A magyar származású amerikai pénzügyi guru rámutatott, hogy a romák közül sokan olyan szegénységben, nyomorban élnek, amelyet Európában sokan el sem tudnak képzelni, arra az álláspontra helyezkedett ugyanakkor, hogy európai romapolitika nélkül még rosszabb volna a helyzet.
Soros emlékeztetett, hogy 10 évvel ezelőtt 9 országgal közösen indította el a romák befogadásának évtizedét, amely hamarosan véget ér, de az EU romaplatformjának részeként folytatódhat. A projekt legnagyobb erősségének azt nevezte, hogy egyrészt olyan országokat hozott össze, amelyek közül akkor volt, amelyik uniós tag volt, és volt, amelyik nem, másrészt független mechanizmust hozott létre az országok erőfeszítéseinek értékelésére.
Soros György kitért a Roma Oktatási Alap eredményeire is. Az alap szerinte sikeres modellt teremtett a roma fiatalok integrálására, s úgy vélte, hogy a programot tagállami és uniós források felhasználásával is lehetne bővíteni. Felhívta ugyanakkor a figyelmet, hogy a programban résztvevő fiataloknak munkát is kell adni.
A befektetési szakember kifejtette, hogy a program úgy segít roma fiatalok számára magas végzettséget szerezni, hogy közben megőrizhetik roma identitásukat. Az ilyen fiatalokra Soros szerint nem illenek rá a romákkal szemben kialakult negatív sztereotípiák, ezért ők kitörhetnek az előítéletek és sztereotípiák fogságából, de meg nem szüntetik őket.
A beszélgetést vezető szlovén diplomata, Janez Lenarcic, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodájának (ODIHR) igazgatója tudatta, hogy 2003-ban az EBESZ tagállamai úttörő dokumentumot fogadtak el, amelyben a romák helyzetének javítására vállaltak kötelezettséget. Ennek végrehajtásáról Lenarcic beszámolója szerint 2008-ban készült az első jelentés, amikor is azt találták, hogy a legtöbb állam a szakpolitikát elkészítette ugyan, de ennél tovább nem nagyon jutottak, forrásokat nem rendeltek hozzá, és a megvalósítás sem kezdődött el. Öt évvel később azt állapították meg, hogy a pénzek elkülönítése is megkezdődött erre a célra, de a megvalósítás továbbra is hagy kívánnivalót maga után.
Janez Lenarcic rámutatott, hogy a romák és a többségi társadalom között minden vizsgált mutató tekintetében szakadék tátong; rosszabbak a lakhatási körülményeik, alacsonyabb a körükben a foglalkoztatás, nem férnek hozzá a többségi társadalommal megegyező arányban az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz, és továbbra is folyamatosan diszkrimináció éri őket.