A jövő héten kiadják Welsz holttestét?

Nem erősítette meg, de nem is cáfolta kérdésünkre a rendőrség azokat a sajtóhíreket, miszerint befejeződött a március 20-án máig tisztázatlan körülmények között, rendőri intézkedés közben életét vesztett Welsz Tamás halálának vizsgálata, és a holttestet hamarosan kiadják a vállalkozó családjának. 

A Blikk szerint a Simon-ügy kulcsfigurájának holttestéből minden szükséges mintát levettek a toxikológusok, így nincs akadálya annak, hogy kiadják a családnak. A lap szerint a hatóságok hozzájárultak a test elhamvasztásához. A szakértői vizsgálatokról azt írták: az orvosok önkezűséget állapítottak meg, bebizonyosodott, hogy idegen anyag okozott mérgezést.

Arról már a haláleset után megjelentek információk, hogy Welsz-szel valamiféle méreg végezhetett, de a mérgezés tényétől függetlenül kezdetben nem zárták ki az idegenkezűséget. A Blikk értesüléseit a rendőrségnél próbáltuk ellenőrizni, de a hatóság - mint korábban - csak annyit közölt, hogy a haláleset okát és körülményeit közigazgatási eljárásban vizsgálják, és a törvényi előírások miatt nem adhatnak tájékoztatást.

Miközben Welsz halálával sokat foglalkozik a sajtó, a Simon Gábor volt MSZP-s képviselő elleni nyomozás körül teljes a csend. Megírtuk, ügye a jelek szerint a parlamenti választás előtt volt csak igazán érdekes - az ügyészségnek és a jobboldali sajtónak egyaránt. Az áprilisi Fidesz győzelem óta Simonról semmit nem tudni azon kívül, hogy továbbra is előzetesben van. A volt politikus utoljára április 4-én tett vallomást - saját kérésére. Akkor elmondta, hogy nincs bissau-guineai útlevele, nem kért meg senkit, hogy a nevében ezzel nyisson számlát, a MagNet Bankban pedig nem is járt.

Az állítólagos útlevél azért fontos, mert önmagában az adócsalásért a volt politikus nem is kerülhetett volna előzetesbe, ehhez "kellett" az úti okmány miatti felbújtóként elkövetett közokirathamisítás gyanúja és az erre alapozott szökés, elrejtőzés veszélye. Simon ügyvédje, Nagy István lapunknak a minap arról számolt be: ügyfelét azóta nem hallgatták ki újra, sőt a még a választás előtt a Magyar Nemzetben "leleplezett" további külföldi bankszámlák miatt sem gyanúsították meg újabb bűncselekménnyel.

Szerző
Témák
Welsz Tamás

Lehetnél akár te is

Publikálás dátuma
2014.04.26. 07:09
Vámosszabadi, ideiglenes befogadó állomás FOTÓ: BIELIK ISTVÁN
Kevés ország olyan elutasító a menekültekkel szemben - főleg az unióban -, mint Magyarország. Ami azért is meglepő, mert nálunk nemzetközi viszonylatban sem él túl sok külföldi. Bár a sajtó gyakran állítja be úgy, mintha a bevándorlók szinte tömegével szállnák meg határainkat, az ide érkezők többsége a szomszédos országokból jön és még beszél is magyarul. Mint a Magyar Helsinki Bizottság minapi szemináriuma rávilágított, Magyarország továbbra is rendészeti problémaként, nem pedig lehetőségként tekint a migránsokra.

"Hány szír fér el egy kiskőrösi Barkaszban? Számolja meg a fotón!" - februárban ezzel a szöveggel adta hírül az egyik portál, hogy egy Kiskőrösön elfogott embercsempész teherautójában húsz szír állampolgár volt összezsúfolva. És mivel a csempész azt állította a rendőröknek, hogy a teherautójában zöldséget szállít, a portál "viccesen" azzal a felcímmel dúsította a hírt, hogy a menekültek bizony "zöldségeknek adták ki magukat". A képaláírás a szírek alatt pedig csak ennyi: "A zöldségrakomány". Azt, hogy ezek a szír emberek miért kényszerültek elhagyni hazájukat, nyilván kényszerűségből, egy szó sem esik.

