Először február végén pillantották meg az apró, rózsaszín teniszlabda nagyságú kölyköt az őt gondosan vigyázó anyja mellett. A tatu rendkívül gyorsan nőtt, vagyis napról napra egyre nagyobb labdát jegyezhetett fel a gondozója. A matakó ugyanis az a tatuféle, amely tökéletesen össze tud gömbölyödni, rést sem hagyva a ragadozóknak vagy éppen a gondozójának, aki a nemét szeretné megtudni. Így csak gyanítják, hogy hím lehet, a tüzetes vizsgálatra még várni kell.
A 35-45 centiméter hosszú, 2-3 kilogrammos matakó jellegzetessége, hogy termetes, hegyes karmain jár. Kifejezetten mókás látvány nyújt, ahogy szedi a lábait, mintha egy rajzfilm szereplője lenne. Dél-Amerika - Argentína, Bolívia, Brazília és Paraguay - száraz trópusi füves szavannáin él, mocsaras területek, száraz erdők mentén. Elsősorban rovarokkal, azon belül is hangyákkal és termeszekkel táplálkozik, így Szegeden a hangyászok különleges takarmányán él. Főként kiváló szaglása vezérli a zsákmány felkutatásában. Bár a tatufajok többsége éjszakai életmódot él, mind közül a matakók a leginkább aktívak nappal.
A tatuk a vendégízületesek közé tartoznak, amely egy csupa emlős furcsaságokat tömörítő rendszertani csoport. Olyan állatok tartoznak ide, mint a Szegeden is látható sörényes hangyász és a kétujjú lajhár. A tatuk között egérnagyságút éppúgy találunk, mint óriást, amely 60 kilogramm súlyú is lehet. Sőt, a régmúltban még nagyobb fajok is éltek, mint például a Glyptodon. Az egy tonna súlyú és két méter hosszú tatufajjal valószínűleg az Amerikát meghódító emberek is találkozhattak, sőt, egyes feltételezések szerint éppen ők pusztították ki mintegy 10 ezer évvel ezelőtt.