Míg a nukleáris erőmű üzemeltetője, a TEPCO áramszolgálató cég szerint 13600 tera-becquerel (Tbq) lehetett az összesített kibocsátás, a kutatócsoport mérései szerint azonban 17500-20500 terabecquerel cézium-137 szivároghatott ki, azaz az eredetileg becsült mennyiség másfélszerese! Ebből mintegy 14-17 ezer Tbq kerülhetett a légkörbe, s 3500 Tbq közvetlenül az óceánba.
Ennek nagyon komoly egészségügyi kihatásai lehetnek, ugyanis a cézium-137 izotóp a legveszélyesebb a nukleáris katasztrófa során kibocsátott anyagok közül. A cézium-137 felezési ideje 30 év, könnyedén terjed, vízben oldódik, az emberekre veszélyes, rákkeltő. Aojama Micsio professzor, a Fukusima Egyetem környezeti sugárzást kutató intézetének kutatója szerint a TEPCO „alábecsülte” a kibocsátást. Már több alkalommal bebizonyosodott, hogy a cég kozmetikázott adatokat hozott nyilvánosságra.
A Japan Times című lap összehasonlításképpen felidézte: az 1986-os csernobili katasztrófánál 85 ezer terabecquerel céziumizotóp került a légkörbe.
Bár Abe Sinzo japán kormányfő már tavaly év végén biztosította a világot, hogy a fukusimai atomerőműnél megállították a szivárgást, s kézben tartják a helyzetet, Ono Akira, az erőmű igazgatója nemrégiben elismerte, továbbra sem sikerült megakadályozni a sugárszennyezett vizet tartalmazó tartályok szivárgását, s jelenleg is kerül sugárzó anyag az óceánba. Az atomerőmű leolvadt reaktorai és a használt fűtőelemek hűtéséhez hatalmas mennyiségű vizet használnak fel, s a sugárszennyezett folyadékot az erőmű közelében tárolják.