Németh Péter példával él: ha valakinek húszéves a biztosítása az ingóságaira, akkor kár esetén legfeljebb a régi Junoszty tévéjéért kaphat kártérítést, a közben beszerzett 3D-s készülékét pedig sirathatja. A megoldás az volna, hogy ha valakinek akár az ingatlana, akár az ingó vagyona gyarapodott elöregedett szerződésének megkötése óta, újra szerződnek, immár a megemelt értékre.
Ugyanakkor átrendezheti a biztosítási gyakorlatot az új Ptk., a törvény ugyanis több évtized után feloldja az átlagosan 15 napos kötelező moratóriumot. Vagyis azt, hogy kártérítést csak a szerződéskötést követő türelmi idő eltelte után bekövetkezett esetekre fizetnek a cégek. Mint azt Németh Péter hangsúlyozza, a biztosítók továbbra is élhetnek a moratóriummal, de csak akkor, ha az ügyfelet a biztosítás megkötésekor, előre tájékoztatják arról, milyen konkrét esetben - tűzkár, lopáskár, viharkár - nem fizetnek a szerződéskötést követő 15 napon belül bekövetkezett kárért.
Ha valamelyik cég elmulasztja a tájékoztatást, akkor minden káreseményért, amelyre a szerződés vonatkozik, akár egy 48 órás szerződés alapján is, ki kell fizetnie a kártérítést, függetlenül attól, hogy szándéka szerint moratóriumot alkalmazna. Akár egy nappal egy jelzett vihar előtt is érdemes tehát lakásbiztosítást kötni, vagy megújítani a régit. Továbbra is biztosítási csalásnak minősül viszont, ha valaki már egy bekövetkezett kár után kötött szerződés alapján jelentkezik kártérítésért.