PANKKK-osított Cseh Tamás-program

Publikálás dátuma
2014.05.13. 07:47
Cseh Tamás szobor Budapesten, a Gellért téren Fotó: K2 PRESS, Népszava
Lemondott L. Simon László az NKA alelnöki tisztségéről, mert a poszt összeférhetetlen az országgyűlési képviselőséggel - derült ki egy tegnapi sajtótájékoztatón. L. Simon tanácsadóként továbbra is foglalkozhat az alap ügyeivel, egyelőre nem neveznek ki helyette az NKA élére operatív vezetőt, alelnököt. Balog Zoltán emberi erőforrás minisztere bejelentette, hogy  a kezdő kortárs könnyűzenét támogató Cseh Tamásról elnevezett  programot indítanak el. Hasonló már működött a szocialista kormányzat idején.

Összeférhetetlen a parlamenti képviselőséggel a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) alelnöki posztja, ezért kénytelen volt lemondani a legfőbb kulturális pénzosztó alap operatív vezető tisztségéről L. Simon László.

A politikus 2011 októberétől volt az NKA elnöke, majd államtitkári kinevezése után, 2012 júliusától töltötte be az alelnöki pozíciót.

Mint ismeretes, a parlament kulturális bizottságának elnöki tisztét a Jobbik kapja, így L. Simon számára úgy tudjuk, csak a Budai Várnegyed hosszú távú fejlesztési koncepciójának kidolgozásáért és a fertődi Esterházy-kastély rekonstrukciójával kapcsolatos kormánybiztosi megbízatás marad.

Ismeretes, hogy Balog Zoltán miniszterrel nem felhőtlen a viszonya L. Simonnak, valószínű, ha Balog lesz a továbbra is az emberi erőforrások minisztere, amire nagy esély van, felhasználja az alkalmat, hogy saját emberét nevezze ki az alap élére.

Arra eddig nem volt példa, hogy a tárcavezető maga irányítsa az NKA operatív működését. Balog, mint miniszter, törvény szerint maradhat a mecénás alap elnöke, de fizetést nem kaphat érte.

Arról is szó volt a sajtótájékoztatón, hogy Cseh Tamás Program elnevezéssel új könnyűzenei programot indít az NKA, amelynek idén 400 millió, a következő két évben legalább 100-100 millió forint lesz a költségvetése. Az összeg a befolyó üres adathordozói díjakból áll rendelkezésre, jelentette be Balog Zoltán.

L. Simon László, az alap leköszönő alelnök hozzá tette, hogy az üres adathordozókból várhatóan mintegy 4 milliárd forint fog befolyni a jogkezelőkhöz. Ennek egynegyedét, tehát körülbelül 1 milliárd forintot - a széleskörű tiltakozás ellenére - elvették tavaly az Artisjustól, így a művészektől, s az NKA-ba csatornázták.

A döntést akkor minden egyeztetés nélkül hozták meg. Most - nyilván a tiltakozás hatására - zenei szervezettekkel egyeztetve ebből az összegből idén tehát 400 millió forintot fordítanak a Cseh Tamás Programra. L. Simon szerint arra törekednek, hogy a garantált a 100 millió forint mellett minden évben újabb forrásokat is bevonjanak.

Balog Zoltán elmondta, hogy 7 alapprogramban írnak ki pályázatokat: kezdő zenekarok, kezdő előadók, kis befogadó képességű, elsősorban fővároson kívüli rendezvényhelyszínek, a zenei menedzserképzés, illetve a nemzetközi piacon való megjelenés támogatása, felvilágosító reklámtevékenység is lesz a szellemi termékekről, valamint az aktív emlékezésre, a zenei emlékek gyűjtésére való ösztönzés is szerepel a tervek között.

A program gyakorlatilag Bozóki András, az első Gyurcsány kormány kulturális minisztere által elindított könnyűzenei PANKKK program felújításának tekinthető. A PANKKK egyébként L. Simon is utalt, annyit mondott, hogy most "átgondoltabban és a finanszírozást is megteremtve" folytatják a kezdő könnyű zenészek támogatását.

Egyik szemem sír, a másik nevet - kommentálta Bozóki András korábbi kulturális miniszter a Cseh Tamás Programot. "Örülök, hogy folytatják ezt a szerintem nagyon fontos kezdeményezést, hiszen a rockzene, a könnyűzene a kultúra része, jó, hogy ezt a magát nemzeti ügyek kormányának nevező kabinet is felismeri" - mondja Bozóki.

"Sajnálom ugyanakkor, hogy az elmúlt négy év alatt nem történt semmi ez ügyben." Bozóki fontos különbségnek nevezte, hogy a szintén 400 millió forinttal indult PANKKK program büdzséje a központi költségvetésből állt rendelkezésre, míg a mostani összeg az Artisjus pénzéből származik.

