Egy tragikus kor emlékezete

Publikálás dátuma
2014.04.12. 07:33
Szovjet műanyag tankot helyeztek a prágai emlékműre tüntetésképp az orosz felirat ellen. Fotó: Matej Divizna/Europress/Getty Ima
A krími, illetve kelet-ukrajnai válság különös aktualitást ad egy Európában már elfeledett politikus, Vasil Bilak napokban nyilvánosságra hozott emlékiratainak. A volt csehszlovák kommunista vezető ugyanis azon öt személy egyike volt, aki aláírta azt a levelet, amelyben a Varsói Szerződés csapatait a Prágai Tavasz leverésére kérték. Az emlékiratokból kiderül, a február elején meghalt politikus semmit sem bánt meg. 

Manapság aggódva tekint a világ Krím után Kelet-Ukrajnára. Mi történik, ha az oroszajkú lakosság "baráti segítségnyújtást" kér Moszkvától? Vajon Donyecket és más városokat is elfoglalnák az orosz csapatok? Óhatatlanul is az 1968-as eseményekkel lehet párhozamot vonni, amikor a Csehszlovák Kommunista Párt (CSK) konzervatív szárnya Moszkvába küldött levéllel "törvényesítette" a Varsói Szerződés csapatainak bevonulását.

Az egyik aláíró, Vasil Bilak februárban halt meg, s a napokban tették közzé emlékiratainak kibővített változatát. Miként vált a csehszlovák kommunista párt főideológusává, s olyan befolyásos személyiséggé, akinek nagy szerepe volt abban, hogy Prága a nyolcvanas években nem követte Mihail Gorbacsov peresztrojkáját?

Bilak 1917-ben született a szlovákiai Bátorhegyen. Vasil Gyulaként anyakönyvezték. Ruszin származású révén egész életében komoly akcentussal beszélte a szlovák nyelvet. Tinédzserként szabómesternek tanult. 1945-ben lépett be a kommunista pártba. 1950-ben aztán szélvész gyorsasággal emelkedett felfelé a társadalmi ranglétrán.

A visszaemlékezések egészen 1949-ig nyúlnak vissza, amikor Bilak beiratkozott a körzeti politikai iskolába. 1954-ben a szlovák parlament tagja lett. Még ugyanebben az évben a párt Központi Bizottságába is beválasztották, amelynek az 1989-es Bársonyos Forradalomig tagja volt. A hatvanas évek elején pedig tárcanélküli miniszter volt.

Stepan követte a sírba
A sors különös fintora, hogy másfél hónappal Bilak halála után vesztette életét Miroslav Stepan, a prágai pártbizottság egykori elnöke, a Központi Bizottság tagja. Ő volt az egyetlen kommunista vezér, akit pozíciójában elkövetett tetteiért jogerősen elítéltek. Az ő elítélése is csak azért volt lehetséges, mert - mint a pozsonyi Új Szó elékeztet rá - bizonyítást nyert, hogy az 1989. november 17-i diákverésre közvetlenül ő adta ki az utasítást. Közel négy évet kapott hivatali visszaélés vádjával. A kilencvenes évek végén pártot alapított, de már esélye sem volt a politikába való visszatérésre. Tizedszázaléknyi eredmények után teljesen visszavonult.

A Prágai Tavasz iránt kezdettől fogva ellenszenvvel viseltetett. Dubcek törekvéseit nemcsak nem értette meg, veszélyt látott benne, úgy vélte, hogy az "ellenforradalom szele" Magyarország után Csehszlovákiát is elérte. Emlékiratai azért is érdekesek, mert fény derülhet Csehszlovákia múltjának egyik legérdekesebb, egyben legtragikusabb időszakára. Moszkva ugyanis mindmáig nem adta ki a kommunista párt konzervatív szárnyához tartozók - Visal mellett Alois Indra, Drahomír Kolder, Oldrich Svestka és Antonín Kapek - által aláírt levelet.

"Országunkban veszélybe került a szocializmus, a jobboldali erők ellenforradalomhoz vezető körülményeket teremtettek... az ellenforradalom veszélyét Csehszlovákia csak az önök segítségével tudja elhárítani" - állt egyebek mellett a levélben, amelyet 1968-ban az öt csehszlovák pártvezető küldött Moszkvába Leonyid Iljics Brezsnyevnek, az SZKP központi bizottsága akkori főtitkárának. 1968. augusztus 21-re virradó éjjel a Varsói Szerződés csapatai megszállták Csehszlovákiát, egyszer s mindenkorra véget vetettek a Prágai Tavaszhoz köthető reformfolyamatnak.

