Csak a járműexport nő

Publikálás dátuma
2014.04.15. 07:21
Az autóipari összeszerelésben valóban jók a számok, de ez kevés a gazdaság boldogulásához. Fotó: Bielik István/Népszava
A járműgyártás húzza a magyar ipart, az elektronika pedig változatlanul lejtőn van. Elemzők szerint az év végére lassul az ipar bővülése. A növekedés összetétele azonban a kormány állításával ellentétben meglehetősen kedvezőtlen. Az ipar belföldi értékesítése továbbra is csökken.

Továbbra is csak a járműipar húzza fel az ipari adatokat, az elektronika alig mozdul - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tegnap közzétett részletes februári adataiból. Az elektronikai termelés volumene az egy évvel korábbihoz képest 7,7 százalékkal csökkent. Ezen a területen az elmúlt időszakban több gyár bezárását is bejelentették, ezek kiesése várhatóan meg fog jelenni a következő hónapok statisztikájában - mutatott rá lapunknak Németh Dávid.

A K&H Bank elemzője szerint az ipari adatokat továbbra is az exportra termelés, a kedvező európai konjunktúra húzza fel: az év első két hónapjában 3,1 százalékkal esett vissza az ipar belföldi értékesítése. Nagy meglepetést nem okozott az elemző szerint a tegnapi részletes adatsor, megfelelt az előzetes adatoknak és a várakozásoknak. Az ipari termelés 8,1 százalékkal haladta meg februárban az egy évvel korábbit. Elsősorban a járműgyártás húzta fel: 26,6 százalékos emelkedéssel.

A kedvező teljesítményhez legnagyobb mértékben a járműgyártás járult hozzá, de az ipari termelés egészséges szerkezetű növekedését mutatja, hogy a feldolgozóipar 13 alágából tízben is termelésbővülést regisztráltak - reagált a tegnap közzétett adatokra a nemzetgazdasági tárca. Az ipari növekedés folytatódó erősödését vetíti előre a kormány szerint, hogy a KSH által megfigyelt feldolgozóipari ágazatok összes új rendelése 17,3 százalékkal nőtt 2013 februárjához viszonyítva.

Az ipari megrendelések azt mutatják, hogy a következő hónapokban marad a 8-9 százalék körüli bővülési ütem, júliustól ez valamivel kisebb lehet, akkor ugyanis kieshet az erőteljes bázishatás - teszi hozzá Németh. Az ipari termelési adatok ugyanis világosan mutatják, hogy a magyar adatot jelentősen segítette az európai konjunktúra. Ezt támasztja alá az is, hogy a belföldi értékesítés továbbra is csökkenést mutat. Az ipari export az év első két hónapjában 10,3 százalékkal, februárban 11,4 százalékkal nőtt 2013 azonos időszakához viszonyítva. Az energiaipar kibocsátása 7,6 százalékkal volt alacsonyabb, mint egy évvel ezelőtt, főként a tavalyinál melegebb időjárás hatására.

A gazdasági növekedés szerkezete rendkívül kedvezőtlen - véli Katona Tamás, korábbi pénzügyminisztériumi államtitkár. Az ipari termelés és ennek nyomán a szállítás és raktározás valóban nőtt. A szolgáltatások azonban gyakorlatilag stagnálnak. A pénzügyi, biztosítási tevékenység, amely a gazdasági kilábalás nélkülözhetetlen eleme lenne, még a rendkívül alacsony bázishoz képest is 1,7 százalékkal zsugorodott januárban: a hitelezés továbbra is mélyponton van. A magyar gazdaságban a szerény elmozdulás ellenére nem következett be növekedési fordulat - véli Katona Tamás.

A tavalyi éves bővülés számszerű értékei a bázishatásnak köszönhetőek, de még így is a mezőgazdaság húzta magával a GDP növekedését. Az idei évben az exportkilátások kedvezőek, a belső keresletet is élénkíti az uniós projektek felgyorsítása, befejezése - tette hozzá a korábbi Katona Tamás. Szerinte idén érvényesül a választási gazdaságpolitika lakossági fogyasztást növelő hatása is. Így az idén 2 százalékkal emelkedhet a bruttó hazai termék. Katona ugyanakkor hozzátette: ez a dinamika a jelenlegi konfrontatív, dilettáns gazdaságpolitika mellett jövőre szükségszerűen lassulni fog.

Tartós növekedés csak akkor képzelhető el, ha gyökeresen módosul a kormányzati gazdaságpolitika, ha kiszámítható lesz az adópolitika és a szabályozási környezet, ha visszatér hozzánk a működő tőke.

