Hogyan is érti ezt minden magyarok miniszterelnöke? Úgy, hogy tiszteljük a múltunk nagyjait, pl. Petőfit és köztársaságvágyát? Vagy Nagy Imre mártíromságát, Horn Gyula korszakváltó felismerését? Mert ezt elismerik külföldön is.
Vagy a jelen hőseit, akik szakmájukban becsületesen dolgoznak szerény fizetésért: a tanárokat, közszolgákat, közlekedésieket, egészségügyieket, rendvédelmieket, tűzoltókat, az egyszerű vidéki embereket, gazdálkodókat, kisvállalkozókat. Vagy tiszteljük az időseket, nyugdíjasokat, állástalanokat, rokkantakat, hajléktalanokat?
Tiszteljük a nőket (akik vállalnak gyereket avagy nem), a szabadon tanulni vágyó fiatalokat, a szabad művészeket, alkotókat, demokratákat, a liberálisokat, a másként gondolkodókat? A más vallásúakat, a kisebbségeket, az egyenlő választópolgárokat?
Mert őket mind-mind elismerik bárhol a demokratikus országokban (és nem csak a plakátokon)! Nem alázzák, nem kényszerítik őket semmire hatalomból, tisztelik őket feltétlenül, nem érdekből, nem szavazatszerzésből. Állampolgári, emberi jogon. Mert ha így érti a miniszterelnök, akkor rendben van! De akkor így is kell cselekednie!