A szomorú példa nem egyedülálló - a Magyar Helsinki Bizottság három hónapot, a január és március közötti időszakot vizsgálva összesen 11 kulcsszóra keresett rá az interneten, miként jelennek meg a portálokon a menekültek. A legtöbb beszámoló valamelyik hatóság hírének gyakran minden kritikát és feldolgozást mellőző dúsítása; ha pedig általánosan a migrációról, a vándorlásról esik szó, a hírek olyan sztereotíp körítésekkel jelennek meg, minthogy a menekültek "inváziójától" kell tartanunk, a bevándorlók tömegével szállják meg határainkat, és a mi munkánkat veszik majd el. Vagyis: Magyarország, noha büszkén gondol magára befogadó nemzetként, szinte retteg a külföldiektől, miközben a magyaroknak alig van személyes tapasztalatuk külföldiekkel, azok elenyésző aránya miatt.

A szemináriumon elhangzott: a Magyarországon tartózkodási engedélyért folyamodók száma - noha a '90-es évek óta növekvő tendenciát mutat - messze elmarad a hasonló méretű és népességű nyugat-európai országoktól. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) 2010-es adata szerint 63 708-an adtak be ilyen kérelmet, az ilyen ügyek töredékét zárják le, menedéket pedig 2010-ben is mindössze 2100-an kértek hazánktól, szemben a hasonlóan tízmilliós Belgiummal, ahol 19 940-at, vagy Görögországgal, ahol 10 270-et.

Hazánk így is évente mindössze 200-300 embert fogad be menekültként. A magyar jog pedig azt a külföldit nevezi befogadottnak, aki nemzetközi védelemre szorul, akit nem lehet hazájába visszaküldeni, mert ott üldözés, kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód, halálbüntetés áldozata lenne, ám mégsem jogosult sem a menekült, sem az oltalmazott státuszra. (A sajtóban ezeket a kifejezéseket is gyakran keverik.)

A külföldi állampolgárok aránya Magyarországon egyáltalán nem magas: az itt élő népességnek mindössze két százalékát teszik ki. Aki pedig bevándorlóként jön, jó eséllyel amúgy is csak "átutazóban" van jelen, és jellemzően nem a lecsúszottabb országokból érkezik. Sőt, éppen a szegényebb országok, például Irán és Libanon azok, melyek a menedékkérők legfőbb célországai - Iránban a négymilliót, Libanonban az egymilliót is eléri a számuk évente.

Kováts András, a Menedék - Migránsokat Segítő Egyesület igazgatója beszélt arról, hogy a magyarországi bevándorlók jellemzően idősödő populációt alkotnak: a 30 év alattiak aránya csökkent, és nőtt az 50 év felettiek aránya, de még így is jóval fiatalabbak a hazai lakosságnál. Ami pedig meglepő, hogy életútjukat vizsgálva kiderül, nagy közöttük a szellemi munkát végzők, és a magasan iskolázottak aránya, és különösen alacsony azoké, akik betanított munkát végeznek.

Vagyis hamis az a sztereotípia, hogy tőlünk vennék el a munkát - sokan épp, hogy befektetőként, vagy valamilyen gazdasági vállakozás felépítéséért érkeznek, már ha néhány évnél hosszabb időre tervezik itt maradni. "Ha most csinálnánk itt egy képet, nyugodtan aláírhatnánk, hogy ez egy befogadó állomáson készült. Oda ugyanolyan hétköznapi, nem ritkán jómódú emberek érkeznek, mint te vagy én" - mutatott körbe Kováts a résztvevők között.

Ráadásul a magyarországi külföldiek nagyobb része a szomszédos országokból érkezik bevándorlóként: továbbra is Romániából jönnek a legtöbben - az előítéletekkel szemben nem Kínából! -, de a Vajdaságból, a Felvidékről is, vagyis olyanok, akik ismerik a nyelvet, kötődnek az országhoz. Tehát sem külsőre, sem anyanyelvét vagy szokásait tekintve, sem kulturálisan nem különböznek a többségi magyar társadalomtól, miközben gazdaságilag ők a kevésbé aktívak.

