Harrach Péter, a sziklára épült KDNP frakcióvezetője valószínűsítette, hogy a kormány legnépszerűbb államtitkára új feladatot kap az oktatásügyben. A hírre - ha valóban így van - könnybe borul a pedagógusok szeme. Lengetnék zsebkendőiket, viszontlátás reményében.
A magyar oktatásügynek mindenkor voltak nagy irányítói Eötvös Józseftől Klebelsberg Kunóig, akiről ilyen intézményt elnevezni blaszfémia. A nagyok sorába tartozott Hoffmann Rózsa is. Említett elődei nagyot alkottak. Ő meg nagyot - rombolt! Sikerült feje tetejére állítania az oktatásügyet, látványosan csökkentenie a színvonalat, és ami a legrémesebb: porig aláznia a pedagógusokat. Ráadásul mindezt háta mögött igazgatói és tanszékvezetői tapasztalatokkal. Igaz, az igazgatói székbe az MSZMP jóvoltából röptették, tanszékvezetőként pedig bizonyította, hogy az oktatás hétköznapjairól gőze sincs.
Már maga az a tény, hogy a tanár-diák gyümölcsöző szeretetkapcsolatairól egy mosolytalan, sértődős, faarcú hivatalnok szónokol és intézkedik, nyilvánvalóvá tette, hogy a pedagógusok számára fű sem terem. Nem is, hiszen koruktól és képzettségüktől függetlenül egymás mellé zavarták őket egy ostobán kiagyalt futóverseny startvonalára, ahol az idősebbeknek esélyük sincs a célvonal közelébe jutni.
Ezt "életpálya-modellnek" nevezte, amivel sikerült átoknak beillő szókapcsolatokat kiagyalnia. Ráadásképp beletiport az iskolai demokráciába: hivatala kénye-kedve szerint nevezi ki, zavarja el az igazgatókat (és a számukra nem tetsző pártállású tanárokat, tanárnőket), s ezt az eljárást a demokrácia győzelmeiként tálalják. Megkockáztatható: Hoffmann Rózsa nem a pedagógusokért, hanem ellenük tevékenykedett, ami nyilván előnyére szolgált, hiszen a "tudásalapú társadalom" csak hatalmas blöff, amelyet ő is takargatott áldásos intézkedéseivel.
Általános jelenség, hogy állások betöltéséhez nem jártasság és tehetség, megingathatatlan elvhűség, hanem párthűség és -támogatás szükséges. Hoffmann Rózsa is különféle politikai pártok jóvoltából csinált és nyilván csinál tovább karriert. Tipikus esete a rossz kiválasztásnak. Csak remélhetjük, hpgy tovább haladva fölfelé legalább az oktatásügynek árthat kevesebbet. Máskülönben ismét növekszik a külföldön szerencsét próbáló fiatalok száma, ami előbb-utóbb tragédiát okozhat.
