Semmi sincs rendjén

Kiderült, hogy a Magyar Nemzeti Bank kiterjedt ingatlanvásárlásba kezd, és bőkezűen előmozdítja némely közgyűjtemények műkincsvásárlásait - nem utolsó sorban pedig gavalléros támogatásokat nyújt különféle intézményi és személyes kiválasztottaknak.
Nem véletlenül fogalmazunk úgy, hogy mindez "kiderült", tudniillik nem valamely hivatalos bejelentés, nem a jegybank bevett tájékoztatási csatornái révén került nyilvánosságra, milyen áldásos tevékenységet folytat az MNB. Az Index munkatársai dolgozták fel a birtokukba került értesülést, és tették közzé a nemzeti pénzintézet igazgatóságának azt a határozatát, amely lehetővé teszi, hogy a következő három évben százmilliárdos nagyságrendben költsenek a kijelölt célokra.

Az ügy diszkrét kezelése - mármint a jegybank részéről - tökéletesen érthető. Ennek a tetemes összegnek az elköltése körül ugyanis semmi sincs rendjén. Először is az a kérdés, egyáltalán miféle felhatalmazás alapján döntött róla az MNB vezetése? Hiszen a jegybanktörvény nem ad számára ilyen felhatalmazást. Amikor a felügyelőbizottságban ezt firtatták, a nemzeti bank jogásza a fáma szerint azt válaszolta, hogy ami nem tilos, azt szabad. Ez a megejtő érvelés azonban egy közintézmény esetében orbitális marhaság. Ha az MNB túlterjeszkedik meglehetősen körülhatárolt feladatkörén, akkor ahhoz törvényi alapot kellene teremteni. Mint tudjuk, ez amúgy nem szokott gondot okozni a kétharmados parlamenti többségnek, csak hát a jogszerű eljárásnak az a kényelmetlen hátulütője, hogy a közvélemény mégiscsak hozzájut némi információhoz.

Márpedig ebben az esetben úgy tűnik, eminens érdeke volt mind a kormánynak, mind a jegybanknak, hogy ez ne történjen meg. Még azt sem lehet tudni, voltaképp milyen grémium - ha egyáltalán van ilyen - jelöli ki a költekezés kedvezményezettjeit. Kitől, milyen ingatlanokat és mennyi pénzért vásárolnak, illetve mely alkotók, kulturális műhelyek, akár állami intézmények részesednek a milliárdokból. Ha a döntési folyamat átlátható volna, ismerhetnénk a zsűrik összetételét; netán meglepve értesülnénk, hogy leginkább egyszemélyi ízlések és akaratok határozzák meg a nem épp jelentéktelen pénzek útját.

Az sem elhanyagolható kérdés persze, hogy valójában honnan teremti elő az MNB a nagyvonalú adományok fedezetét, hiszen végső soron mindannyiunk vagyonából gazdálkodik. Mert ha csak a kulturális értékek megszerzése, védelme és előmozdítása érdekében elkölteni szándékozott negyven milliárdot vesszük, az is többszöröse például a Nemzeti Kulturális Alap rendelkezésére álló éves keretnek - amiből viszont a szakmai kuratóriumok átlátható és jobbára ellenőrizhető módon ítélnek meg különféle támogatásokat. Az MNB ettől független, a legkevésbé sem transzparens gyakorlata viszont úgy terjeszti ki az állami támogatás rendszerét, hogy annak egy jelentős hányadáról lényegében nem ad számot.

Magyarán szólva, létrejött egy olyan pénzosztó mechanizmus, amelyben a rezsim - ráadásul meg sem nevezett - emberei akár saját politikai szempontjaik szerint preferálhatják az általuk kiválasztottakat. Ez a leleményes különutasság persze korántsem kivételes az orbánizmus praxisában: pontosan illeszkednek hozzá egyebek között a miniszterelnök által adományozott különjuttatások, és leginkább a Magyar Művészeti Alapítvány, amely hasonlóképp arra hivatott, hogy egyenirányított csatornaként finanszírozza a kormányzat átideologizált kultúrpolitikáját. Amelynek alapvető törekvése természetesen egy "hithű" klientúra kiépítése és eltartása.

De tévedés volna azt hinni, hogy a kultúra bizonyos kijelölt szegmensei és reprezentánsai javára kifejtett központi protekcionizmus kifejezetten az ellenzékiek visszaszorítására szolgál. Hiszen ez a hatalom is pontosan tudja, hogy az igazán jó művészeknek vagy akár kulturális menedzsereknek semmi közük a pártpolitikához. Legfeljebb kényesek a szellemi függetlenségükre, mégpedig egyszerűen azért, mert tudják, ha az anyagi egzisztencia oltárán fel kell áldozniuk az alkotói szabadságukat, akkor egyszeriben érdektelenné válik, amit létrehoznak. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének működtetői azonban éppenséggel beérik a lojalitásnak ezzel a "könnyített" változatával is - manapság már nem kell olyan egyértelműen meghálálni némi előnyöket. Akik nem zavarnak bele olykor a jobboldal "nemzeti" eszmevilágába, azokat nemcsak békén hagyják, hanem akár még otthon is érezhetik magukat. Add fel az oppozíciódat, és meglátod, mindig csurran-cseppen majd valami.

