem csak saját korábbi meggyőződésével, hitével fordult szembe, de a rendszerváltás szellemiségét, a demokratikus mozgalmak közös politikai törekvéseit és a harmadik magyar köztársaság progresszív örökségét is megtagadta. Fiatal, nyugatos demokratából keleti despotává vált, akinek portréja -akárcsak személye - éteri magasságokban lebegő óriásplakátokon jelenik meg, hirdetve az isteni kinyilatkoztatást: ő Magyarország örökös miniszterelnöke. Ha az elmúlt négy év demokráciapusztító, silány, inkompetens, közveszélyes kormányzása valaki számára nem tette volna elég egyértelművé milyen ember vezeti az országot, elég ha felnéz egy ilyen papírszoborra.

A monumentális arcképben és arrogáns félmosolyban ott van minden, amiről ez a választás szól: egy politikai idealistából lett könyörtelen hatalomtechnikus személyiségéről és politikai jövőjéről, akinek a hatalom megtartása önmagáért való céllá, a demokratikus versengés nyűggé, a politikai viták pozícióját fenyegető veszéllyé, a tisztesség, bátorság pedig ismeretlen fogalommá vált. A magyar választókon múlik, hogy április 6.-án két tollvonással a papírszobor arcára fagyasztják-e a mosolyt.    -> B.M.

Szerző

„Erősebbek vagyunk, mint négy éve”

Publikálás dátuma
2014.03.31. 07:05
Schiff er András szerint a felmérések azt mutatják, az LMP a legkevésbé elutasított párt FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
Nem számol azzal Schiffer András, hogy győznek a hétvégi választáson, de az a céljuk, hogy a Lehet Más a Politika (LMP) előbb-utóbb kormányváltó párt legyen. Nem akarnak ugyanis mindenáron kormányozni, csak akkor, ha van reális esély arra, hogy Magyarországnak új irányt tudnak szabni. Erre azonban kisebbik koalíciós partnerként az ökopárt társelnöke szerint most sem a Fidesz, sem a szocialisták oldalán nincsen lehetőségük. Abban érdekeltek, hogy legyen egy olyan hiteles ellenzék a következő Országgyűlésben, amely kihívója lehet a nemzeti cinizmus rendszerének.

- Lehet zöldalmával szavazókat csábítani?

- Igen. A zöldalma önmagában és az is, hogy almát osztunk az embereknek, egyaránt szimbólum.

- Az ötlet kétségkívül jó, még nő is szerepel a reklámban. De komolyan gondolja, hogyha a Fidesz nem próbálná meg minden módon csökkenteni a kormányváltók esélyeit, akkor az LMP bejutna a parlamentbe?

- Az LMP ereje a saját igazságában, saját érveiben rejlik, nem véletlen, hogy szemben Orbán Viktorral, mi soha nem tértünk ki a viták elől. Ha valaki nagykorúnak nézi a magyar választókat, akkor nem gondolja azt, hogy birka módjára tudja őket bárki terelgetni. Tudjuk, hogy aki az LMP-re fog szavazni, az nem véletlenül teszi majd ezt, hanem mert tudja, hogy kell egy erős, de megbízható ellenzéki párt a parlamentbe.

- Azt is komolyan gondolja, hogy a baloldali választási szövetség pártjai soha nem tudják leváltani Orbán Viktort? Nemrég erről beszélt.

- Gyurcsány, Bajnai, Kuncze és Fodor soha nem fogja leváltani Orbán Viktort sem most április 6-án, sem 2018 áprilisában. Számomra elképesztő, és az európai demokratikus politikai kultúrával is ellentétes, hogyha egyszer valakik csúnyán elbuknak egy választáson, akkor utána visszatérnek, mint a kormányváltás egyedüli letéteményesei. A Jobbik felívelése is annak köszönhető, hogy azokat a szavazókat, akiket az elmúlt egy-két évben Mesterházy Attila, Gúr Nándor és más szocialista politikusok vissza tudtak szerezni a szélsőjobboldaltól, Gyurcsány Ferencék elriasztották. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy legyen egy olyan hiteles ellenzék a következő Országgyűlésben, amely kihívója lehet a nemzeti cinizmus rendszerének és garancia arra, hogy nem ugyanabba a körbe térünk vissza.

- Ez a hiteles ellenzék lenne az ön pártja?

- Erre készülünk.

- Arra is készülnek, hogy egyszer kormányozni fognak? Zöldpártok általában nem tartoznak a kormányváltó erők közé.