"Kérdés az is - teszi hozzá Bozóki - hogy kik döntenek majd a pályázatokról, hiszen jelenleg a zenei kollégiumban nincs könnyűzenei szakértő." Jó volna, ha olyanok bírálnák el a pályázatokat, akik értenek hozzá - tette hozzá az egykori politikus.

Szerző

Az elhallgatás az úr - Színházszemle a Tháliában

Publikálás dátuma
2014.05.13. 07:45
Mindenki magányos a Rosmersholm előadásában (Szilágyi Ágota, Kőrösi István) FORRÁS: ÚJVIDÉKI SZÍNHÁZ
Véget ért a Határon Túli Magyar Színházak Szemléje a Thália Színházban vasárnap. Láthattunk a jég hátán is megélő főhőst, és teljesen élhetelent is.

Szinte mindig mindent meg lehet vásárolni, hirdeti Bereményi Géza Az arany ára című, újra és újra aktuális darabjának főhőse, a jég hátán is megélő Monori. És bármennyire is kiábrándító, mintha igaza lenne. Ösztönösen megérzi, hogy mikor, hogyan lehet célt érni.

A legreménytelenebb helyzetben is feltalálja magát. Bereményi Eldorádó című filmjéből Eperjes Károly megszemélyesítésében sokan ismerik. A Teleki téri piac császára. Kemény fából faragták. Mindig a talpára esik egy olyan országban, ahol a káosz és a sűrűn változtatott szabályok nagyban meghatározzák az életet.

Az arany árában sokan kerülnek padlóra (Holocsy Krisztina) FORRÁS: KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ

Az arany árában sokan kerülnek padlóra (Holocsy Krisztina) FORRÁS: KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ

Amikor más kétségbeesik, ő feltalálja magát. Bereményi a film megrendezése után tíz évvel írt a történetéből darabot. Ami egyébként nagyapja, nagyanyja históriája, így sok az önéletrajzi vonás. A háború utántól 1956-ig terjed az idő intervallum.

Több helyen ment a darab, Bereményi maga is rendezte, ezúttal Bagó Bertalan állította színpadra a komáromi Jókai Színházban, melynek előadását a Tháliában láthattuk, a Határon Túli Magyar Színházak Szemléjén.

Először lázasan mozgó tömeg jelenik meg előttünk, ebből válnak ki azok a szereplők, akiknek megismerjük a sorsát. Egy olyan országban élők sorsát, ahol a lét fenntartásához rendszeresen szükség van az ügyeskedésre, a kiskapuk örökös keresésére.

A piacon használt ládák faanyaga adja Sánta Borcsa jól variálható díszleteinek alapját. Tóth Tibor olyan Monorit játszik, aki nem csupán az ösztöneire hallgat, eléggé gondolkodik, ha villanásnyi idő alatt dönt is.

Holocsy Krisztina a feleségeként kétségbeesetten próbálja egyben tartani a családot. Bandor Éva Csöpiként a köpönyegforgatás nagymestere, hol az oroszokkal tart, hol az Ávósokkal, hol igyekszik minden ilyen irányú múltját sebtiben feledtetni.

Fabó Tibor Monori valamennyi stikliben odaadó, érzésekkel is teli társa, aki gazdája megölésében már képtelen részt venni. Horányi László Tulipánként a profi, időlegesen kispadra ültetett gengszter. Mokos Attila az Amerikába térő, majd onnan röpke időre visszaruccanó nagy üzletfél.

Egy olyan ország történelmi kavalkádját nézzük, ahol nehéz kimondani az igazat, ahol a hazugság, az elhallgatás az úr, ahol csaknem lehetetlen hosszútávra tervezni, a megérzések, az azonnali cselekvések, az egyenestől eltérő görbe utak dominálnak, és aki ezeket nem ismeri, az rútul megjárhatja.

Elhallgatások bőven vannak Ibsen kései, ritkán játszott, Rosmersholm című művében is. Nagy, kiadós, hosszú, már-már végeérhetetlen csendek vannak az Újvidéki Színház produkciójában, ami arról is regél, hogy szavakkal már temérdek mindent képtelenek vagyunk elmondani egymásnak.

És különben is elég kommunikációképtelenek vagyunk, akár még egy meglehetősen szűk közegen belül is. Izgalmas Mihai Pacurar vetítéssel is megerősített díszlete, felfelé törő, magányos szírt, lent, szédítő mélységben pedig érződik a tenger mélysége, vonzóan is pusztító volta.

Az a mélység, ahova a ház ura, Rosmer felesége, aki fölöslegesnek tartotta a létét, levetette magát. Szilágyi Ágota megszemélyesítésében holtsápadtan, mindent kíváncsian kilesve, a szereplők számára láthatatlanul, de mégis gyötrően, állandóan kísért.

