Csalni, minden áron

Lassan a feledésbe merül a Fidesznek az a terve, amely az előzetes regisztrációhoz kötötte volna a választási jogosultságot. Nem sok dologtól vonult vissza a kormánypárt, ettől az elképzelésétől azonban végül elállt, feltehetően az erős nemzetközi nyomás miatt.

Orbán akkoriban úgy akarta korlátozni a szabadságjogokat, hogy jóval a választások időpontja előtt kötelezte volna az embereket szándékuk bejelentésére; nyilván a bizonytalanok távoltartása érdekében. Nehogy már az utolsó pillanatban döntve, mint az ilyen választók általában, a kormány ellen adják le voksukat.

Akkoriban, amikor ez az elképzelés volt az uralkodó, a jobboldal kórusa azt énekelte, hogy ez bizony a lehető legdemokratikusabb megoldás, a szabad választások igazi ünnepe, mert csak a tudatos, elkötelezett embereket engedi oda a szavazóhelyiségbe. Aztán, amikor mégis csak megbukott ez az elképzelés, már senki nem harcolt a Fidesz-hívők közül ezért a fontos jogért.

Mindezt csak azért hozom most ide, mert hirtelen nagyot fordult a világ; az Orbán adminisztráció arról döntött, hogy az okmányirodák vasárnap is álljanak a szavazók rendelkezésére. Vajon miért? Ők azt mondják azért, hogy az esetlegesen lejárt okmányokat meg lehessen újítani, mások viszont úgy véli a határon túli szavazatokért. Hogy az onnan érkező, feltehetően Fideszre szavazók dolgát megkönnyítsék. És valószínű, hogy ez az igazság. Hiszen látjuk: trükkökért, apróbb-nagyobb csalásokért nem mennek a szomszédba. Náluk igazán nem számít, hogy ma épp az ellenkezőjét mondják, csinálják annak, amit tegnap tettek mondtak. Csak egy az állandó: a kórus.

Szerző
Németh Péter

A szélsőjobb ellenszere

Nemzetközi antirasszista szemináriumot rendeznek csütörtökön Budapesten. Félő, hogy a választási kampány finisében a kelleténél kevesebben figyelnek majd oda a rendezvényre. S akik mégis, azokat nyilván az érdekli a legjobban, mit tudnak mondani a hazai és külföldi szakértők a Jobbik állítólagos előretöréséről a közvélemény-kutatásokban? Nyilván szóba kerül majd a hazai és a nyugati szélsőjobboldal összehasonlítása, amellyel kapcsolatban kétféle közhely is él. Az egyik szerint minden szélsőjobboldali mozgalom mögött ugyanaz a rasszizmus, idegenellenesség, az alantas és gyűlölködő ösztönökre épülő uszítás áll. A másik szerint a nyugati és a magyar (általában a kelet-európai) szélsőjobboldal között óriási különbség van, az ilyen nyugat-európai pártok csak feszegetik a demokrácia határait, míg a keletiek többé-kevésbé nyíltan fasiszta, náci jellegű államot akarnak.
A hazájukban sikeres nyugat-európai szélsőjobboldali pártok mindenesetre ezt az utóbbi nézetet képviselik, bojkottálják a Jobbikot és hasonszőrű társait, féltve tőlük nemzetközi mozgalmuk jó hírét. Nyilvánvaló különbség köztük, hogy a nyugati pártok elutasítják az antiszemitizmust, és jó kapcsolatokra törekszenek Izrael állammal.

Saját nemzetközi tapasztalataim szerint is jelentős különbség van a nyugati szélsőjobb és például a Jobbik között, de ezt durva leegyszerűsítés lenne mondjuk az Izraelhez való viszonyon lemérni. A kulcskérdés a bevándorláshoz és az állampolgársághoz való viszony. Nyugat-Európában sok millió bevándorló él, egyes nagyvárosokban a lakosság többsége külföldi, vagy külföldi eredetű. A gazdasági válság hatására sokan közülük munkanélküliek, szociális segélyekre szorulnak, egyes kerületek állami iskoláiban gyermekeik közül kerül ki a tanulók 80-90 százaléka. Egyre-másra épülnek a mecsetek, s a fiatalok sokszor szüleiknél is fogékonyabbak az iszlám fundamentalizmusra. A televíziók naponta sugározzák az Európába érkező, koldusszegény menekültekről szóló képsorokat, amelyek egyszerre megrendítőek és fenyegetőek a nyugati, jóléthez és biztonsághoz szokott polgár számára.