A Immigrant Citizens Survey (ICS) 2012-es adataiból az derül ki, hogy a hazai külföldiek között magasan az ázsiaiak (58,5 százalékkal) a legaktívabbak, őket a muszlimok követik. A határon túli magyarok csoportja 46,7 százalékot tesz hozzá a "fellendüléshez". Ennek magyarázata Kováts szerint az, hogy a nem magyar nyelvet beszélők sokkal inkább rá vannak kényszerítve az aktvitásra, hogy termelők legyenek. Szembeszökő, hogy a határon túli magyarok a legkevésbé innovatívak a vállalkozások terén is: e csoporton belül mindössze 18,3 százalékuk vesz részt valamilyen gazdasági vállalkozás életében.

Ennek ellenére - mint az előadáson kiderült - már Ukrajnának is szimpatikus hazánk szigorú menedékjogi őrizeti rendszere, és igyekszik azt átvenni.


A gazdaságilag aktív migránsok aránya
58,5 ázsiai
55,1 muszlim
50,2 egyéb nemzetiség
56, 7 határon túli magyar

A vállalkozó kedvű migránsok aránya
54,7 ázsiai
33,3 muszlim
31,7 egyéb nemzetiség
18,3 határon túli magyar

forrás: ICS

Lehetnél akár te is

Publikálás dátuma
2014.04.26. 07:09
Vámosszabadi, ideiglenes befogadó állomás FOTÓ: BIELIK ISTVÁN
Kevés ország olyan elutasító a menekültekkel szemben - főleg az unióban -, mint Magyarország. Ami azért is meglepő, mert nálunk nemzetközi viszonylatban sem él túl sok külföldi. Bár a sajtó gyakran állítja be úgy, mintha a bevándorlók szinte tömegével szállnák meg határainkat, az ide érkezők többsége a szomszédos országokból jön és még beszél is magyarul. Mint a Magyar Helsinki Bizottság minapi szemináriuma rávilágított, Magyarország továbbra is rendészeti problémaként, nem pedig lehetőségként tekint a migránsokra.

"Hány szír fér el egy kiskőrösi Barkaszban? Számolja meg a fotón!" - februárban ezzel a szöveggel adta hírül az egyik portál, hogy egy Kiskőrösön elfogott embercsempész teherautójában húsz szír állampolgár volt összezsúfolva. És mivel a csempész azt állította a rendőröknek, hogy a teherautójában zöldséget szállít, a portál "viccesen" azzal a felcímmel dúsította a hírt, hogy a menekültek bizony "zöldségeknek adták ki magukat". A képaláírás a szírek alatt pedig csak ennyi: "A zöldségrakomány". Azt, hogy ezek a szír emberek miért kényszerültek elhagyni hazájukat, nyilván kényszerűségből, egy szó sem esik.

A szomorú példa nem egyedülálló - a Magyar Helsinki Bizottság három hónapot, a január és március közötti időszakot vizsgálva összesen 11 kulcsszóra keresett rá az interneten, miként jelennek meg a portálokon a menekültek. A legtöbb beszámoló valamelyik hatóság hírének gyakran minden kritikát és feldolgozást mellőző dúsítása; ha pedig általánosan a migrációról, a vándorlásról esik szó, a hírek olyan sztereotíp körítésekkel jelennek meg, minthogy a menekültek "inváziójától" kell tartanunk, a bevándorlók tömegével szállják meg határainkat, és a mi munkánkat veszik majd el. Vagyis: Magyarország, noha büszkén gondol magára befogadó nemzetként, szinte retteg a külföldiektől, miközben a magyaroknak alig van személyes tapasztalatuk külföldiekkel, azok elenyésző aránya miatt.

A szemináriumon elhangzott: a Magyarországon tartózkodási engedélyért folyamodók száma - noha a '90-es évek óta növekvő tendenciát mutat - messze elmarad a hasonló méretű és népességű nyugat-európai országoktól. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) 2010-es adata szerint 63 708-an adtak be ilyen kérelmet, az ilyen ügyek töredékét zárják le, menedéket pedig 2010-ben is mindössze 2100-an kértek hazánktól, szemben a hasonlóan tízmilliós Belgiummal, ahol 19 940-at, vagy Görögországgal, ahol 10 270-et.