Rosmer Balázs Áron, egykori lelkész, aki kiábrándult a foglalkozásából, és amúgy bármi másból, de barátja, valamikori tanára is tőle vár szinte megváltást, anyagi, politikai támogatást. Mindenféle ráhatással igyekeznek behálózni.

És vele él egy nő is, aki miatt a felesége öngyilkos lett, de nem jutnak vele egyről a kettőre, nyúzzák, felőrlik egymást, szinte letépik a másikról a bőrt, hatalmas lelki csatározásokban készülnek ki, kerülnek újra és újra a padlóra.

Nagyon jó a két színész. Balázs eljátszik egy formátumos embert, aki alól rémisztően kicsúszik a talaj, aki ijedten keres, de nem talál számára megfelelő eszmét és kapcsolatot.

Az Elor Emina játszotta nő is végzetesen kétségbeesik, pedig érzékeny is, kívánatos is, de abban a világban, ahol a széthúzás, a riasztó magány az úr, szinte mindenki egyedül marad, még ha ezt nem is meri bevallani. De ez a két ember rájön, hogy nem nagyon vezet számukra sehová út.

Krizsán Szilvia minden lében kanál házvezetőnő. Kőrösi István a szélsőjobbra tolódó, agresszívvá váló barát. László Sándor a nincstelenségbe süppedő egykori tanár, aki szintén megpróbál politizálni. De sem ez, sem a magánélet nem boldogít. Anca Bradu rendezése riasztó kórkép a dermesztően kétségbeesett, kapálódzó, de fogódzót nem lelő emberről.

Székely Csaba Bányavirág, Bányavakság, Bányavíz című drámatrilógiájával hirtelen betört a magyar irodalomba, sikert sikerre halmoz. A trilógia első két részét Marosvásárhelyen Sebestyén Aba rendezte abszolút emlékezetesen, és most a Szeretik a banánt, elvtársak? című Székely Csaba monodrámában láthatjuk a marosvásárhelyi Yorick Stúdió előadásában.

Egy meghalt főelvtárs, aki Ceausescu kivégzése után azon nyomban kifordította összes köpönyegét, megzakkant fiát játssza. Próbálja megérteni, hogy mi folyik körülötte, de végképp körön kívül marad.

Sebestyén megmutatja, hogy milyen kétségbeesetten igyekszik ez a fiatalember mindenfélét kombinálni, milyen álságos rendszer volt az előző, és mennyire álságos a mostani is. És ahogy Székelynél már megszokhattuk, azon nevetünk, amin sírnunk kellene.

Szerző

Az elhallgatás az úr - Színházszemle a Tháliában

Publikálás dátuma
2014.05.13. 07:45
Mindenki magányos a Rosmersholm előadásában (Szilágyi Ágota, Kőrösi István) FORRÁS: ÚJVIDÉKI SZÍNHÁZ
Véget ért a Határon Túli Magyar Színházak Szemléje a Thália Színházban vasárnap. Láthattunk a jég hátán is megélő főhőst, és teljesen élhetelent is.

Szinte mindig mindent meg lehet vásárolni, hirdeti Bereményi Géza Az arany ára című, újra és újra aktuális darabjának főhőse, a jég hátán is megélő Monori. És bármennyire is kiábrándító, mintha igaza lenne. Ösztönösen megérzi, hogy mikor, hogyan lehet célt érni.

A legreménytelenebb helyzetben is feltalálja magát. Bereményi Eldorádó című filmjéből Eperjes Károly megszemélyesítésében sokan ismerik. A Teleki téri piac császára. Kemény fából faragták. Mindig a talpára esik egy olyan országban, ahol a káosz és a sűrűn változtatott szabályok nagyban meghatározzák az életet.

Az arany árában sokan kerülnek padlóra (Holocsy Krisztina) FORRÁS: KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ

Az arany árában sokan kerülnek padlóra (Holocsy Krisztina) FORRÁS: KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ

Amikor más kétségbeesik, ő feltalálja magát. Bereményi a film megrendezése után tíz évvel írt a történetéből darabot. Ami egyébként nagyapja, nagyanyja históriája, így sok az önéletrajzi vonás. A háború utántól 1956-ig terjed az idő intervallum.

Több helyen ment a darab, Bereményi maga is rendezte, ezúttal Bagó Bertalan állította színpadra a komáromi Jókai Színházban, melynek előadását a Tháliában láthattuk, a Határon Túli Magyar Színházak Szemléjén.

Először lázasan mozgó tömeg jelenik meg előttünk, ebből válnak ki azok a szereplők, akiknek megismerjük a sorsát. Egy olyan országban élők sorsát, ahol a lét fenntartásához rendszeresen szükség van az ügyeskedésre, a kiskapuk örökös keresésére.

