Levél Dániából

TISZAVASVARI, UNGARN, így kezdődött az újságcikk itt, Dániában. Április második pénteke volt, és a kézbesítésből véletlenül megmaradt egy dán újság, a Weekendavisen idei 15. száma. Valakinek elfelejtettem bedobni - ez öreg hiba. Aztán odapillantok, aztán jobban megnézem: címoldalán fénykép, erőteljes férfiak, hátrébb sorban több másik férfi, majd egy vékony, csinoska fiatal nő látható, mind katonás rendben soroznak, zászlóval. Közel egyforma sötét dzseki, közel egyforma sapka és sál. És a sál piros-fehér csíkjai már nem hagynak kétséget. Olvasom is a kép alatt: Jobbiks milits af frivillige, Den Nye Ungarske Garde, patruljerer. Megnézem a szótárban, a frivillige szó önkéntest jelent, a többit nagyjából értem: Járőrőz a Gárda.

Eszembe jut az Illyés Gyula-vers: nem menekülhetsz - bárhova kerülj! Nem menekülhetsz az őseid, a múltad, a történelem elöl. Nem menekülhetünk az otthoni hírek, a hazánk elöl. Azután Márai. Valamelyik regényében, a harmincas évek Párizsában, a fény városában, a rádióban egyszerre megszólal a HANG. Csodálkozva, értetlenül és várakozással hallgatják az ottani népek, köztük magyarok ezt az erős akaratú, férfias hangot, amely tele van határozottsággal, fenyegetéssel és reménnyel. A Vezér hangja, később a magyarok is megtanulják majd németül a szót: Führer. És a többit: Blitzkrieg, Endlösung… De ha bárhol utolérhet a múlt, a hang, a történelem, ahogy minket, magyarokat itt, Dániában egy újsághír, akkor vajon miért nem tanuljuk meg a tanítását? Megéljük, megírjuk, elénekeljük és elfelejtjük sokezer éve újra meg újra, s megint elölről. Mondjátok, mért van így?

Ugyanezen a szép napon Tibor azzal jött vissza a munkából, hogy óriásit csalódott. Egy macskáról volt szó, az ügy nem bagatellizálható el. Tibor nem csak újságkihordó, hanem filozófus is egyben, aki nem csak ám úgy kihordja az újságokat: munkáját szakrális magaslatokra emelte. Szenvedélye az újságok rendben való elhelyezése, hogy azok a helyükre kerüljenek. Ez által a világban lévő rend is növekszik. Így vesz részt Tibor a világ rendjének helyreállításában, de most ez a macskaügy kicsit bezavart nála. Macskák persze élnek Dániában, ami nem meglepő. Utcákon, pincékben, padláson, udvarokon. Feketék, cirmosok, vadak, kunyerálók, és a tavasz a hormonjaikra pezsdítő hatással van. Egy ilyen igazi dán macskával akadt össze Tibor. Az állat odasomfordált hozzá hízelegni, dörgölőzni, dorombolni egy ajtóban. Tibor ezt közeledések vélte, simogatta, becézgette, majd beengedte a lépcsőházba. Erre az állat legott faképnél hagyta, hiszen elérte, amit akart. Az eset, lássuk be, bárkit megviselt volna… Megállapítottuk, hogy a dán macskák nagyon hasonlítanak a hazai, magyar macskákra. Nőkről ezúttal nem esett szó.

Gárda, történelem és egy macska… A nap hátralévő részében gyönyörű tavaszi napsütés volt.
2014. április