- Az elmúlt tíz évben Nyugat-Európa számos országában kormányon voltak, illetve vannak a zöldek. A letteknél még miniszterelnököt is adtak, Dél-Amerika több országában pedig a zöldek a második erő. Az ökopolitika a XXI. századról szól, ezért egy ilyen pártnak a jelenben van esélye. Mindenáron persze nem akarunk kormányozni. Csak akkor, ha van reális esély arra, hogy Magyarországnak új irányt tudunk szabni. Erre 2014-ben kisebbik koalíciós partnerként sem a Fidesz, sem a szocialisták oldalán nincsen lehetőségünk. Azzal nem számolunk, hogy győzünk a hétvégi választáson, de az a célunk, hogy előbb-utóbb kormányváltó párt legyen az LMP.

- Járják az országot, akár a többi párt. Vidéken jó szívvel fogadják az ökopolitikusokat? Értik, amit mondanak?

- Ismernek minket, tudják, kik vagyunk. Ez nem így volt 2010-ben, ezért is mondjuk azt, hogy erősebbek vagyunk, mint négy éve. A közvélemény-kutatások szerint a miénk a legkevésbé elutasított párt, persze tudom, hogy általában azok az igazán sikeresek, akik ellentétes indulatokat is képesek kiváltani. Korábban így nyert az MSZP, azután a Fidesz. Magyarországon most nagyon sok embernek elege van az elmúlt 25 év politikai elitjéből. Ez nem jelenti azt, hogy automatikusan ránk fognak szavazni, a mi feladatunk ezért az, hogy az elkeseredett és a politikától elfordulni készülő embereket meggyőzzük arról, érdemes elmenni voksolni. Az LMP-t, mint Magyarország egyetlen megbízható pártját ajánljuk a figyelmükbe. A mi legnagyobb ellenfelünk az apátia.

- Az ellenzéki pártok arra panaszkodnak, hogy nem tudják eljuttatni az üzeneteiket a választókhoz.

- Április 6-án kiderül, hogy ez igaz volt-e. Szerintem, aki kampányol, járja a településeket, az el tudja mondani, milyen országot akar, de mondom, az igazság pillanata vasárnap jön el. Tény, hogy az elmúlt 25 évben az aktuális hatalom a kormányzati kommunikációt, az "udvari" beszállító marketingcégeket, az álcivil szervezeteket fölhasználta a kampányban, de a Fidesz ennek most egészen gátlástalan módját választotta. Megjegyzem, az LMP volt az egyetlen ellenzéki párt, amely két menetben is beterjesztett egy törvényjavaslatot, amely megtiltotta volna a kormányzati propagandát, hiszen az nyilvánvalóan egyenlőtlen és tisztességtelen feltételeket teremt. Valószínű, nem véletlen, hogy az LMP volt az egyedüli ellenzéki párt, amelyik ezzel kiment a pástra.

- Mit kínál a választóknak az LMP?

- A megújuló Magyarország programját. Mi nem egy "összeszerelő" országot szeretnénk, ami a Fidesz víziója, és ami az elmúlt 25 év tendenciájából következik. Nem egy unokák nélküli Magyarországot, ahol 16-17 éves gyerekeket ki lehet csapni az utcára, bedolgozni multik összeszerelő üzemeibe, vagy pedig az oligarchák különböző cégeibe. Akit pedig kirúgnak, az elmehet közmunkára. Mi olyan országot szeretnénk, ahol az emberek ki tudják teljesíteni alkotóképességüket, és nem akarnak elmenni.

Ehhez viszont szakítani kell az elmúlt 25 év kudarcos felzárkózási politikájával és a külföldi tőkének történő szálláscsinálás helyett végre a helyi gazdaság beindítására kell fektetni a hangsúlyt. Nemcsak támogatásokkal, hanem többkulcsos, igazságos adórendszerrel. Így lenne az állam kezében forrás egyrészt a helyi gazdaság beindítására, másrészt pedig az oktatásra és a kutatás- fejlesztésére. Olyan Magyarországot szeretnénk, ahol van jól képzett munkaerő, ahol a fiatalok a kreativitásukat itthon élik ki. A magyar gazdaságnak Szaúd-Arábiában meg Japánban - ahol Orbán a Gyurcsány érdekeltséggel együtt házalt - nem lehetne az az ismérve, hogy itt olcsó a munkaerő és könnyen ki lehet rugdosni az embereket, mert nem védi őket a Munka törvénykönyve. Ha egyszer az LMP kormányra kerül, mi azzal szeretnénk házalni a nagyvilágban, hogy itt olyan értékeket teremtenek, amit sehol máshol a világban és azzal szeretnénk dicsekedni, hogy a magyar emberek azért keresnek annyit, mint az uniós átlag, mert képzettek és magas hozzáadott értéket termelnek.

Szerző