Az eseményt a Sporting vezetői kezdeményezték, s az 50. évfordulóra meghívót küldtek a kék-fehér együttes egykori futballistáinak és a jelenlegi vezetőknek.
Az 1964-es KEK-döntőben május 13-án, az 1985-ös tragédia után bezárt brüsszeli Heysel Stadionban 3-3-as döntetlen született. Sándor Károly, az akkor már 36 esztendős legendás „Csikar” két gólt lőtt, a harmadik magyar találat Kuti István nevéhez fűződik, míg a portugál gólokat Mascarenhas és Figueredo (2) szerezték. Az egykori ellenfél, Pedro Gomes szerint a magyarok "igazi labdaművészek" voltak.
Az akkori szabályok szerint nem volt hosszabbítás, hanem új mérkőzést vívtak a csapatok két nappal később Antwerpenben. A luzitánok 1-0-ra nyertek egy hihetetlen góllal: Joao Morais a 19. percben érintés nélkül csavart be egy szögletrúgást. Az öt évvel ezelőtt elhunyt portugál középpályásra sajnálatos módon mégsem erről a bravúrjáról emlékszik a világ, hanem arról a kíméletlen belemenéséről, amellyel az 1966-os angliai vb-n a portugál-brazil mérkőzésen harcképtelenné tette Pelét, és a magyaroktól elszenvedett 3-1-es vereség után az újabb 1-3-mal kiestek a címvédő dél-amerikaiak.
A magyar csapat legismertebb játékosa Sándor mellett a fedezet, ma úgy mondanánk: középpályás Kovács III. Ferenc volt, aki 1978-79-ben magyar szövetségi kapitány volt, majd az 1984-85-ös idényben az UEFA-kupa döntőjébe vezette edzőként a Videoton csapatát. A szintén fedezett Nagy István még 1964-ben tagja volt az Európa Bajnokságon bronzérmet szerzett csapatnak, majd két évvel később az angliai világbajnokságon éppen Portugália elleni, 3-1-es vereséggel végződő meccsen lépett pályára.
A Sportingból a kapus Carvalho, a hátvéd José Carlos és a fedezet Alexandre Baptista szerepelt a portugál bronzéremmel végződő 1966-os angliai vb-n, mindhárman játszottak is ellenünk.
Az MTK volt az első magyar csapat, amely összeurópai nemzetközi labdarúgó tornán döntőbe jutott. Magyar sikerek azonban addig akadtak is, hiszen Puskás Ferenc a Real Madrid színeiben már 1959-ben Bajnokcsapatok Európa Kupáját nyert, bár a fináléban nem játszott. Egy évvel később viszont a legendás, Eintracht Frankfurt elleni 7-3-as glasgow-i döntőben egymaga négyet lőtt a németeknek. Ugyancsak 1960-ban a Barcelona úgy nyerte meg a Birmingham City ellen a Vásárvárosok Kupáját, hogy az első mérkőzésen Kocsis Sándor, a második pedig Kubala László és Czibor Zoltán játszott a katalánoknál. 1961-ben pedig valósággal „magyar döntő” volt a BEK-ben: a Barcában az említett támadótrió játszott, míg az ellenfél Benfica edzője Guttman Béla volt. Az Eusebióval felálló portugálok ellen Kocsis és Czibor góljai sem voltak elegendőek, a Benfica 3-2-re nyert.
És ha már a legendáknál tartunk: Guttman a kupagyőzelem után fizetésemelést kért, amit nem kapott meg a klubelnöktől. Az edző lemondott, és „megátkozta” a csapatot: „Soha többé nem nyertek egyetlen nemzetközi kupát sem!” – jelentette ki. Szerdán este kiderül az Európa-Liga döntőjében, hogy megtörik-e végre ez az 52 éves átok. A lisszaboni piros-fehérek ugyanis 1962 óta minden kupadöntőjüket elveszítették. Igaz, a zöld-fehér városi riválisnak is az öt évtizeddel ezelőtti volt az utolsó európai diadala.
A Kovalik Ferenc, Keszei György, Danszky József, Jenei István, Nagy István, Kovács Ferenc, Sándor Károly, Vasas Mihály, Bödör László, Kuti István, Halápi István alkotta egykori MTK-ból Bödör, Jenei, Danszky, Vasas, valamint Laczkó Mihály indul el csütörtökön Antwerpenbe. A kapus Kovalik és a balszélső Halápi már nincsenek az élők sorában.