A sikeres és a parlamenti választásokon is előretörő nyugati szélsőjobb ezeket a tényeket és érzéseket manipulálja. Fő követelésük a bevándorlás megszüntetése és a normasértőnek nevezett idegenek kiutasítása, amihez ideológiai töltetként járul az iszlám-ellenesség. E nézetekkel azért nem könnyű vitatkozni, mert a bevándorlás nyilván nem lehet korlátlan, ad abszurdum egymillió bevándorlót a félmilliós Luxemburg például aligha tudna befogadni. Másrészt iszlám fundamentalizmus valóban létezik, az iszlám terroristák közül sokan nyugati országokban nevelkedtek. A bevándorlók jogaiért nem népszerű kiállni, s a demokratikus pártok a "kifogni a szelet a szélsőjobb vitorlájából" logikája alapján maguk is szigorítanak a migrációs politikán.
A nyugati szélsőjobboldal azonban éles különbséget tesz a bevándorlók és a már állampolgársággal rendelkező, az anyanemzettel azonosságot vállaló emberek között. Leghalványabb késztetésük sincs arra, hogy apák és dédszülők származása után kutakodjanak, saját honfitársaik zsidó, kelet-európai vagy másféle eredetével foglalkozzanak, megkérdőjelezzék azt az elvet, amit legjobban a francia alkotmány fejez ki. (Minden francia állampolgár francia.) Jellegzetes példa erre, hogy a magyar apától és görög zsidó anyától származó Nicolas Sárközy szélsőjobbról is sok szavazatot hódított el, míg a baloldalon francia nacionalizmusa miatt ítélték el. A saját honfitársaikat vélt származásuk alapján megbélyegző, kirekesztő, ellenük gyűlöletet szító kelet-európai mozgalmakat a nyugati szélsőjobb ezért nácinak tartja, és élesen elutasítja. (S persze azért is, mert legbelül minden kelet-európait, jobb-és baloldalit egyaránt lenéznek.)

Nemrég Brüsszelben jelen voltam egy beszélgetésen, amelyen a belga zöldek egyik képviselője hosszan szidta a vallon (franciaajkú) szocialista pártot, a Parti Socialiste-t (PS). Részletesen sorolta, hogy a Vallóniát és különösképp a lerobbant ipari városokat sok évtizede szinte egypártrendszerben kormányzó szocialisták hogyan élnek vissza a szociális kérdéssel, mennyire saját politikai céljaikra használják a segélyeket, a lakáskiutalásokat és más juttatásokat. Majd hirtelen váltással, önmagának is ellentmondva hozzátette, igaz, ezért nem kap erőre Vallóniában semmiféle szélsőjobboldali erő. A szocialisták talán túlzóan is nagylelkű szociálpolitikájukkal a demokrácia keretén belül tartják azokat a lecsúszó, munkájukat és öntudatukat vesztett kisembereket, akiket másutt (ahol a baloldal is elfogadja a piaci logikát) olyan könnyen meghódít a szélsőjobboldali demagógia.
Azt hiszem, ez nagyon fontos gondolat. Persze nem a PS állítólagos szociális túlzásait akarom dicsérni, csak azt a felismerést, hogy az elszegényedett, lecsúszott, elbizonytalanodott rétegeket a szocialista baloldalnak kell képviselnie és megvédenie. Ha lemond róluk, ha a "harmadik utas" és liberális tanácsadókra hallgatva feladja harcos szociális karakterét, akkor maga is felelős a szélsőjobboldali métely megerősödéséért. Az erős szociális hálónál nincs hatásosabb antifasizmus.

Szerző
Hegyi Gyula

Egységben

Az egység gondolata járta át a hétvégén Budapestet. A kettészakadt ország a jelek szerint külön-külön egységbe tömörült. Szombaton Orbán Viktor újra kiadta a jelszót, miszerint "Egy a tábor, egy a zászló! Csak a Fidesz!". És még azt is mondta, hogy egységet bont, aki megosztja szavazatát az április 6-i parlamenti választáson. Vasárnap azonban kiderült, hogy a kormányváltó erők ugyancsak egészen komolyan gondolják a közös fellépést. Tudnak és akarnak is együtt tenni a győzelemért.

A választás előtti utolsó napokban erősödik a szimbólumok jelentősége. A kormánypártiakat támogató békemenet a Hősök terére vonult és a kedves vezető fel is idézte, hogy 25 éve ott kezdődött minden, ott indította el a szovjetek kiűzését. A kormányváltók viszont az Opera előtt gyűltek össze, ahol több mint két éve együtt tiltakoztak az új alaptörvény ellen. Akkor - januárban - fagyott, tegnap azonban rájuk sütött a nap. Ezt jelképesnek is tekintették. Még akkor is, ha ők kétségkívül kevesebben voltak, mint az előző nap demonstrálók. De hát Gyurcsány Ferenc éppen lapunknak mondta el, utcai tüntetésen a baloldaliak nem annyira jók, mint a jobboldal, kevésbé is gondolják, hogy a politikát az utcán kell megvívni. Ahhoz képest viszont elég sokan voltak.

És az is javukra szól, hogy ezúttal ők képviselték a valódi nemzeti összefogást. Orbán Viktor úgy igényelt újabb négy - vagy talán még több - évet, hogy arról ezúttal sem mondott semmit, mit tenne igazából. A híveknek hozomra - szavaiból - kellene elhinniük, hogy milyen jó lesz nekik, ha a kedves vezető és csapata folytathatja. A kormányváltók viszont hosszú listát soroltak arról, miért nem szabad ezt hagyni. És - már csak ezért is - az ő érvelésük volt erősebb. Máté Péter dalának remixe és refrénje jó alapot szolgáltatott ehhez: ez az ő hazájuk és nem hagyhatják további süllyedését, ami a Fidesz országlásából egyértelműen következne. Ezért van szükség arra az egységre és nemzeti összefogásra, amit a baloldali, demokratikus pártok kínálnak az országnak.

Hogy az érvelés meggyőző-e, majd egy hét múlva derül ki. De a hétvégi demonstrációk nyomán világossá vált, a kormányváltók egységben és erősen várják a megmérettetést.