Előfizetés

A cölibátus végórái jöhetnek

Publikálás dátuma
2014.05.19. 11:04
Fotó: Franco Origlia, Getty Images
Nyílt levelet intézett 24 olasz nő Ferenc pápához. Arra kérték az egyházfőt, kezdeményezze a papi nőtlenség felülvizsgálatát. Mint a dokumentumban fogalmaztak „át akarják törni a hallgatás és a közöny falát”. 

Állításuk szerint mindannyian kapcsolatba kerültek vagy kerülnének papokkal, vagy szerzetesekkel. A 26 nő keresztnevükkel és vezetéknevük első betűjével írták alá a levelet, s szülővárosuk nevét is melléírták. Úgy vélték, ők csak egyek a sok közül, akik hasonló cipőben járnak, s azoknak a nőknek a nevében is írnak, akik évek óta „csöndben élnek”.

Levelükben azt közölték, ismertek azoknak az érvei, akik már eddig is a cölibátus eltörlése mellett foglaltak állást. De nem esett szó azoknak a nőknek az érzéseiről, akik papok iránt lobbannak lánkra. Azt remélik, hogy olyan változás történik majd amely „nem a mi, hanem az egész egyház javát szolgálja”. Mint írják, szeretik a papokat, s ők is szeretik őket. Úgy vélték, hogy a papi nőtlenség eltörlése esetén munkájukat is jobban Isten szolgálatába állíthatnák. A levél írói személyes találkozóra is kérték az egyházfőt.

Buenos Aires érsekeként Ferenc pápa kapcsolatban állt a tavaly novemberben elhunyt Clelia Luróval, az egykori argentin püspök, Jerónimo Podestá özvegyével. 2000-ben Bergoglio meglátogatta a volt püspököt halálos ágyánál. Avallaneda egykori egyházmegyei vezetője 1966-ban, 45 évesen találkozott az akkor 39 esztendős Cleliával, aki akkor hat gyermek édesanyja volt. Kapcsolatba kerültek, minek nyomán Podestá egy évvel később lemondott az egyházmegye vezetéséről. 1972-ben a papi szolgálatát is feladta, s feleségül vette az asszonyt. 1974-ben, az állandó halálos fenyegetések hatására Podestá elhagyta Argentínát, és csak 1983-ban, a katonai vezetés bukása után tért vissza.

Az egyházban továbbra is persona non grátának számított, ezért is jelentett számára oly sokat Bergoglio látogatása 2000-ben.

Sikeres stadionteszt Brazíliában

Az első hivatalos labdarúgó bajnoki mérkőzést rendezték meg Sao Paulóban, az Itaquerao stadionban, ahol a Corinthians a Figueirensét fogadta.

A mérkőzést meglepetésre a vendégek nyerték 1-0-ra, de most nem is az eredmény volt a legfontosabb. Ebben a stadionban veszi kezdetét június 12-én a labdarúgó világbajnokság: a házigazda brazil labdarúgó válogatott a horvát nemzeti tizenegyet fogadta. A 68 ezres aréna is jelentős csúszások után adták át, ráadásul még nem készült el teljesen, hiszen az ideiglenes lelátókat még nem szerelték fel.

Ugyanakkor szakértők szerint maga a pálya kiválóan vizsgázott. Bár a mérkőzés során jelentős eső zúdult rá, a gyep kiváló állapotban maradt.

A kibic közbeszól

Kibicnek kuss! - mondják a közeli téren sakkozó öregek, ha netán az asztal mellett valaki a nézelődők közül másik lapot tenne a talonba. Engedékenyebbek persze, ha a politikára terelődik a szó, mert ahhoz - mint a focihoz - úgy gondolják, közöttük mindenki ért.A baloldal áprilisi veresége után talán a politikusoknak is érdemes volna letenniük a kártyákat és kicsit beszélgetni a "kibicekkel", hátha nem is olyan hülyeség, amiről a téren ücsörgő öregek, meg a romkocsmákban éjszakánként kiabálásig menően vitatkoznak a fiatalabbak.

A baloldali pártok belső tanácskozásain nem a hátuk mögé tekintgetve tervezik a jövőt, ki-ki a maga pozícióját, hátországát mérlegelve keresi az útját. A néhány hónapos, tiszavirág életű összeborulás kudarcából kiderült, hogy a pusztán kormányváltás jelszavával felemelt közös zászló mögé nem igen sorakoztak fel az elmúlt négy év kormányzásával elégedetlen tömegek. És ha már a "zászlóról" beszélünk talán a színe sem volt annyira egyértelmű és megnyerő, hogy többen válasszák, mint ahányan a sárga mögé álltak. A baloldal mindig akkor volt sikeres, ha a zászlója nem kék, nem zöld, se rózsaszínű, hanem egyértelműen piros volt.

Az MSZP meghatározó politikusa az egyik hetilapnak adott interjúban a közelmúltban is valami hasonlót próbált fejtegetni. Szerinte az elmúlt négy esztendő egyik legfontosabb tanulsága: a lecsúszott, elszegényedett tömegeket a lehető legkevésbé sem a demokrácia-deficit, vagy a trafik- és földpanama érdekli, hanem az, hogy ma és holnap tud-e enni adni a gyerekeinek, télire lesz-e cipő, kabát. A holnapután távol van. Addig szükség lehet az új földesúr kegyére, hogy fizessen néhány ezer forintot a napszámért, a polgármester pedig ne húzza ki a nevét a közmunkások listájáról. Erre mondta az interjúban: a baloldalnak ki kell lépnie a politika elefántcsont tornyából, az utcán, a piacokon, a falusi kocsmában, mindenütt, ahol meg lehet hallani az embereket foglalkoztató problémákat, ott kell jelen lenni és politizálni.

Csak egy dolgot nem mondott: hogyan lehet visszanyerni újra baloldali szavazónak a kétkezi munkájukból élőket? A képzett szakmunkásokat, technikusokat, mérnököket, a tanárokat és a közalkalmazottakat? Az MSZP eltávolodott a szakszervezetektől. Még a rendszerváltást követő első néhány ciklusban a szocialisták parlamenti frakciójában ott voltak a szakszervezetek képviselői, de aztán "valahogyan" kikoptak a parlamentből. Amíg a Fidesz a Ligában és a Munkástanácsokban megtalálta a maga jobboldali - tradicionálisan, szakszervezeti szempontból nézve - áruló aktivistáit, addig a baloldal évek óta még a május 1-jei munkásünnepen is külön gyűlésezett.

Persze ennek is két oldala van. Egyfelől a Magyar Szakszervezeti Szövetség vezetői sem törik magukat azért, hogy a jelenlegi baloldali pártokkal közös platformot alakítsanak ki. Mintha nem őket tekintenék természetes szövetségesüknek abban, hogy kiálljanak a hatályos munkajogi szabályok módosításáért, egy európaibb sztrájktörvényért, a nyugdíjszabályok felülvizsgálatáért, a munkavállalók méltányosabb jogaiért. De igaz ez a pedagógusok és a közalkalmazottak bizonyos érdekvédőire is. Másfelől az előző ciklusban már ellenzékben politizáló pártok vezetői nem keresték sem az elmúlt négy évben, sem a mostani kampányban a szakszervezetekhez vezető utat, úgy tűnik, nem kérték a támogatásukat.
Pedig a baloldal nem tekintheti a szakszervezeteket partvonalon kívüli kibiceknek.