A Vöröskereszt és én

„Valaki egyszer azt mondta, hogy álmodni annyi, mint tervezni. Ki hitte volna, hogy egy ember álma, hogy segítsen másokon, olyan univerzális vonatkozási pont lesz, amely gyakorlatilag modern világunk minden lakosát érinti?” – e szavakkal kezdődik az a felhívás, amelyet a Nemzetközi Vöröskereszt indított el a szervezethez kötődő személyes történetek összegyűjtésére.

Május 8, a Vöröskereszt-világnap az alapító Jean-Henri Dunant (1828-1910) születésnapja. A genfi születésű üzletember 1859. június 24-én szinte véletlenül keveredett a III. Napóleon, a vele szövetséges II. Viktor Emánuel szárd király és az osztrák hadsereg közötti solferinói csata színhelyére. Dunant elborzadva látta, hogy katonák ezrei halnak meg iszonyú kínok között, mert nincsen, aki időben segítséget nyújtson nekik. Megírta élményeit, a Solferinói emléket. Könyvét 1862-ben jelentette be saját költségét és ő maga is terjesztette kora tekintélyes politikusai és katonai vezetői között.

A könyvben tapasztalatai nyomán kifejtette, hogy a jövőben szükség lenne egy olyan semleges szervezetre, amely segítséget nyújtana minden harcoló félnek a harctereken. Végül Dunant elnyerte a genfi közegészségügyi társaság támogatását, amelynek nyomán létrehoztak egy bizottságot Henri Dufour svájci tábornok, valamint két orvos, Louis Appia és Théodore Maunoir részvételével. 1863. február 17-én született meg a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottsága. Az alapítók aligha gondoltak arra, hogy mennyi emberfeletti feladatuk lesz a következő másfél évszázadban.

Dunant, akinek eszméi nyomán írták alá 1864-ben a háborúk idején követendő nemzetközi humanitárius jogot megalapozó Genfi Konvenciót, 1901-ben elsőként kapta meg a Béke-Nobel-díjat, megosztva a „Nemzetközi békeliga” nevű szervezetet alapító francia Frédéric Passy-val. A Nemzetközi Vöröskereszt ezután háromszor kapta meg ezt az elismerést: 1917-ben, 1944-ben, valamint alapítása 100. évfordulóján, 1963-ban.

A szervezet, amely ma 189 országban működik, a II. világháború óta is szüntelenül munkálkodik, mert azóta egyetlen perc sem telt el a világban, amikor globális béke uralkodott volna. A Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Mozgalom nemcsak háborúkban, hanem természeti katasztrófákban is nélkülözhetetlen, az elmúlt évtizedekben munkatársai ott voltak a délszláv, a szudáni, az afganisztáni, az iraki, a szíriai háborúban, de oroszlánrészt vállaltak a 2004-es dél-ázsiai szökőárat, a 2010-es haiti földrengés, vagy a 2011-es, cunamival kísért és atomkatasztrófát okozó japán földrengést követő mentésekben is és számos humanitárius akciót szerveznek a világ minden táján. Hosszú ideje fontos szerepet tölt be a Vöröskereszt eltűnt személyek felkutatásában.

"Bárhová megyek a világban, az emberek történeteket mesélnek arról, hogyan találkoztak a munkánkkal" - idézte a Magyar Vöröskereszt csütörtöki közleményében Yves Daccord, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának főigazgatójának szavait. Az élményeket a voroskereszt.tumblr.com oldalon keresztül, vagy a nemzetközi honlapon, az ifrc.tumblr.com oldalon lehet megosztani.

Világszerte több mint 17 millió Vöröskereszt és Vörösfélhold önkéntes, valamint 80 millió tag lép kapcsolatba barátokkal, családokkal, szomszédokkal naponta. Magyarországon a Magyar Vöröskeresztnek 40 ezer önkéntese és 130 ezer tagja van, akik szociális intézményekben, iskolákban, adománygyűjtéseken, véradásokon, katasztrófák esetén is segítik a szűkebb és tágabb közösséget.

A Magyar Vöröskereszt 2013-ban 266 ezer embernek segített szociális akcióival, amelyek összértéke meghaladta az 510 millió forintot. A szervezett akciók keretében tavaly 417 ezren adtak vért. A legnagyobb magyar humanitárius szervezet keresőszolgálata évente több száz embernek segít a világháborúban eltűnt vagy külföldre szakadt hozzátartozói felkutatásában – emlékeztetett a közlemény.