Szerző

Per nélkül egyezik ki a többség

Publikálás dátuma
2014.04.15. 07:20
FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/THINKSTOCK
Tavaly ősz óta működik a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv (TSZSZ), amelytől az ágazat szereplői a lánctartozás megszakítását, de legalábbis visszaszorítását várják. A szakemberek szerint azonban erre még akár éveket is várni kell. Mindenesetre az új szervezet létrehozása legalább egy lépést jelent a helyes irányba.

Becslések szerint a hazai építőiparban a lánctartozás összege eléri a 400 milliárd forintot. Ez önmagában is óriási összeg, ám ez az irdatlan mértékű tartozás egy olyan ágazatban halmozódott föl, ahol a gazdasági válság óta a vállalkozók áraik drámai csökkentésére kényszerültek.

A legfőbb gond, hogy a beruházó, vagy a fővállalkozó vagy nem adja ki a kivitelezőnek a teljesítésigazolást, vagy ha mégis, akkor sem fizet. Ezen a helyzeten változtathat a tavaly júliusban, a Magyar Kereskedelmi és Ipar Kamara (MKIK) mellett létrehozott Teljesítésigazolási Szakértői Szerv.  

Két pályázati fordulóban a tizenegy tagú véleményező bizottság több mint 250 pályázó közül választotta ki a 185 tagot - nyilatkozta lapunknak Csermely Gábor. A TSZSZ vezető-helyettese hozzátette, a pályázati kiírásban szerepelt, hogy csak az igazságügyi szakértői jegyzékben szereplő szakemberek jelentkezhetnek.

A pályázat nagyjából másfél hónap alatt lezárult, így 2013 szeptemberétől kezdhette meg működését a szervezet. A TSZSZ tűzvédelmi, építésügyi, környezetvédelmi, lakásügyi szakembereket alkalmaz szakértőként, országos lefedettséggel.

Az elnökből és két tagból álló szakértői tanács az iratok és a helyszíni szemle tapasztalatai alapján a kérelem befogadásától számított harminc napon belül készíti el a szakértői véleményt. Az eljárási határidő indokolt esetben egy alkalommal, maximum harminc nappal meghosszabbítható.

Csermely elmondta, minden ügyet három kijelölt szakértő vizsgál meg, s együttesen alakítják ki a szakvéleményt. Idén április elejéig nagyjából 85-90 vitás ügyben fordultak építési vállalkozók a TSZSZ-hez. Az esetek között a néhány százezer forintos és a több százmillió forintos vitatott számlák is szerepeltek. Az utóbbi egy több milliárdos nagyberuházásnál fordult elő.

A bejelentések többnyire peren kívüli egyezséggel érnek véget. Előfordult, hogy már a TSZSZ "képbe kerülése" is elegendőnek bizonyult a kérelem beadását követő hiánypótlási szakaszban, hogy a nem fizető fél meggondolja magát és megállapodjanak a felek, de olyan eset is volt, amikor a szakértői bizottság helyszíni szemléje "lágyította" meg a beruházó, illetve a fővállalkozó szívét.

Természetesen az is előfordult, hogy mindez kevés volt és a vitatott számlák, a TSZSZ szakvéleményével együtt a bíróságon landoltak, s a testület meg is ítélte a kérdéses összeget. A TSZSZ helyszíni ellenőrző szakértői bizottságát a vitatott teljesítéssel érintett építési területre a beruházó, fővállalkozó köteles beengedni. Szükség esetén a szakértők akár rendőri segítséget is kérhetnek, de Csermely Gábor hozzátette, erre eddig nem került sor.

A vezető-helyettes úgy vélte, egyelőre még nem ismerik elég széles körben az érintett vállalkozók a TSZSZ-t, ezért folyamatosan járják az országot, hogy tájékoztassák az érintetteket. Az érdeklődés meglehetősen változó, volt, ahol százan, máshol viszont alig tízen hallgatták a szakemberek előadását. Csermely Gábor elmondta, szeretnék az ügyeket követni, de a szakvélemény elkészítésével a szervezet feladata véget ér.

A pénzét követelő vállalkozónak a szakvélemény elkészítést követően 60 napjuk van a kereset benyújtására az illetékes bíróságra. Az első ilyen peres ügyek tavaly október, novemberben zárultak. A bíróságoknak kiemeltként kell kezelniük a TSZSZ szakvéleménnyel ellátott ügyeket. A további esetek valószínűleg nyáron fejeződnek be, akkor derülhet ki, milyen arányban ítélték meg a hozzájuk forduló építési vállalkozóknak a követeléseit.

Az már eddig is bebizonyosodott, hogy ezek az ügyek nem húzódnak el úgy, mint az átlagos peres ügyek. A szervezet a vitás ügyek 5 éves elévülési időszaka alatt visszamenőleg is foglalkozik a hozzájuk benyújtott panaszokkal. Csermely Gábor nem számít arra, hogy akár a TSZSZ működése révén megszűnnek a lánctartozások.

Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) ügyvezető alelnöke arra lát esélyt, hogy 2-3 év alatt legalább a felére csökken a jelenleg 400 milliárd forintos lánctartozás. Ehhez lehet egy lépcsőfok a TSZSZ.  Pertics Richárd, az Opten Kft. céginformációs vezetője elmondta, a lánctartozást, ha megszüntetni nem is, de további bővülését meg lehet előzni.

Ehhez jelentős segítséget adhat, ha az érintett vállalkozó akár a beruházó, akár a vele kapcsolatba kerülő fővállalkozó feltérképezi a vonatkozó cég előéletét. Ha olyan adatokra bukkan, hogy az illető cégtulajdonos már több vállalkozását is felszámolta, köztartozásai vannak, végrehajtás van érvényben vele szemben, netalán negatív listákon szerepel, akkor igen nagy a kockázata annak, hogy az építőipari vállalkozó hiába várja a pénzét.

A vállalkozók a hatóságok, illetve a szakminisztériumok nyilvános listáin is böngészhetnek, bár ez meglehetősen időigényes. Ennél jóval hatékonyabbak a különféle céginformációs adatbázisok, ahol folyamatosan frissített adatokat találnak az érdeklődők.

Szerződéskötéskor - biztosítékként - meg lehet követelni bizonyos fedezeteket, kötbért, de miután az építőiparban több mint 50 ezer vállalkozó áll sorban valamilyen megbízásért, nehéz elérni, hogy a partner belemenjen egy ilyen szerződés aláírásába.

Szerző

Veszteséges közműcégek

Publikálás dátuma
2014.04.15. 07:19
A lakosságnak érdeke a rezsicsökkentés, de az önkormányzatoknak nem. Fotó: Tóth Gergő/Népszava
Egyre növekvő gondot okoz az önkormányzatoknak a közműcégeik fenntartása. A rezsicsökketés miatt ugyanis a valós működési költségeket sem fedezik hatósági árakon történő szemétszállítási díjak, veszteséges a víz- és szennyvíz kezelési szolgáltatás és irreálisan alacsonyak a távhőtarifák. Az önkormányzatok szeretnék visszakapni a jogot, hogy maguk állapíthassák meg a helyi szolgáltatási díjakat.

Egyre nagyobb a különbség az önkormányzati közszolgáltatási cégek - vízközmű, a csatorna, a kéményseprési, a hulladékkezelő, a temetkezési, illetve a távhő szolgáltatók - tényleges kiadásai és a számukra központilag előírt tarifákkal elért bevételek között. Ezért legfeljebb másfél évig tartható fenn az önkormányzati cégek jelenlegi bevételi és kiadási finanszírozási rendszere, amennyiben az önkormányzatok nem módosítják cégeik struktúráját.

A szolgáltatási díjak egyre kevésbé fedezik a költségeket, ez pedig a veszteségek felhalmozódásához vezet - nyilatkozta lapunknak Schmidt Jenő. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének az elnöke úgy véli, hogy a tarifák megállapítását 2-3 év múlva fokozatosan át kellene venniük a polgármesteri hivataloknak a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivataltól (MEKH).

Jelenleg ez a szervezet határozza meg minden év szeptemberében a következő évi szolgáltatási tarifákat, ám anélkül teszi ezt, hogy a települések sajátosságait figyelembe venné. Miközben minden önkormányzati társaság más-más adottságokkal rendelkezik. Például egyes falvakból csak néhány kilométerre kell elszállítani a hulladékot, míg másutt nagyobbak a szállítási távolságok, így költségek is.

Schmidt Jenő éppen ezért nem tartja jó ötletnek a kormányzat által kialakítani tervezett nagy állami nonprofit közműszolgáltató vállalat létrehozatalát, mert a közműszektorban helyi szinten kell döntéseket hozni, nem egy országos központban. Kivétel ez alól az áram és a földgáz ágazat, ahol a díjak országos szinten is kezelhetőek - állítja.

Az elnök elmondta: az önkormányzati társaságoknak alapos költségelemzések után olyan vállalkozásokká kell átalakulniuk, amelyek önállóan, központi támogatások nélkül is megállják a helyüket. Ehhez két-három évre van szükség, s ennek költsége elérheti az évi 100 milliárd forintot. A szükséges beruházásokat pedig részben az Európai Unió fejlesztési forrásaiból is lehetne finanszírozni.

