Itt a jó hír: lesz nemzeti alkoholstratégia

Magyarország számára a legtöbb országénál jelentősebb terhet jelent az alkohol-fogyasztás, a visszaszorítása érdekében fel kell lépni - kommentálta lapunknak a nemrég publikált Global Drug Survey magyar vonatkozású eredményeit az egészségügyi államtitkárság. A nemzetközi drogtesztből ugyanis az derült ki, hogy nem valamelyik illegális kábítószer, hanem az alkohol a vezető bódító szer. A jó hír, mint kérdésünkre elárulták: már készül a nemzeti alkoholstratégia.

Társadalmi egyeztetés előtt áll egy nemzeti alkoholstratégia - értesült lapunk az Emberi Erőforrások Minisztériumától (Emmi).

Mint az egészségügyi államtitkárság érdeklődésünkre közölte, az Országos Egészségfejlesztési Intézet szervezeti egységeként az Országos Addiktológiai Centrum munkatársai kezdtek meg egy strukturált, "a nemzetközi tudományos eredményekkel szinkronban lévő", az alkoholprobléma visszaszorítását célzó munkát. Ezt pedig az államtitkárság koordinálja, az anyag a "Szakpolitikai Program az Alkoholprobléma Visszaszorítására 2014-2018" címet kapta. Hogy ez pontosan mikor kerülhet társadalmi egyeztetésre, nem tudni, de már az is jó hír, hogy hazánk nem csak egy Európában híresen szigorúnak számító drogstratégiával tud előállni, de készül ilyen anyag is.

Lapunk a Global Drug Survey idei eredményei kapcsán fordult az államtitkársághoz, melyekhez a világszerte 78 ezer ember által kitöltött nemzetközi drogteszt történetében először magyarok is hozzájárultak, a kérdőívre viszonylag sokan, több mint 3200 magyar adott választ. Azokból pedig az derül ki, hogy nem az illegális drogok, hanem messze az alkohol a legnépszerűbb bódító szer nálunk. A válaszadók 94 százaléka ikszelte be, hogy fogyasztott már életében szeszt, ehhez képest "csupán" 54,5 százalékuk írta, hogy legalább egyszer életében használt már valamilyen illegális drogot. Bár a válaszolók 46 százaléka maga is úgy látja, hogy ivási szokásaival az egészségét kockáztatja, 54 százalék szerint kár aggódni. A válaszadók 46 százalékával az is előfordult tavaly, hogy másnaposan ment dolgozni, ami Írország után a második legnagyobb arány. A megkérdezettek 12 százalékával havonta legalább egyszer az is megtörtént, hogy nem tudta abbahagyni az ivást, ha egyszer elkezdte, 8,8 százalék pedig arról is vallott, hogy alkoholizálása miatt vagy saját maga, vagy a társaságában valaki megsérült.

"Magyarország számára a legtöbb országénál jelentősebb terhet jelent az alkohol-fogyasztás" - írta lapunknak az államtitkárság, hozzátéve: az alkoholfogyasztás visszaszorításának érdekében a társadalmi-gazdasági élet "számos szektorában zajló, magas szinten koordinált tevékenységgel, a korszerű egészségfejlesztés, az egészséget támogató közpolitika eszköztárát együttesen használva" lehet és kell fellépni. Azt, hogy pontosan milyen szektorokra gondoltak, és a pálinkafőzés liberalizálása mellett kardoskodó állam hogy segít majd az Emmi és az államtitkárság szándékaiban, nem tudni, de várjuk bizalommal az alkoholstratégia részleteit.

Mi lesz a szeszmutyival?

Bő egy hónapja újra felröppent a hír, hogy a választások után az alkoholkereskedelmet is állami kézbe venné a kormányzat, így jöhetnének a Nemzeti Italboltok. Akkor a hvg.hu "kormányzati terveket ismerő" forrásra hivatkozva írta, hogy tömény alkoholos, vagy égetett szeszes italok kiskereskedelmét kötnék koncesszióhoz - így a vodka, a gyomorkeserű, a likőr, a vermut, a rum, a brandy, a whisky, a gin árusítását -, de söröket és borokat továbbra is árulhatnának az élelmiszerboltok is.

Egy készülő alkoholstratégia akár meg is erősítheti ezt a kormányzati szándékot, hiszen utal arra, hogy a terület minden lehetséges vonatkozását újraszabályoznák, és csak úgy, mint a trafikkoncessziók elosztásánál a gyerekek védelmére, a kormány a szesz központi képbe vételénél is hivatkozhat az egészségvédelmi célokra.

Márciusban Giró-Szász András kormányszóvivő mindössze "sajtókacsának" minősítette a hírt, ami szintén a pletykákat erősíti, hiszen Szijjártó Péter 2012. januárjában ugyancsak "bulvárkacsának" minősítette Schmitt Pál plágiumbotrányát. A volt államfő három hónappal később lemondásra kényszerült.