A választások idejéhez igazítva adták át nemrégiben a 2009 óra folyó rekonstrukció eredményeként az Edelényi kastélyt. Nem volt könnyű a felújítás vezetőinek, hiszen az épületnek jóformán 1820 óta nem volt igazi gazdája. Ekkor hal ki ugyanis az alapító Jean-François L'Huillier familiája, s Dessewffy Ferenc halála után a Coburgok veszik meg a birokot.
A kiállítás kevés eredeti tárgya Dessewffy saját kezű rajza a kastélyról, illetve szegényes temetésről tanúságot tevő sírleletei. A Coburgok nem költöztek Edelénybe, a kastély földszinti részeit a járásbíróságnak adják ki, majd a 20. században egy bányatársaság költözik a falak közé, tevékenységükről elég megjegyezni, hogy a kápolnát födémmel osztották ketté, és lakásokat alakítanak ki benne.
Később elbontják a barokk gazdasági épületeket, a francia kertet angol kertté alakítják, ám a gondozása elmarad. 1921-ben az állam veszi meg az itáliai barokk palotákat idéző homlokzatú kastélyt, a földszinten börtön lesz, a dísztermekben hivatali lakások.
Az állam hellyel-közzel végzi csak el az állagmegóvó munkákat. A háború után persze ennél is sokkal rosszabb lett a helyzet, a kastély volt szovjet főparancsnokság, de tartottak tyúkokat is.
A földszinti termekben, a tágas díszterem pedig vajon minek kínálja magát? - hát persze, hogy Zöldért raktárnak. Hogy ne kelljen a márvány lépcsőn cipelni a krumplis zsákokat, a szállítószalagot egyenesen a bálterem erkélyéhez építették, a park egy részéből pedig sportpályákat csináltak. Volt itt idősotthon, s egy bájos fotó arról tanúskodik, hogy óvoda is.
A kisdedek egy komor szögesdróttal szegett téglafal előtt állnak sorban az év végi fotóhoz. Gergely Zsolt, az Edelényi Kastélysziget projektvezetője elmondja, hogy a fal túlsó oldalán bizony a városi börtön volt. Hozzáteszi, egyelőre csak egy fotókiállítás emlékeztet a kastély nem annyira dicső (fél)múltjára, de a későbbiekben erről az időszakról is szeretnének kiállítást készíteni.
Az építtető, Jean-François L'Huillier (1668-1728) a Lotharingiai Hercegségben született nemesi ősöktől. A Habsburg-hadseregben futott be katonai karriert, ott volt 1686-ban Budavár visszafoglalói között. A következő évtizedben is a török elleni háborúban harcolt.
Az edelényi birtokot II. Rákóczi Ferenctől ötezer rajnai forintért zálogba kapta 1700-ban. Később azonban ez az udvar szemében gyanússá tette L'Huillier-t, akit meg is vádoltak azzal, hogy a fejedelem francia kapcsolataiban segédkezik.
Ezért 1701-ben hét hónapra fogságba vetették. De ez nem törte meg karrierjét, III. Károly király katonai szolgálataiért bárói rangot adományozott neki, a magyar országgyűlés pedig mindezt honosítással erősítette meg.
Ezentúl nem sokat tudunk róla, arckép nem maradt fenn a báróról, ahogy a kastély egyik korabeli lakójáról sem, külföldi és magyar levéltárakban sem sikerült kideríteni, milyen ember is volt, csupán egyetlen aláírásunk van tőle.
A kiállítás egyik terme így inkább csupán a kérdéseket teszi fel a fényes karriert befutott emberről. A gróf halála után felesége, Marie-Madeleine de Saint-Croix 1730-ban fejezte be a kastély építését.
Jean-François L'Huillier unokája, Ludmilla és második férje, Eszterházy István gróf idején végezték a legjelentősebb, máig fennmaradt átalakításokat a kastélyon és környezetében. Ők bízták meg az iglói Lieb Ferenc vándorfestőt hat szoba kifestésével. 1770-ben készültek el a ma is látható, rokokó falképek.
Ezek az elegáns, színes, mégis kissé provinciális falképek a kastély igazi díszei. A kiállítás alkotója, Eleőd Ákos jó érzékkel a freskókat, az épület szinte egyetlen hiteles "berendezését" hagyta érvényesülni. Nem kreált rokokó enteriőröket, csak egy-egy bútorral, tárggyal jelezte a termek egykori funkcióit, az ott élők elképzelt személyiségét.
Megbecsülte és kihangsúlyozta a nagyon kevés megmaradt eredeti tárgyat, építőelemet. Így tett például egy 19. században elfalazott, majd a felújítás idején ismét előkerült eredeti ablakkal is, amit egy olyan tejfehér üvegborítással látott el, ami időnként kitisztul, látni engedi, s így műtárggyá nemesíti az építéstörténeti rekvizitumot.
A díszteremben minden bizonnyal ősgaléria állt, a kandallók fölött megtalált nyomokból vélelmezhető, hogy itt fegyverek függtek, ezeket igyekeztek rekonstruálni. Az ősgaléria helyett a magyar uralkodók arcképcsarnokával díszítették a teret.
A kastély felújítása elsősorban uniós támogatásból valósult meg, mintegy 3,3 milliárd forintért.
De nemcsak az épület újult meg. 2012-re a Holt-Bódva revitalizációja is megtörtént, melynek eredményeként a kastélyt ma már újra víztükör veszi körül, éppúgy, mint 300 éve, az építés kezdetekor. A beruházás összköltségvetése 180 millió forint.
A műemléket működtető Forster Központ EU-forrásból 2013 őszén Edelényben is elindította múzeumpedagógiai foglalkozásait. Ezek során a kastély és lakóinak történetét, életmódját múzeumi órákon, tematikus foglalkozásokon dolgozzák fel az általános és középiskolás gyermekek.