Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter a minap a sajtó képviselői és a Vajdaságba készülő Piarista Gimnázium diákjai előtt jelentette be, hogy idén másfél milliárd forintra növelik a Határtalanul! programra szánt keretösszeget, amelyet a külhoni magyar osztálykirándulások támogatására hozott létre a kormány. A kormányzat célja, hogy két éven belül ne legyen olyan magyar iskolás, aki úgy végzi el az általános iskolát, hogy ne járt volna állami támogatással legalább egyszer külhoni, magyar lakta területeken és ott ne találkozott volna határon túli magyar fiatalokkal.
Megelőzve a témára hiperérzékeny keresztény-úri középosztály felhördülését, szeretném leszögezni, hogy a leköszönő második Orbán-kormány szimbolikus, "nemzetegyesítő" politikai gesztusai közül ez a kezdeményezés érdemli a legkevesebb kritikát. Az anyaországon kívül élő magyarokkal való kapcsolat fenntartása, a közös kulturális, történelmi gyökerek és az összetartozás érzésének ápolása a most felnövő nemzedékek szociokulturális és politikai szocializációjának szerves része kell, hogy legyen. Ebben nincs vita.
Mégsem hagyhatjuk szó nélkül azt a pár mondatot, amely akár a jelképe is lehetne a Fidesz képmutató nemzet- és emlékezetpolitikai attitűdjének: Balog szerint ugyanis "mindenütt, ahol magyarul beszélnek, és van valaki, aki a szívében magyarnak érzi magát, ott egy kis darab magyar haza van és (…) az összetartozásért napi szinten meg kell küzdeni. Az nem marad meg magától, a kapcsolatoknak kétoldalúaknak kell lenniük". Kifogástalan és megszívlelendő gondolat, különösen egy olyan kormány tagjának részéről, amelyik az elmúlt négy évben minden kétoldalú kommunikáció, racionális érvelésen alapuló vita elől kitért és ótestamentumi kinyilatkoztatásokkal vagy a kétharmad vasöklével intette le a civil társadalom vagy az ellenzék ez irányú kritikáit.
Az a kormány, amely következmények nélküli látszat-konzultációkká silányította a valódi társadalmi, politikai párbeszédet, amely - holokauszt emlékév ide vagy oda -, továbbra is történelemhamisító, felelősségáthárító aktusokkal, szelektív múltértelmezésekkel és hazug emlékművek emelésével helyettesíti a történelmi traumák közös feldolgozását, kibeszélését, megalázva az elpusztítottak és utódaik emlékét. Az a kormány, amely Budapestről jóságos hűbérúrként osztja az észt és a pénzt, a politikailag megbízhatónak tételezett határon túli magyar közösségek pártjainak, hogy aztán igényt tartson feltétlen hűségükre és a hazafiság letéteményeseként jogot formáljon az "igaz magyarság" kritériumainak meghatározása határon innen és túl.
Balog tiszteletes igehirdetése az összetartozásról és a nemzeti egységről akkor, és csak akkor lenne hiteles, ha a miniszter úr felemelné a szavát a kollektív elbeszélésekből kirekesztettek, a nemzetből kiretusált milliók mellett és a kormány élő lelkiismereteként nyíltan szembemenne azzal a kormánypolitikává átlényegült nacionalista retorikával, amely nemcsak a nehezen hegedő történelmi sebek feltépését és a történelmi múlt újraírását tekinti hitvallásának, hanem az osztálykirándulásokkal sem átugorható árkot is ás magyar és magyar között.