Persze, az igazi, lelkes szekértolók többet kapnak. Olyan pozíciókat például, amelyekből egymást is táplálhatják, nem beszélve a szerényebb "bedolgozókról". Ennek a hűbéri láncolatnak a fenntartására kellenek az MNB nem publikus, célzott többletmilliárdjai.
Mintha a Legfelső Mecénás szolgálatára nyomná a pénzt egy magánbank.
De hát tudjuk, hogy nem az.

Szerző

Román-magyar futballbarátság

Publikálás dátuma
2014.04.19. 07:59
Csányi Sándor elnök FOTÓ: NÉPSZAVA
Budapesten találkozott egymással pénteken Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöke, valamit Razvan Burleanu, a Román Labdarúgó Szövetség nemrég megválasztott, mindössze 29 éves első embere. A politológusi doktorátussal rendelkező Burleanu az 1990 óta több alkalommal is újraválasztott, idén visszavonuló Mircea Sandut váltotta az elnöki tisztségben. Győzelmét elősegítette, hogy a tisztség elnyerésére legesélyesebbnek tartott Gheorghe Popescut - aki labdarúgóként az FC Barcelona csapatkapitánya is volt - egy nappal a választás előtt adócsalás miatt jogerősen három év és egy hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték. 

A román elnök megválasztása utáni első hivatalos külföldi útja Budapestre vezetett, s a Csányi Sándorral folytatott megbeszélésen mindkét elnök hangsúlyozta elkötelezettségét a fair play és az európai értékrend tiszteletben tartása mellett. A találkozón egyetértettek abban, hogy a nemzeti szövetségek közötti harmonikus kapcsolat remek kiinduló pont ahhoz, hogy közösen mindent elkövessenek annak érdekében, hogy ne ismétlődhessenek meg az egy évvel ezelőtti, nagy visszhangot kiváltó bukaresti történések."

Mivel a szeptemberben kezdődő Európa-bajnoki selejtezősorozatban is azonos csoportban szerepel a két ország válogatottja, a szövetségek célja, hogy mindkét találkozó kizárólag a futballról szóljon. Annak érdekében, hogy a mostani sorozatban egyik fél részéről se kerülhessen sor a tavaly ősszel tapasztalt sportszerűtlen szurkolói magatartásra, szakmai, szakértői egyeztetések kezdődnek a román és a magyar fél között az Eb-selejtezők biztonságos, magas színvonalú megrendezéséről.

Szerző

Közel az A csoporthoz?

Publikálás dátuma
2014.04.19. 07:58
MTI-Fotó Kovács Tamás
Többször fellépett már a távol Keleten a magyar jégkorong-válogatott, a holnap rajtoló és jövő szombatig tartó dél-koreai divízió I-es világbajnokságra mégis az ismeretlenbe utazott el Rich Chernomaz csapata.

A realitás: a 3-4. hely. Az álom: a feljutás. A rémálom: a kiesés. Rich Chernomaz, a magyar válogatott kanadai kapitánya ekként foglalta össze a hétfői elutazás előtt, hogy mire számít a holnap rajtoló vb-n. A csapat azóta már Szöulban készül, hogy a fővárossal gyakorlatilag egybenőtt Gojang városában méresse meg magát.

A mezőny roppant erős, hiszen a szlovénok nyomban szeretnének visszakerülni az A csoportba, ahonnan azokkal az osztrákokkal estek ki, akik szintén felléptek múlt hétvégén a budapesti felkészülési tornán. A sógoroktól szétlövés után 5-4-re, a szlovénoktól 4-0-ra kaptak ki Hetényiék, ám a kapitány ezúttal más meccsre számít ellenük, mivel a két parti előtt kegyetlenül megdolgoztatta a játékosokat, várakozása szerint ezúttal lényegesen frissebbek lesznek.

Taktikailag egyébként az az elképzelése, hogy a védekezést tökéletesíti, aztán két ütős sor majd remélhetőleg minél jobb százalékban használja ki helyzeteit. Ezért is sajnálatos, hogy a CHL nevű észak-amerikai bajnokság rájátszásába bejutott a Quad City Mallards csapata, amely éppenséggel Nagy Gergőt foglalkoztatja. A támadó így lemarad a dél-koreai viadalról. Szerencsére Vas Márton a Frankfurt Löwennel biztosította helyét a jövőre már 14 csapatos német másodosztályban, így ő legalább csatlakozhat honfitársaihoz.

Ladányi Balázs 19 év után nem kerettag, amit a szakember azzal indokolt, hogy a sorozatterhelést mindenkinek bírnia kell. Hozzátette: "Egyszerre kell megfelelni egy roppant erős torna elvárásának és a fiatalításnak. Hét nap alatt öt komoly csata vár ránk, nem lehet üresjárat. Úgy kell játszanunk, hogy ne tudjon minket senki sem hibázásra kényszeríteni" - nyilatkozta az MTI-nek.

A mezőnyben ott vannak az ukránok is, akik ellen sosem könnyű, aztán a japánoktól tavaly 1-0-s vereséget szenvedett a gárda Budapesten, Dél-Korea pedig a házigazda. Maradjunk annyiban, szép feladat vár a magyarokra.

Szerző