Európa-bajnokság;szívinfarktus;magyar vízilabda válogatott;Uzsoki Utcai Kórház;Szívós Márton;

2014-04-10 07:55:00

Már hiányzik az uszoda

Kiengedték Szívós Mártont, világbajnok vízilabdázót tegnap délelőtt a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáról, miután pénteken a Vasas elleni bajnoki mérkőzésen szívinfarktust kapott. A 32 éves sportoló már sokkal jobban van, és a júliusi hazai rendezésű Európa-bajnokságon már a medencében szeretne harcolni a magyar csapat sikeréért. A sportoló válaszolt az újságírók kérdéseire, jövőbeli terveivel és az egészségi állapotával kapcsolatban.

- Rengetegen aggódtak az egészségéért...

- Nagyon megható mindez, végig éreztem a felém áradó szeretetet. De most hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy megköszönjem annak a családnak, aki megállt az autómnál, azt amit tett, és foglalkozott velem addig, amíg Tóth Marci odaért. Sosem fogom elfelejteni az Uzsoki Utcai Kórház ápolóinak és orvosainak, hogy ilyen gyorsan reagáltak, valamint a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikának a szakszerű munkájukat. Gábor Tóni bácsinak azt, hogy itt volt velem és segített, valamint családomnak, barátaimnak és mindenkinek, akitől jókívánságokat kaptam.

Szívós Márton

Szül. hely és dátum: Budapest, 1981. augusztus 19.
Magasság: 193 cm
Becenév: Marci
Poszt: szélső
Klubok: 1990-2000 KSI
2000-2005 Domino-BHSE
2005-2006 Pro Recco
2006-2012 Honvéd
2012- Szeged
Legjobb eredményei
Válogatott: Világbajnok (2013), Világliga-győztes (2004)
Klub: Magyar bajnok (2001, 2002, 2003, 2004, 2005), Olasz bajnok (2006), Euroliga-győztes (2004), Európai Szuperkupa-győztes (2004)

 - Ha a végére ért a köszönetnyilvánításnak, akkor elárulja, hogy érzi magát?

- Köszönöm szépen, már sokkal jobban vagyok.

- Mi történt péntek este azon a bizonyos mérkőzésen, a Vasas ellen?

- Nyomást éreztem a mellkasomban és a hátamban, azt gondoltam, hogy ez valami izomhúzódás, aztán kiderült, hogy nem. Valamit érezhettek a többiek, mert Sánta Dani, akinek térde kiugrott a mérkőzés előtt, odasántikált nagyon messziről az

autómhoz, és elmondta, hogy ő most elvisz a kórházba, szólt Tóth Marcinak. Ők valamit láttak, amit én még nem.

- Miként sikerül egy ilyen fiatalembernek feldolgoznia, hogy...

- Nagyon megijedtem, amikor mondták, hogy ez egy kezdeti szívroham gyanúja, vagy az infarktus előszobája, ez azért félelmetes volt. Azért nem tudtam, mi ez, mert korábban szerencsére még nem éreztem hasonlót.

- Mikor gondolhat először arra, hogy edzeni induljon?

- Egyelőre pihennem kell, két héten belül lesz egy kontrol, aztán megkezdhetem a rehabilitációs gyakorlatokat, mellette elkezdhetek úszni, persze csak óvatosan, mert a hat hét múlva esedékes kontrollig nem léphetek át egy bizonyos pulzusszámot. Azután megmondják hogyan tovább.

- Nyáron ismét Magyarország ad otthont az Európa-bajnokságnak. Ön szerint orvosai megengedik a részvételét a hazai kontinensviadalon?

- Már most hiányzik az uszoda, szeretnék ott lenni az Európa-bajnokságon. Nyilván nem én fogom ezt eldönteni, de nem rajtam múlik. Azt mondták az orvosok, mindenben van kockázat, de nincs nagyobb kockázat az esetemben, mint ami eddig volt. Bárkivel megtörténhet ez a helyzet, nagyjából 500 CT-vizsgálatot kellene elvégezni mindenkin, hogy ezt előre lehessen jelezni. Erre senkinek sincs ideje és kedve sem.

- Ez azért nem kedv kérdése. A történtek után változtatni fog valamin?

- Ha zöld utat kapok, akkor nem tekintem ezt a helyzetet másnak, mint egy sérülésnek, amiből felépültem. Biztos figyelek majd egy-két jelre, és valószínűleg jobban figyelem majd a társaimat. Nem fogom gyakrabban ellenőriztetni magam, mert rengeteget vizsgálnak bennünket. Ami történt, nem azon múlt, hogy az orvosok nem figyelnek ránk. Ők nagyon sokat foglalkoznak velünk, ezek olyan dolgok, amiket nem lehet kiszűrni. Nincs bennem félsz, és nem is lesz. Ha meg kell próbálnom nyugodtabbnak lenni a vízben, akkor nem fogok tudni ugyanúgy vízilabdázni. Úgy kell csinálnom mindent, mint eddig. Maximum egy kicsit többet kell pihennem majd a jövőben..