Meglepően bizonytalanul kezdte a finálét a Benfica, a Sevilla az első 10 percben többször is zavart keltett a portugál védvonalban. A labilitás aligha a Guttmann-átokkal magyarázható. Luisaóék ugyan tavaly elbukták a Chelsea ellen ugyanennek a tornának a döntőjét, de vélhetően nemigen érdekli a lisszaboni egylet mai játékosait, mi történt évtizedekkel korábban, hogy a klub elődei milyen szenvedéseken mentek keresztül?! Meg egyébként is, mit idegeskedjenek régi, égi anatémák nyomán, ha ma velük van Jesus?
A Jorge nevű, aki a menedzser, s akinek három kulcsjátékosról is le kellett mondania. Ám hogy ingatag lábakon álltak a bekkek, arra a hiányzók sem szolgálhattak mentségként, hiszen a hátsó alakzatot nem érintette eltiltás, sérülés.
Az sem nyomós érv, hogy a korábbi két találkozójukon egy spanyol siker meg egy iksz született (még 1957-ben).
Inkább arról volt szó, hogy fel kellett venni a meccs ritmusát. Ezt a Benfica úgy akarta megtenni, hogy járatta a labdát. Unai Emery együttese viszont, amikor megszerezte azt, nyomban nekiiramodott Oblak kapujának. Ettől függetlenül a 21 éves szlovén portásnak egyszer sem kellett védenie.
Ellenben Betónak igen, amint 20 perc játék után neki balról beívelés érkezett, s ez oly váratlanul érte, hogy a labdát a jobb kapufánál az előrehúzódó Garay elé paskolta éppenséggel. Szerencséjére az argentin nem tudott élni a kínálkozó lehetőséggel...
Hogy erről az esetről egyáltalán beszámolunk, annak az az oka, hogy az első félidőben egyéb említésre érdemes szituáció csak nem alakult ki. Egészen a rendes játékidő leteltéig.
Na, de: a két perces hosszabbításban több minden történt, mint addig a 45 minutum során. Előbb Maxi Pereira előtt (Lima és Gaitán közreműködése nyomán) adódott nagy lehetőség - Beto hárított először. Aztán Rodrigo tört be a büntetőterületre, s vette célba a kaput - Beto hárított másodszor. Végül pedig Gaitán került szembe a spanyol kapussal - Beto harmadszor nem védett, a labda a bal kapufa mellett gurult ki a pályáról, az ismétlések alapján a védő Fazio lábáról.
Az eseményleírást ezennel be kell szüntetnünk, mivel a második félidőben nemhogy másodikba, sokadik fokozatba kapcsoltak a résztvevők. Egy akció alatt négy helyzete akadt a Benficának, a másik oldalon Reyes gyorsütemben szerezhetett volna kettőt, Fazio megint sajátjainak okozott veszélyt, majd megint Reyes villant, mit vitassuk, megélénkült a játék, szétszakadt a pálya, kész csoda volt, hogy a háló sem itt, sem ott meg nem rezdült.
A folytatásban olybá tűnt, a portugálok dűlőre akarták vinni a dolgot, nehogy úgy járjanak, mint egy éve, amikor döntetlennél a Chelsea a 93. percben szerezte meg a győzelmet érő másodikat. Ám minden lehetőségüket elrontották. Közel voltak ahhoz, hogy ezúttal ők vegyék be a rivális kapuját a rendes játékidő hosszabbításban, ám a portugálok Garay lövésével elpuskázták ezt a sanszot is.
A kétszer 15 perces hosszabbítás sem hozott gólt. Az azt követő tizenegyes párbajban a portugál oldalon Cardozo és Rodrigo rontott, míg a spanyolok közül senki nem hibázott, így a Sevilla hódította el 2014-ben az Európa Liga-trófeát.