Szabó Dénes írása a Népszavának;
New York;Nemzeti Táncszínház;Doug Varone and Dancers;
2014-04-26 07:47:00
A New Yorkból érkezett formáció 27 éve lépett először színpadra, eleinte az Egyesült Államokban turnéztak, majd később már a világ körül is. Magyarországon viszont most járnak először a Budapesti Táncfesztivál keretében.
A névadó Doug Varone gyerekként szteptáncosként kezdte, később kortárs táncot és balettet tanult. Elismertségét bizonyítja, hogy több produkciót is készített olyan színházaknak, mint a Boston Lyric Opera, a Washington Opera, vagy a New York City Opera. Varone ráadásul még Patrick Swayze Utolsó tánc című filmjéhez is készített koreográfiát. A búcsúzásról szól az első, Boats leaving (A hajók elmennek) című darabjuk. A történetben egy csapat egy utazáson vesz részt, mely egy búcsúval végződik.
- Számomra a búcsú egy metafora az életről - vallja Varone, aki szerint az életünk során számos embertől el kell válnunk, legyen az a rokonunk, a hozzátartozónk vagy a szerelmünk. - Ha valaki elhagy, többet már nem láthatod. Mindebben van valami mély érzékiség - mondja a New York-i táncos.
A modern tánc úttörőjének, Martha Grahamnak állít emléket a The Bench Quartet elnevezésű második koreográfia, Doug Varone-t ugyanis megbízta a Martha Graham Táncegyüttes, hogy állítson emléket a híres művésznő 1930-ban bemutatott Lamentation (Siránkozás) nevű táncszólójának, amely egy nőről szólt, aki hatalmas bánatot élt át. A kortárs változatban négy táncost láthatunk, akik közül egynek el kell hagynia a csoportot. Akárcsak az első etűdben, a hangsúly ezúttal is újra a búcsúzásra esik. Mindez hat percben.
A Rise (Felemelkedés) című táncperformanszban már ennyi történet sincs. A tánckoreográfus szerint a Rise olyan mintha a néző egy festményt látna életre kelni. Ahogy a táncosok mozognak, ahogy a testek helyet változtatnak, úgy változik a színpadon kirajzolódó láthatatlan kép.