Választás - 2014;Szerintem;

2014-04-15 18:55:00

Választások-alulnézetből

Valamikor régen nekünk kötelező volt a latin. Mára csak néhány bölcs mondás maradt. Idézek kettőt: Vulgus vult decipi, ergo decipiatur (A tömeg csalfa ígéretekre áhít, tehát meg kell adni nekik). Divide et vinces (et impera)!=Oszd meg és győzzél (és uralkodj)! Mindkettő telitalálat. Az elsőhöz már " szinte hozzászoktunk", jól működik az "addig ismételgetjük, míg el fogják hinni" elve. A másodikban a "győztesnek" segített a sok hatalom- és pénzéhes kis pártocska. De a rend kedvéért szögezzük le, hogy a kisebbség lett a többség, a trükkös, igazságtalan választói rendszernek köszönhetően, ahogy 2012-ben Ukrajnában:remélhetőleg a folytatás nem lesz hasonló.

A szavazók 55.51%-a kormány elzavarására voksolt: hiába mondják "a legegységesebb nemzet kiálltak a demokrácia mellett." A demokrácia (gr)=népuralom, tehát a többség akaratának kellene érvényesülnie. Akkor hogyan lesz 44.49%-ból 2/3-ad? Még a parlamentbe  jutott ellenzéki pártok is a szavazatok 51.82%-át kapták. Sokatmondó, hogy a pártlistákra adott voksoknak is csak 39.78%-a a "győzteseké" (így az ellenzékieké 60.22%)! Sőt az összes választásra jogosultakat tekintve a hatalmat bitóklóké kb.28%. (Ezen számok egy ingyenes hírújság adatain alapulnak). Ugyanezen lap vezércikk írója kiütéses győzelemről elmélkedik - hát maradjunk a hasonlatnál.

Ha a ringben egyik bokszoló a maga szabta trükkel győz, nem fair play ezzel még dicsekedni is, de a kiütött ellenfélnek még ez esetben is illik gratulálni. A "nem tudunk vonzó alternatívát adni" (mit csináltak 4 évig?), és bizony ez kudarc, meg a futás-nem hasonlatok fajta meaculpázások Karinthy diákjait juttatja eszembe. Inkább vegyék elő (ha van)  humorérzéküket!

Meggyőződésem és határozottan állítom, hogy az Isten-adta népnek, "itt lent a porban" (Karinthy) teljesen mindegy milyen színű a parlamentje, kormánya van - csak jó legyen! Én időben szólok: 2018-ban választások lesznek - aligha más feltételekkel, sőt esetleg "finomításokkal". És addig is zajlik az öndicsérő propaganda, a havi számlának a rezsicsökkentés hasznát sulykolva.

2008. májusában (válság) az euró 245 forint volt, ma  jóval 300 fölött van - ezt a pénzváltóknál miért nem tüntetik fel, és a benzinkutaknál, boltban stb? A választásra a felkészülést már ma el kell kezdeni! A hatalmon levőktől a nép (demosz) számon fogja kérni, hogy "az ország a régió éllovasa" lett-e valóban. A másik oldal találjon megoldást a handicap ellensúlyozására - az ország sorsának jobbítására, erre szorítva, ha kell legyőzve az ellenfelet. Nincs nálam a bölcsek köve, receptem sincs senkinek. De fontosnak tartom az összefogást, kompromisszumkézséget,  az aprómunkát, szakszerűséget, ahogy egyik közgazdász mondta: értse meg X bácsi és Y néni is.

Egyik nap elmentem egy Jehova-gyűlésre: Istenemre meglepően sokan voltak. Miért nem lehet a falvakban, városrészekben TIT-szerü, közérthető előadásokat szervezni, tartani közgazdasági, politikai, történelmi stb ismeretekből. Pl. a demokrácia mikéntje (nem úgy, hogy csigolyánként van eltörve, ezt kevesen értik meg), az energiaellátás (nehogy a fejükre szakadjon ez a rezsicsökketés): pár éve Münchenbe utaztam vonaton és meglepett a szélerőművek, napkollektorok, legelésző tehenek sokasága, a művelt földek - nálunk? És a bankok szükségessége (hitel!) ha nem is szeretjük. Köztudott, hogy a média az egyik hatalmi ág. Nem elég azon siránkozni, hogy a közmédia... Vidéken alig van más, pl. egy (nem ez a reklám helye) általam hitelesnek tartott Tv-t nem lehet fogni. Ez nagy handicap.

Szentségtörő dolgot mondok: ha valóban a nép javáért akarják a hatalmat, nyúljanak a zsebükbe, hátha van benne egy-két garas alternatív, hitelesebb Tv, rádió működtetésére, számítógépre (NET) meg egy másik ingyenes hírújságra. És találjanak, támogassanak több tényfeltáró, hiteles újságírót, riportert (Tv, rádió). És  mecénásokat. Idézettel kezdtem, a befejezés is az lesz. Gabriel Garcia Marqez kolumbiai író mondta:" Senki sem érdemli meg a könnyeidet, aki pedig megérdemli, az nem fog sírásra késztetni" Addig is jó olvasmánynak ajánlom a Száz év magány c. könyvét, melyért 1982-ben Nobel díjat kapott.