Csak a médiának és a baloldali ellenzéknek nem volt ünnep az új Országgyűlés keddi, alakuló ülése, amelyen viszont a régi-új kormánypártok és Jobbik, valamint holdudvaruk képviselői látványosan jól érezték magukat.
A sajtómunkások bánatának több oka is volt: szokás szerint többször elfogytak a parlamenti őrségnél lévő sajtóbelépő-kártyák (az állandó újságírói belépők megszüntetése óta valamiért képtelenek megfelelő számú kártyát nyomtatni), így több újságíró csaknem lemaradt az ülés délelőtt tíz órás kezdéséről.
Akik viszont bejutottak, azok elől többször is lezárták az üléstermi körfolyosót, ahol a fotósok és a kamerák évekkel ezelőtti - Kövér László házelnök általi - kitiltása óta csak az írott sajtó munkatársai tevékenykedhettek. A politikusokkal való komolyabb beszélgetésekre egyébként sem adódott alkalom, a kormánypártiak fegyelmezetten nem nyilatkoztak a kényes témákról - például arról, hogy milyen megfontolásból, kinek a központi utasítása alapján szavazták meg a Ház alelnökének az ex-szkinhed Sneider Tamást -, az ellenzékiek pedig szaladgáltak a mandátumigazolások, szavazások és sajtótájékoztatók között.
A Hír TV-s kollégák természetesen semmi mást nem tudtak kérdezni a szocialista politikusoktól, mint hogy mi a véleményük a kapucnis Molnár Zsoltról, akit állítólag a Göncz Árpádot kifütyülő szkinhedek közt fotóztak le 1992-ben. Sneiderről persze nem kérdeztek, az MSZP-s képviselő kvázi lenácizásával - jobboldali szempontból - el volt intézve a történet. Nyelvtani szempontból persze korántsem dőlt el a médiaháború, egyes orgánumok szkinhedeznek, mások "skinhead"-eznek, mindenki ízlése szerint viszonyul e fontossá vált angol jövevényszóhoz.
Sneider-ügyben a legőszintébb, egyben legviccesebb nyilatkozatot Schiffer András adta, akinek pártja egyébként nemmel voksolt a Jobbik alelnök-jelöltjére. Az LMP társelnöke elmondta, beszélt az ügyről Molnár Zsolttal, aki töredelmesen bevallotta neki: a bőrfejűek helyett 1992-ben a Kispest futballcsapatának ultráit erősítette, így ebben a minőségében romák helyett maximum Schiffert kergethette meg az utcán, mivel az ökopárt vezetője akkoriban a Vasas-szurkolók keménymagjának volt a tagja.
Visszatérve a hangulatra, a régi-új MSZP-s képviselők egykedvűen, az újak - főleg az ízléses kosztümökben felvonuló fiatal hölgyek, mint Demeter Márta és Kunhalmi Ágnes - viszont feszült izgalommal, mégis örömmel léptek a parlamenti szorítóba. Mikor Demetert korjegyzőnek szólította a korelnök - a Ház elnökének megválasztásáig a legidősebb képviselő, a fideszes Turi-Kovács Béla elnökölt, a legfiatalabbak pedig segédkeztek neki -, a padsorból kilépő politikus kishíján orra esett, de a szintén újonc szocialista Hiszékeny Dezső kungfu-mestereket megszégyenítő reflexxel reagált, és karon ragadva mentette meg a hölgyet a szégyentől.
Ha már a hölgyeknél tartunk: mint ismert, az eddigiekhez hasonlóan az új Országgyűlésben is nagyítóval kell keresni a honanyákat, akik talán emiatt tettek róla, hogy észrevegyék őket. A másik korjegyző, a parlament legfiatalabb politikusa, a jobbikos Dúró Dóra merész kivágású, de elegáns ruhában foglalta el helyét a pulpituson - a dekoltázs láttán a sajtóterem tévéközvetítésre meredő férfinépe rögtön felszisszent.
Többeknek feltűnt a "megújult" Selmeczi Gabriella, aki - lassan már védjegyévé váló rózsaszín kosztümben - hibátlan, hófehér fogsorral és látványosan kisimult arccal lepte meg rajongóit.
A nyugdíjmentő képviselőnő széles mosolya kiválóan összefoglalta a fideszes politikusok szinte békebeli hangulatát. Még Bencsik János, az előző parlamenti ciklusban lemondott volt energiaügyi államtitkár is kezet nyújtott az előtte helyet foglaló Lázár Jánosnak, pedig a Miniszterelnökség államtitkárával való konfliktusa is közrejátszott egykori távozásában.
Ezer éve nem látott cimboraként ölelkeztek a kisebb parlamentbe szerencsésen visszakerült kormánypártiak, Kósa Lajos lazán poénkodott a "haverokkal", de feltűnő volt például a köznevelési államtitkárról mezei képviselővé lefokozott Hoffmann Rózsa magányossága, akihez hasonló társtalanságot csak Fodor Gáboron, az egyszemélyes liberális "frakció" képviselőjén lehetett érezni.
Hiányoltam az előző ciklusban szintén "páriának" számító - azaz nem a legnépszerűbb - , a Fidesz-frakció álláspontjával sokszor egyedül szembeszálló és a Népszava kérdései elől rendületlenül menekülő Pokorni Zoltánt, aki a II. kerületi polgármesterség idilljét választotta az orbáni oktatáspolitika elleni szélmalomharc helyett. De persze higgadt közöny is tapasztalható a győztes államférfiak részéről: Farkas Flórián például magáról megfeledkezve folyamatosan telefonált, lazán megállt a Szent Korona üvegkalitkája mögött és onnan bámult a semmibe.
A fideszes slepp viszont virult, a bukott Schmitt Pál is felszabadultan nevetgélt Boross Péter ex-miniszterelnökkel, nyoma sem volt már arcán az elcsalt diploma miatti szégyennek. A talán újabb négyévre kormánybiztosi posztra vágyó Andy Vajna - kellemes, öreges fáradtsággal az arcán - a körfolyosón telefonálgatott, miközben az alakuló ülés legunalmasabb része, a Nemzeti Választási Iroda elnökének beszámolója zajlott.
Sajnos az első ülés nem csak részleteiben, hanem egészében is roppant unalmas volt, sehol egy performansz, egy bekiabálás, egy lufi vagy egy megafon, mindenki szépen, jó tanuló módjára tette a dolgát. Addig lett volna lehetőség az "ellenállásra", amíg a szigorú Kövér László újra el nem foglalta főházmesteri tisztségét, legközelebb már az Országgyűlési Őrség gumibotja és/vagy fizetésmegvonás várhat a renitens képviselőkre.
Az ülés legérdekesebb része a korelnöklő Turi-Kovács Béla "magánszáma" volt: először, élve törvény adta jogával, egy rendkívül hosszú, zavaros és szervilis beszédet adott elő, majd többször bekapcsolva hagyta mikrofonját a szünetben, illetve rosszul olvasta fel Kövér házelnöki esküjét. De az újból zakatoló törvénygyárat ez nem zavarhatta meg, a következő négy év is elkezdődött.