Nem sikerült. Nem jött el a szebb és boldogabb jövő a 380 millió dollár bevételt termelő Gettómilliomos gyerekszereplői számára - írja a Bild am Sonntag. Öt évvel az Oscar-esőt hozó amerikai sikerfilm után a 12 milliós Mumbai gettóinak koszos utcáin élnek azok az egykor 10-11 éves "csodagyerekek", akikből immár átlagos és ismét nyomorgó tinik lettek.
A 2009-es mese szertefoszlott, mielőtt valósággá lett volna. Persze, álmodnak még, autóról, tiszta ágyról, pénzről… És, kérlelik az egyszer egy évben hozzájuk látogató brit rendezőt, Danny Boyle-t, "csináld meg a Gettómilliomos 2-t!". Ő meg csak nevet, mert tudja: nincs ismétlés. Ilyen kitöréstörténetre csak egyszer vevő a piacközönség, amely viszont azt tudja, hogy hiába az amerikai álom, gettókban ritkán születnek potenciális milliomosok.
Boyle alighanem azt is látja, amit a nyilvánosságcsinálók őszinte része lát: a legjobb szándékkal is csak a saját lelkiismeretüket csitítják a sikersztorikkal. Meglehet, a nyilvánosságot sem úgy és nem arra használják, ahogyan és amire valójában szeretnék, de menti őket, hogy a nyilvánosság sem úgy és arra használja őket, amire kellene. Mégis meg kell tenni az első lépést a dolgok megváltoztatásához, s mit tehetnek egyebet, masnival átkötve, de legalább felmutatják, milyen igazságtalan is a világ. Aztán abban reménykedhetnek, hogy a többit rábízhatják a közösség öntisztulási képességére. Hiszen, amiről tudunk, az már szinte meg is változott. Csak az a szinte ne volna.
Öt éve, ha hollywoodi celofánba csomagolva is, de valódi gettóban jártunk. Láttuk, amit láttunk, tudhatjuk, amit tudnunk kellene. És tényleg: egyszer miért ne sikerülhetne akár Mumbaiban?