Mi a közös Hajdú Péter feleségében, Király Lindában, Zimány Lindában, illetve Bajor Imrében? Azon kívül, hogy mindannyian a szórakoztatóiparban dolgoznak, az internet hozza őket közös nevezőre: az utóbbi hetekben ugyanis mindannyiuknak a világhálón róluk terjedő kellemetlen tartalmakkal kellett szembesülniük.
Hajdú Péter és felesége, Sarka Kata esetében töretlenül kering a Facebookon, már több változatban is a link, ami szexvideójukat ígéri - "Sarka Kata telefonját feltörték, itt a pornófilmjük" -, ám a kattintás után persze, semmit nem találunk.
A linkre kattintva azonban a beszédes röhögj.net domain-név jelenik meg, amelynek érdeke hangzatos címeket, akár teljesen hamis híreket gyártania, hiszen a kattintások számából profitál.
Ez a Facebookon nagy nyereséggel járhat, hiszen ismerősei tevékenységét minden felhasználó láthatja, és ők is ugyanúgy rákattinthatnak a hamis címekre.
Legutóbb a beteg Bajor Imre nevével is visszaéltek, egy másik hasonló szolgáltató a halálhírét keltette, de néhány szón kívül
konkrét hír nem szerepelt a link alatt. Mindez egyrészt sérti az emberi méltóságot - főleg Bajor, de akár Hajdúék esetében is -, másrészt a szolgáltató esetében, mivel szándékos megtévesztéssel él, a csalás gyanúja is felmerülhet; vagyis, mint Mester Csaba ügyvéd, a Hajdú-ügy kapcsán nyilatkozva a Borsnak elmondta, egy ilyen szolgáltató "lájkvadász"', hogy gazdaságilag pozicionálja magát, a csalás pedig vagyon elleni bűncselekmény, amelyért az ügy súlyától függően kettőtől nyolc évig terjedő börtön járhat.
Hajdúék azt már jelezték, polgári peres úton biztosan elégtételt vesznek. Vagyis: a hamis hírekkel csábító, másokat lejárató "tartalom-ígéret" igenis büntethető.
Ennél jóval kínosabb volt - és valóban meg is történt - Király Linda himnuszos bakija 2002-ből, amikor egy sporteseményen a Himnusz szövegét nem tudta folytatni és a közönségtől kért segítséget.
Az eseményről készült videó számos felületen látható volt, néhány héttel ezelőttig, ugyanis édesapja, Király Tamás az összes tárhelytől megvásárolta a videó jogait, így a YouTube-ról, az Indavideóról, és a GameStar nevű oldalról is eltűnt a számtalan kattintást hozó felvétel.
Ez viszont milliókba kerülhetett: egy információbiztonságra, és az internetre kikerült, de kellemetlen személyes adatok eltávolítására szakosodott cég szerint félmilliótól tízmillióig is terjedhet az összeg, amit egy ilyen videó leszedetéséért fizetni kell.
Mint Romhány Gergely, a Repon Consulting and Research Kft. ügyvezetője elmondta, a jogi megoldások, így a per mellett megoldás lehet a felvételeket feltöltő felhasználók megkeresése, de ezt nem szokták javasolni, ugyanis semmi nem garantálja, hogy az eltávolítás után nem kerül-e ki újra a sérelmes anyag, nem tudni, ki másnak lehet még meg ugyanaz.
Ezért szerinte jobb, ha rögtön a forrásnál, a szolgáltónál tiltatjuk le a videót, ami drága eljárás. Persze nem kell ahhoz ismert embernek lennünk, hogy közülünk bárki hasonló afférba keveredjen: gyakori tapasztalat azonban, hogy nem, vagy csak nagyon sokára reagálnak - többnyire csak e-mailben feltehető - kéréseinkre.
Ha találunk magunkról bármi kellemetlent a Google-ben, néhány naptól néhány hétig is eltarthat, mire lépnek: de a sérelmezett linket elküldve szervízcímükre általában biztosan sikerrel járunk. (Más kérdés, hogy utána vadászhatunk tovább, hiszen rosszakarónk bármikor újra feltöltheti.) A YouTube szintén reagál, ha le szeretnék vetetni a rólunk részegen készített házivideót.
Az is tudható, hogy a Facebook megőriz rólunk mindent, még akkor is, ha már töröltük a fiókunkat - ezt egyébként nagyon nehéz elérni, a legegyszerűbb a fiókunk felfüggesztése, és legalább egy hónapig nem szabad belépnünk azután sem, ha sikerült törölni a profilunkat, különben a közösségi oldal úgy értelmezi, hogy visszajönnénk.
A Google EU-s bírósági elleni döntéssel kapcsolatban Romhány elmondta: a felhasználók azért a Google-t használják most, mert az folyamatosan ellenőrzi a találatok manipulációjával kapcsolatos kísérleteket, így az ott található információkat hitelesnek fogadják el a felhasználók, arra alapozva hoznak meg döntéseket, ezt tekintik viszonyítási pontnak.
A bírósági döntésgyakorlatba való átültetést követően, az ilyen kérelmek tömegessé válása és a Google kényszeríthetősége ezt a viszonyítási pontot teheti kérdésessé.
Természetesen vannak ezen kívül is kereső motorok, de a Google előnye éppen az, hogy az az "internet nem felejt" tézist megközelítőleg 80-90 százalékban teszi igazzá. Másrészt azt ne felejtsük el, ez az ítélet csak a magánszemélyek személyes adataira vonatkozik, de kellemetlen, személyhez fűződő jogokat nem sértő tartalmak eltávolítására nem.
Fontos leszögezni, hogy ez a döntés jelen formájában nem vonatkozik a Youtube illetve a Facebook-ra, az kizárólag a Google kereső szolgáltatására vonatkozik, de abból a szempontból kiemelt jelentősége van, hogy csak idő kérdése míg ezekkel a szolgáltatókkal szemben is érvényesíteni akarják majd a felhasználók a felejtés jogát.
Másrészt emlékeztetett arra, hogy az említett bírósági ítélet nem irányadó, nem uniós irányelv, ami kötelező lenne minden tagországra. Utalt arra, hogy az európai kontinentális jog nem precedens jellegű, vagyis egy másik uniós ország bíróságán akár a spanyolországi keddi ítélettel ellentétes ítélet is születhet bármikor.