Bilak a visszaemlékezésekben elismeri, hogy a Prágai Tavasz elárulását jelentő, vagy ahogy ő fogalmazott, a baráti segítséget igénylő levelet már augusztus előtt megírták, de "időt adtak" annak, hogy "kedvező fordulat" következzék be. Ez azonban nem történt meg. "Szükséges volt a Varsói Szerződés csapatainak bevonulása, mert meg kellett védeni a szocializmust" - hangzik Bilak érvelése. Az 1968-as erők ugyanis a teljes összeomlás felé vezették az országot - állította. Úgy vélte, a szocialista ideológiát csak részben viselték meg az akkori események, ugyanakkor ő is kénytelen volt elismerni, hogy az emberek elvesztették a kommunizmusba vetett bizalmukat.

Nem tartja hibátlannak magát az akkori események alakulásában. Abban követett el mulasztást, hogy "nem szigetelték el időben az ellenforradalmi erőket", amelyek Dubcek köré vegyültek. Megemlíti azt is, alulbecsülte a CSKP-n belüli "egészséges erők bátorságát", például Indráét, akit kormányfőnek is el tudott volna képzelni.

Bilak a hetvenes években Brezsnyev leghűségesebb hívei közé tartozott Prágában, s a CSKP konzervatív szárnyának vezéralakja lett. Komoly befolyása volt a döntésekre, s a neosztálinista dogmatizmust képviselte. Bilak a visszaemlékezéseiben is elismerően írt a volt szovjet pártfőtitkárról.

Bilak 1989. december 12-én mondott le elnökségi tagságáról azt követően, hogy kinevezték Marian Calfa kormányát. Ekkor már tudta, hiába kér segítséget a Kremltől, hiszen Moszkvában is új szelek fújtak. Bilak és társai ezúttal erőszakkal sem akadályozhatták meg a Bársonyos Forradalom győzelmét. Sejthette, hogy a politikában nem lehet maradása. December 19-én parlamenti mandátumáról is lemondott. Két nappal később kizárták a pártból arra hivatkozva, hogy a Varsói Szerződés csapatainak behívását kezdeményezte. Rajta kívül Milous Jakes és Mirouslav Stepán is a kizárás sorsára jutott.

Bilak ezután visszavonultan élt Pozsonyban, a Pálffy villában. Veje az a Jozef Sevc volt, aki 1998-2006 között állt a cseh kommunista párt élén, s apósához hasonlóan őt is ultrakonzervatívnak tartották.

Bilakkal szemben 1991-ben indítottak vizsgálatot, 2005-ben pedig eljárást indítottak ellene a "segélykérő" levél miatt. 2011-ben azonban lezárták az eljárást, részben amiatt, mert az érintettek nagy része már nem élt. Másodsorban közvetlen bizonyíték sem volt arra, hogy tényleg aláírta levelet, hiszen a perdöntő bizonyíték az orosz levéltárban maradt. Így Bilakot és társait sosem ítélték el.

Idén februárban halt meg 96 éves korában.

Hollandia megfizeti Srebrenica árát

Publikálás dátuma
2014.04.12. 07:31
Muszlim asszonyok imádkoznak az egyik feltárt srebrenicai tömegsírnál. Fotó: Sean Gallup/Getty Images
Az 1995 júliusában történt srebrenicai mészárlás három muzulmán áldozata négy hozzátartozójának fizetett egyenként 20 ezer eurós kártérítést a holland állam. 

A bejelentést hosszas jogi csatározás előzte meg. Ennek során bizonyítást nyert, hogy a holland államot, pontosabban három holland kéksisakost felelősség terhel három muzulmán férfi haláláért. A hágai legfelsőbb bíróság tavaly szeptemberben hozta meg az ezzel kapcsolatos jogerős ítéletet. Az eljárás során kiderült, hogy a három bosnyák férfi hiába kérte a holland békefenntartókat arra, fogadják be őket. Nem sokkal később megölték őket Ratko Mladic boszniai szerb hadseregtábornok csapatai.