A piacon használt ládák faanyaga adja Sánta Borcsa jól variálható díszleteinek alapját. Tóth Tibor olyan Monorit játszik, aki nem csupán az ösztöneire hallgat, eléggé gondolkodik, ha villanásnyi idő alatt dönt is.

Holocsy Krisztina a feleségeként kétségbeesetten próbálja egyben tartani a családot. Bandor Éva Csöpiként a köpönyegforgatás nagymestere, hol az oroszokkal tart, hol az Ávósokkal, hol igyekszik minden ilyen irányú múltját sebtiben feledtetni.

Fabó Tibor Monori valamennyi stikliben odaadó, érzésekkel is teli társa, aki gazdája megölésében már képtelen részt venni. Horányi László Tulipánként a profi, időlegesen kispadra ültetett gengszter. Mokos Attila az Amerikába térő, majd onnan röpke időre visszaruccanó nagy üzletfél.

Egy olyan ország történelmi kavalkádját nézzük, ahol nehéz kimondani az igazat, ahol a hazugság, az elhallgatás az úr, ahol csaknem lehetetlen hosszútávra tervezni, a megérzések, az azonnali cselekvések, az egyenestől eltérő görbe utak dominálnak, és aki ezeket nem ismeri, az rútul megjárhatja.

Elhallgatások bőven vannak Ibsen kései, ritkán játszott, Rosmersholm című művében is. Nagy, kiadós, hosszú, már-már végeérhetetlen csendek vannak az Újvidéki Színház produkciójában, ami arról is regél, hogy szavakkal már temérdek mindent képtelenek vagyunk elmondani egymásnak.

És különben is elég kommunikációképtelenek vagyunk, akár még egy meglehetősen szűk közegen belül is. Izgalmas Mihai Pacurar vetítéssel is megerősített díszlete, felfelé törő, magányos szírt, lent, szédítő mélységben pedig érződik a tenger mélysége, vonzóan is pusztító volta.

Az a mélység, ahova a ház ura, Rosmer felesége, aki fölöslegesnek tartotta a létét, levetette magát. Szilágyi Ágota megszemélyesítésében holtsápadtan, mindent kíváncsian kilesve, a szereplők számára láthatatlanul, de mégis gyötrően, állandóan kísért.

Rosmer Balázs Áron, egykori lelkész, aki kiábrándult a foglalkozásából, és amúgy bármi másból, de barátja, valamikori tanára is tőle vár szinte megváltást, anyagi, politikai támogatást. Mindenféle ráhatással igyekeznek behálózni.

És vele él egy nő is, aki miatt a felesége öngyilkos lett, de nem jutnak vele egyről a kettőre, nyúzzák, felőrlik egymást, szinte letépik a másikról a bőrt, hatalmas lelki csatározásokban készülnek ki, kerülnek újra és újra a padlóra.

Nagyon jó a két színész. Balázs eljátszik egy formátumos embert, aki alól rémisztően kicsúszik a talaj, aki ijedten keres, de nem talál számára megfelelő eszmét és kapcsolatot.

Az Elor Emina játszotta nő is végzetesen kétségbeesik, pedig érzékeny is, kívánatos is, de abban a világban, ahol a széthúzás, a riasztó magány az úr, szinte mindenki egyedül marad, még ha ezt nem is meri bevallani. De ez a két ember rájön, hogy nem nagyon vezet számukra sehová út.

Krizsán Szilvia minden lében kanál házvezetőnő. Kőrösi István a szélsőjobbra tolódó, agresszívvá váló barát. László Sándor a nincstelenségbe süppedő egykori tanár, aki szintén megpróbál politizálni. De sem ez, sem a magánélet nem boldogít. Anca Bradu rendezése riasztó kórkép a dermesztően kétségbeesett, kapálódzó, de fogódzót nem lelő emberről.

Székely Csaba Bányavirág, Bányavakság, Bányavíz című drámatrilógiájával hirtelen betört a magyar irodalomba, sikert sikerre halmoz. A trilógia első két részét Marosvásárhelyen Sebestyén Aba rendezte abszolút emlékezetesen, és most a Szeretik a banánt, elvtársak? című Székely Csaba monodrámában láthatjuk a marosvásárhelyi Yorick Stúdió előadásában.

Egy meghalt főelvtárs, aki Ceausescu kivégzése után azon nyomban kifordította összes köpönyegét, megzakkant fiát játssza. Próbálja megérteni, hogy mi folyik körülötte, de végképp körön kívül marad.

Sebestyén megmutatja, hogy milyen kétségbeesetten igyekszik ez a fiatalember mindenfélét kombinálni, milyen álságos rendszer volt az előző, és mennyire álságos a mostani is. És ahogy Székelynél már megszokhattuk, azon nevetünk, amin sírnunk kellene.

Szerző