Hazánk így is évente mindössze 200-300 embert fogad be menekültként. A magyar jog pedig azt a külföldit nevezi befogadottnak, aki nemzetközi védelemre szorul, akit nem lehet hazájába visszaküldeni, mert ott üldözés, kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód, halálbüntetés áldozata lenne, ám mégsem jogosult sem a menekült, sem az oltalmazott státuszra. (A sajtóban ezeket a kifejezéseket is gyakran keverik.)

A külföldi állampolgárok aránya Magyarországon egyáltalán nem magas: az itt élő népességnek mindössze két százalékát teszik ki. Aki pedig bevándorlóként jön, jó eséllyel amúgy is csak "átutazóban" van jelen, és jellemzően nem a lecsúszottabb országokból érkezik. Sőt, éppen a szegényebb országok, például Irán és Libanon azok, melyek a menedékkérők legfőbb célországai - Iránban a négymilliót, Libanonban az egymilliót is eléri a számuk évente.

Kováts András, a Menedék - Migránsokat Segítő Egyesület igazgatója beszélt arról, hogy a magyarországi bevándorlók jellemzően idősödő populációt alkotnak: a 30 év alattiak aránya csökkent, és nőtt az 50 év felettiek aránya, de még így is jóval fiatalabbak a hazai lakosságnál. Ami pedig meglepő, hogy életútjukat vizsgálva kiderül, nagy közöttük a szellemi munkát végzők, és a magasan iskolázottak aránya, és különösen alacsony azoké, akik betanított munkát végeznek.

Vagyis hamis az a sztereotípia, hogy tőlünk vennék el a munkát - sokan épp, hogy befektetőként, vagy valamilyen gazdasági vállakozás felépítéséért érkeznek, már ha néhány évnél hosszabb időre tervezik itt maradni. "Ha most csinálnánk itt egy képet, nyugodtan aláírhatnánk, hogy ez egy befogadó állomáson készült. Oda ugyanolyan hétköznapi, nem ritkán jómódú emberek érkeznek, mint te vagy én" - mutatott körbe Kováts a résztvevők között.

Ráadásul a magyarországi külföldiek nagyobb része a szomszédos országokból érkezik bevándorlóként: továbbra is Romániából jönnek a legtöbben - az előítéletekkel szemben nem Kínából! -, de a Vajdaságból, a Felvidékről is, vagyis olyanok, akik ismerik a nyelvet, kötődnek az országhoz. Tehát sem külsőre, sem anyanyelvét vagy szokásait tekintve, sem kulturálisan nem különböznek a többségi magyar társadalomtól, miközben gazdaságilag ők a kevésbé aktívak.

A Immigrant Citizens Survey (ICS) 2012-es adataiból az derül ki, hogy a hazai külföldiek között magasan az ázsiaiak (58,5 százalékkal) a legaktívabbak, őket a muszlimok követik. A határon túli magyarok csoportja 46,7 százalékot tesz hozzá a "fellendüléshez". Ennek magyarázata Kováts szerint az, hogy a nem magyar nyelvet beszélők sokkal inkább rá vannak kényszerítve az aktvitásra, hogy termelők legyenek. Szembeszökő, hogy a határon túli magyarok a legkevésbé innovatívak a vállalkozások terén is: e csoporton belül mindössze 18,3 százalékuk vesz részt valamilyen gazdasági vállalkozás életében.

Ennek ellenére - mint az előadáson kiderült - már Ukrajnának is szimpatikus hazánk szigorú menedékjogi őrizeti rendszere, és igyekszik azt átvenni.


A gazdaságilag aktív migránsok aránya
58,5 ázsiai
55,1 muszlim
50,2 egyéb nemzetiség
56, 7 határon túli magyar

A vállalkozó kedvű migránsok aránya
54,7 ázsiai
33,3 muszlim
31,7 egyéb nemzetiség
18,3 határon túli magyar

forrás: ICS