A bírósági eljárást egy tolmács, valamint az egyik meggyilkolt férfi családja kezdeményezte. A tolmács, Hasan Nuhanovic fivérét és édesapját vesztette el a vérengzésben, s anyja is meghalt a boszniai háború során. 2007-ben egy tömegsírban találták meg apja földi maradványait, három évvel később pedig testvére holttestét is azonosítani tudták.

A másik meggyilkolt személy, Rizo Mustafic ugyan a holland békefenntartók, a Dutchbat főhadiszállásán dolgozott villanyszerelőként, mégsem fogadták be őt a kéksisakosok. Hollandia özvegyének és két gyermekének is 20 ezer-20 ezer eurót utalt át. A holland állam az eljárás során azzal érvelt, nem a kormányzat, hanem az ENSZ megbízásából kerültek Boszniába a békefenntartók, ezt a magyarázatot azonban elutasította a hollandiai bíróság.

A vádlók jogi képviselője, Liesbeth Zegveld szerint a kártérítés bejelentésének módja azt mutatja, hogy Hollandia nem tiszteli az áldozatokat. Szerinte ugyanis előzőleg a hozzátartozókkal is egyezkedni kellett volna. Kevesellte a kártérítés összegét is.

A Dutchbat főhadiszállására 5000 muzulmán menekült volna, miután az enklávét 1995. július 11-én elfoglalták a boszniai szerbek. A rosszul fegyverzett békefenntartók azonban semmiféle ellenállást sem tanúsítottak a szerbekkel szemben. A srebrenicai vérengzés során nyolcezer muzulmánt mészároltak le.

Szerző

Rosszul járhat jónéhány pálinkafőzde

Az Európai Unió bírósága szerint nem összeegyeztethető az uniós joggal, hogy Magyarország lehetővé tette, évente legfeljebb 50 liter gyümölcspárlatot saját felhasználásra jövedékadó-mentesen lehessen főzni, főzetni. Ezzel pont került a kötelezettségszegési eljárás végére. 

Az uniós jog szerint ugyanis a pálinka esetében a tiszta alkohol hektoliterére minimum 550 euró (mintegy 168 ezer forint) jövedéki adót kell kivetni, és azokra a párlatokra adható adókedvezmény, amelyet a gyümölcstermesztők a saját gyümölcsükből saját fogyasztásra szeszfőzdében főzetnek. Ez nem lehet több háztartásonként 50 liternél, tiszta szeszben mérve. Ezzel szemben Magyarország a gyümölcstermesztő által főzdében főzetett, saját fogyasztásra szánt pálinkára legfeljebb 50 literig 0 forintos jövedéki adót vetett ki, amit a bíróság gyakorlati értelemben adómentességként értelmezett.

Az ugyanilyen célra otthon főzött pálinka esetében pedig konkrétan kimondta annak adómentességét. Ítéletében a bíróság arra a következtetésre jut, hogy Magyarország a kérdéses párlatfőzésre és pálinkafőzetésre az uniós jog által meg nem engedett, túl nagy adókedvezményt adott.

Az Orbán kormány ezért újabb harcot hirdetett Brüsszel ellen, hogy megvédje a pálinkafőzés szabadságát, ami egyébként eleve helytelen kifejezés, mert háznál csak gyümölcspárlatot lehet készíteni. A pálinkatörvény ugyanis szigorú követelményeket támaszt ezzel a hungarikummal szemben, nem lehet bármilyen szeszes italt pálinkának nevezni. A szakemberek azonban felhívták a figyelmet arra, hogy ha a kabinet kibújna a döntés végrehajtása alól, azzal jelentős uniós pénzek folyósítása kerülhetne veszélybe.

A kormányzat intézkedését azonban sok, bár nem több száz, de legalábbis több tucat olyan családi vállalkozás megszenvedheti, amelyek például uniós forrásból alapították meg profi főzdéjüket, "pálinkaházukat". Ezek a vállalkozások a győztes pálinka-szabadságharc miatt beszűkült piacon csődbe jutva még azzal is számolhatnak, hogy ha nem teljesítik a támogatás feltételeit, kötelesek visszafizetni a beruházásra kapott összeget. Ez alól ugyan felmentést adhat a vidékfejlesztési miniszter, de abban az esetben a költségvetésnek, vagyis az adófizetőknek kell állniuk a számlát.

Szerző
Témák
pálinkafőzés