Az MTA közleménye szerint a Debreceni Egyetem professor emeritusát március 30-án érte a halál. Búcsúztatását április 11-én tartják a Farkasréti temető ravatalozójában.
Lovas István 1931-ben született Gyöngyöshalászon. 1955-ben végezte el az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának fizika szakát, de már a diploma megszerzése előtt az MTA Atommagkutató Intézet munkatársa lett, majd 1956-ban az MTA Központi Fizikai Kutatóintézet Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetébe (ma: MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont Részecske és Magfizikai Intézet) került. Vendégkutatóként dolgozott egyebek közt a koppenhágai Niels Bohr Intézetben és a dubnai Egyesített Atomkutató Intézetben is.
1986-ban nevezték ki a Kossuth Lajos Tudományegyetem (ma: Debreceni Egyetem) Elméleti Fizikai Tanszékének élére, amelyet 1992-ig irányított. 1990-1993 között az MTA Központi Fizikai Kutatóintézet főigazgatója volt, majd visszatért a Debreceni Egyetemre, ahol professzorként, majd professor emeritusként dolgozott.
Szakterülete az elméleti magfizika volt. Az atommag szerkezetének és az atommagok kölcsönhatásának megértését célzó kutatásai a nagy energiára gerjesztett maganyag viselkedésének vizsgálatához vezették el, ami a részecskefizikával és a statisztikus fizikával is határos. A magyar magfizika legendás alakja magyar tudósok több nemzedékére gyakorolt hatást: kutatásai sokszor mutattak új irányt a kortársak és a fiatalok számára.
Lovas István 1971-ben szerezte meg a fizikai tudomány doktora címet. A Magyar Tudományos Akadémia 1979-ben levelező, 1987-ben pedig rendes tagjává választotta.
Tagja volt a párizsi székhelyű Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának, az Ukrán Felsőoktatási Akadémiának, a Nagyváradi Tudományos, Irodalmi és Művészeti Akadémiának, az Európai Fizikai Társulatnak, az MTA Debreceni Területi Bizottságának, az MTA Atommag-fizikai Bizottságának, az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak, valamint részt vett az Acta Physica Hungarica szerkesztőbizottságának munkájában.
Lovas István érdemeit számos kitüntetéssel ismerték el: Schmid Rezső-díjjal, Akadémiai Díjjal, Szent-Györgyi Albert-díjjal, Wigner Jenő-díjjal tüntették ki, 1999-ben pedig díszdoktorává avatta a Nagyváradi Egyetem.
