Hármat sípolt a Bíró Boskovnak

„A meccsnek akkor van vége, ha a bíró hármat sípol”. Ezt a közhelyszerű igazságot Vujadin Boskovnak,a jugoszláv futball egykori legendájának, és kiváló edzőnek tulajdonítják. Puskásék egykori ellenfelének, a Sampdoria legsikeresebb mesterének vasárnap fújt hármat az égi Bíró.

Az Újvidék melletti Begecs községben született a szerb nemzetiségű Boskov, aki május 16-án lett volna 83 éves. Az 50-es évek kiváló jugoszláv válogatottjának karmestere volt, szerepelt az 1952-es helsinki olimpia döntőjében a magyarok ellen is. Egy évvel később meghívták az Európa-válogatottba. Már játékosként szerepelt a 60-as évek elején a Sampdoriában, ahol két és fél évtizeddel később a csapat történetének legnagyobb diadalait érte el.

Edzőként igazi „világjáró” lett Hollandiától Svájcig, 1979 és 1982 között a Real Madriddal egy bajnokságot, két Király Kupát nyert és 1981-ben a Bajnokcsapatok Európa Kupájában a döntőig vezette a fehérmezeseket, ahol kikaptak a Liverpooltól. 1986-ban került a genovai kék-körkörösök élére. Az addig állandóan az első és másodosztály között ingadozó, öregedő játékosok levezető csapatának tartott Sampból az olasz liga egyik legjobb és legszebben játszó gárdáját faragta. Nála teljesedett ki a Vialli-Mancini csatárkettős, akik mellett olyan klasszisok játszottak, mint a brazil középpályás Tonino Cerezo, a fáradhatatlan kopasz felfutó Lombardo, a rettenthetetlen védő Vierchowod, és nem utolsó sorban a későbbi világbajnoki ezüstérmes kapus Pagliuca. Ők szerezték meg az 1990-91-es idényben a Sampdoria mind idáig egyetlen bajnoki címét, közben nyertek két olasz kupát, 1989-90-ben a Kupagyőztesek Európa Kupáját, majd 1991-1992-ben a BEK-ben is döntőbe kerültek, ahol a Barcelona állta az útjukat.

E sorozatnak magyar vonatkozása is volt, ugyanis a Kispest-Honvédet kapta ellenfélül a második fordulóban. Annak idején kint voltam a kispesti, majd a genovai találkozón is. A hazai után még reménykedhetett a 2-1-es győzelem után a Mezey György vezette Honvéd, de odakint a félelmetes akusztikájú oroszlánbarlangban, a Marassiban már esélye sem lehetett: Vialliék könnyedén nyertek 3-1-re. Budapesten alkalmam nyílt interjút készíteni a Mesterrel is, aki nagy tisztelettel beszélt egykori ellenfeleiről.

Boskovnak van még egy múlhatatlan érdeme, amelyért az olasz drukkerek nem lehetnek eléggé hálásak. 1993 márciusában az AS Roma edzőjeként a Brescia elleni idegenbeli mérkőzésen pályára küldött egy 16 és fél éves ragyogó tehetségű, és önbizalomhiánnyal sem vádolható fiatalembert. Igen, kitalálták: Francesco Tottinak hívták e csiszolatlan gyémántot.

Boskovot nemcsak edzői tehetsége, expanzív egyénisége miatt szerették, hanem bölcs mondásaiért is. Tőle származik a fent idézett mellett az „Az a 11-es, amit a bíró megad”, a „jobb egyszer 6-0-ra kikapni, mint hatszor 1-0-ra”. Az edzői pályáról is több aranyköpése maradt fenn, amelyekből a La Repubblica többet is idézett: „Az edzőnek egyszerre kell mesternek, barátnak és rendőrnek lennie.” „Az edzők olyanok, mint a szoknyák. Egyik szezonban divatban vannak, aztán mennek a szekrénybe.” „Az edzők olyanok, mint az operaénekesek. Sok kitűnő van közöttük, de nem mindenki énekelhet a milánói Scalában.” Nem rejtette véka alá véleményét, ha a csapat gyengén teljesített. „Olyanok voltunk a pályán, mint a turisták. És még jegyet sem vettünk”.

„Remélem, odafentről is ugyanolyan mosollyal és iróniával figyeled a focit, mint idelent” – búcsúzott Boskovtól Totti. „Nagymestere volt annak, hogy nem fogjuk fel tragédiának a vereséget, de a győzelmek után is megkaptuk a magunkét” – jellemezte őt Gianluca Pagliuca. „Amikor hozzánk került, elhitette velünk, hogy jók vagyunk és ennél csak jobbak lehetünk. Olyan volt számunkra, mint egy idősebb testvér” – nyilatkozta Roberto Mancini, az egykori csapatkapitány.