A vállalkozások működésének a reformja azonban nem halogatható, mert csak a távhőcégek támogatása tavaly mintegy 52 milliárd forintot emésztett fel, de kompenzációra szorulnak az életben maradáshoz a vízközmű társaságok, csakúgy mint a hulladékkezelő vállalkozások, vagy a többi hatósági árassá tett közüzemi szolgáltatási ágazat.

Schmidt Jenő hangsúlyozta: országos méretű finanszírozási problémáról van szó, nem helyi, vagy régiós gondról. A pénzügyi, illetve szervezeti átalakítást mintegy 300 térségi központnak számító település szolgáltató cégeinél kell végrehajtani. Ezek az önkormányzatok az adósságkonszolidáció után képesek finanszírozni a gazdasági társaságaik működtetését, de ők sem úszhatják meg a jelentős átalakítást.

Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének az elnöke szintén úgy látja: a településeknek egyre nagyobb gondot okoz, hogy a valós költségek növekedését nem jeleníthetik meg a közszolgáltatást végző cégeik díjszabásában. A tarifakorlátozás a Gödöllőt és térségét, összesen 106 települést ellátó hulladékkezelő cég esetében például eddig 400-500 millió forint veszteség felhalmozódását idézte elő. A társaság már nem képes kifizetni a szemétlerakók által beszdett tonnánként hatezer forint úgynevezett lerakási járulékot sem. Arról nem is beszélve, hogy az önkormányzati hulladék kezelők jelentős hányada továbbra sem tud tartalékot képezni a majdani rekultivációs költségekre, illetve az amortizációs kiadásokra, például az elavuló szemétszállító járművek cseréjére sem.

Az árképzési rendszer a jelenlegi formájában nem fenntartható, pontosabban csak akkor, ha az állam, az önkormányzat, vagy valaki más folyamatosan pótolja a hulladékkezelő társulások veszteségeit - jegyezte meg Gödöllő polgármestere. Idén például a kormány 1,5 milliárd forintot különített el a bajba jutott önkormányzati szemétszállító vállalatok kisegítésére. Ezzel szemben a támogatási igény eléri a 16-18 milliárd forintot, vagyis a rendelkezésre álló keret a több mint tízszeresére lenne szükségük a helyhatóságoknak, hogy a szemétszállító vállalkozásaik működése biztonságos, fenntartható legyen és megfeleljenek az Európai Unióval kötött támogatási szerződési feltételeknek is.

Gémesi György szerint is a legjobb megoldás az lenne, ha települések - amelyek többsége eddig is nonprofit jelleggel működtette a szolgáltató cégeit - maguk határozhatnák meg a szemétszállítási tarifákat, a helyi adottságok figyelembe vételével. Így lenne lehetőség arra, hogy a cégek a kormányzati szándéknak megfelelően nonprofit alapon, de fenntartható módon működjenek.

Hiányosságok víziközmű társaságoknál

Bőven talált szabálytalanságokat az Állami Számvevőszék (ÁSZ) öt regionális víziközmű társaság 2010 és 2012 közötti működésének és vagyongazdálkodásának vizsgálata során. Az ÁSZ javaslatait elküldte a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV), valamint a víziközmű társaságok vezérigazgatóinak, s ezek alapján 30 napon belül intézkedési tervet vár tőlük.

Az ÁSZ honlapján olvasható tájékoztatás szerint a számvevőszék az állami tulajdonban lévő közszolgáltató társaságok ellenőrzése keretében értékelte a Duna Menti, a Dunántúli, az Északdunántúli és Északmagyarországi, valamint a Tiszamenti Regionális Vízmű működésének szabályszerűségét. Az ÁSZ mind az öt jelentésében megállapította, hogy a több mint másfél évtizede megkötött vagyonkezelési szerződések nem biztosították teljes körűen a szabályszerű gazdálkodási környezetet, azokat ugyanis 1998 óta nem módosították.

A vízművek éves üzleti terveiben szerepeltek ugyan a tervezett beruházások, a döntést megalapozó számítások, részletes adatok azonban nem. A vízművek a jogszabályi előírás ellenére, egy kivétellel, nem kérték meg a beruházásokhoz az MNV írásos engedélyét, és azok végrehajtásáról sem tájékoztatták a vagyonkezelőt.

Az ellenőrzések feltárták azt is, hogy az MNV beruházások és felújítások elszámolására vonatkozó szabályait az ellenőrzött vízművek szabályozási rendszerükbe nem, vagy csak késve építették be. Jellemző hibákat találtak a számvevők a belső ellenőrzés, a számviteli törvény előírásai, a selejtezési és leltározási szabályok betartásában is. Az ÁSZ álláspontja szerint a vagyongazdálkodás, azaz a vagyon nyilvántartása, pótlása alapjaiban határozza meg a közszolgáltatások hosszú távú fenntarthatóságát.

Szerző