Ő nyerte meg az Eurovíziós Dalfesztivált

Publikálás dátuma
2014.05.11. 08:36
Conchita Wurst, a nyertes. FOTÓ: GETTYIMAGES
Conchita Wurst osztrák énekes nyerte Rise Like a Phoenix (Szállj főnixként) című dalával az 59. Eurovíziós Dalfesztivált, amelynek döntőjét szombaton este rendezték Koppenhágában. A Magyarországot képviselő Kállay-Saunders András Running című számával az 5. helyen végzett.

A 26 éves osztrák győztes, Conchita Wurst nagy fölénnyel, 290 ponttal győzött a 26-os döntőben, mögötte a holland duó, a Common Linnets lett a második a Calm After the Stormmal (238 pont), a svéd Sanna Nielsen és az Undo (218 pont) a harmadik.
A végeredmény a nemzeti zsűrik és a tévénézők szavazatainak kombinációjaként alakult ki. Ausztria másodszor nyerte a versenyt, 1966-ban Udo Jürgens lett az első.

A Magyarországot képviselő Kállay-Saunders András, aki a keddi első elődöntőből jutott a fináléba, 143 ponttal a 5. helyen végzett Running című dalával. Ez az eddigi második legjobb magyar eurovíziós helyezés.

Szerző

Posztumusz Lovagkereszttel tüntették ki Méhes György írót

 Posztumusz Lovagkereszttel (Ritterkreuz) tüntették ki szombaton Méhes György Kossuth-díjas írót. A Petőfi Irodalmi Múzeumban megrendezett ünnepségen György Attila író Méhes György-nagydíjat, Varga Edgár László költő pedig Méhes György-debütdíjat vehetett át.

Rüdiger Stix, a Lovagkereszt kitüntetést adományozó osztrák hadügyminiszter kabinetirodájának tagja laudációjában kiemelte: Méhes György a régi közép-európai kultúrát úgy örökítette meg, hogy ez egyetemes értékkel bír.

Szőcs Géza író mindenekelőtt azt méltatta, hogy Méhes kettős szorításban alkotott fontos életművet: egyszerre mondott nemet a "dühöngő proletkult" és az irodalmi sznobizmus elvárásaira.

Az eseményen részt vett Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke, Hende Csaba honvédelmi miniszter, L. Simon László kormánybiztos, országgyűlési képviselő és Fred Korkisch, az Osztrák Külügyi Intézet igazgatója is.

Szerző

Új fényt kapott Fellini válság-remekműve

Publikálás dátuma
2014.05.10. 09:00
Marcello és Federico - Fotó: Gettyimages
Egy „cirkuszos” zene, amit az egész világ ismer. Egy életérzés, egy mozikorszak jelképe. Nálunk egy időben kulturális ajánlóműsor szignálja volt, sőt, felcsendül a Keménykalap és krumpliorr végén, amikor a gyerekcirkuszban megtörik a Bagaméri fagylaltost sújtó átok. És jelképe Nino Rota zenéje egy örök gyermeklelkű rendezőnek, Federico Fellininek, aki abból is képes volt remekművet alkotni, hogy alkotói válságba jutott.

A Nyolc és félről van szó, amelyet az olasz filmintézetben végzett restaurálás után eddig soha nem látott változatban hoztak a napokban forgalomban DVD-n és Blu Ray Disc formában.  

1963-at írtunk. Három évvel a világsikert hozó, hazájában nagy politikai és egyházi botrányt okozó Édes élet után, amelynél pontosabb kórképet azóta sem készítettek a bulvármédiáról és a celebvilágról, Fellini új filmet akart forgatni, de egyszerűen nem állt össze neki egy új történet, egy új téma. Még jó cím sem jutott neki eszébe, ezért találta ki jobb híján, hogy „8 és fél”, az eddig elkészült önálló és másokkal közreműködésben készített filmjei száma nyomán.

Fotó: Facebook

Fotó: Facebook

Fellini már éppen a Cinecittába készült, hogy közölje Angelo Rizzoli producerrel: nem lesz film, amikor az egyik operatőr ismerőse meghívta egy kolléga születésnapi bulijára. Ott már mindenki előre gratulált a Maestrónak még a képzeletében sem létező filmjéhez. Ekkor ugrott be neki az isteni szikra: főhőse egy filmrendező lesz, akinek filmet kell készítenie, de elvesztette az ihletet, és miközben a múzsacsókot hajszolja, veszélyesen egyensúlyoz a karrier és a magánélet között, egy egész háremnyi hölggyel álmaiban.

Guidót, a rendezőt, nem is játszhatta volna más, mint Marcello Mastroianni, aki már az Édes életben is „szócsöve” volt, hiszen Fellini egész életében utálta a zajos nyilvánosságot, a hírességek felszínes társaságát, a gátlástalan „paparazzókat.” A 8 és félben Mastroianni igazi alteregójává vált a Maestrónak, tökéletesen átélve a rendező művészi kételyeit, az egyházzal és a kritikusokkal való ellentmondásos kapcsolatait, a már nem létező világból hozott emlékeit és a jövőt illető félelmeit. És nem utolsósorban a nőkhöz való bonyolult viszonyát.

E filmből vált híressé Mastroianni napszemüveg feletti cinkos tekintete, amely egybevált Felliniével. A felújítás nem is készülhetett volna el jobbkor: a mozi halhatatlan Marcellója az idén lenne 90 éves, és a Cannes-i fesztivál éppen e tisztelgő fotóval hirdeti az idei szemlét.

Szerző