Közelkép - A hang

Ez a hang összetéveszthetetlen. Erős, mély, karakteres. Ma is naponta hallható. Ha metrózunk. A közszolgálati rádiónak már nem volt szüksége rá. A hang tulajdonosát évekkel ezelőtt nyugdíjazták. Hiszen 1945-ben született, már közelebb van - nyugdíjazásakor is volt - a hetvenhez, mint a hatvanhoz. És az mit sem számít, hogy ez a hang ma is úgy szól, vagy talán még szebben, mint fénykorában.

Szalóczy Páltól mi sem áll távolabb, mint az öregség. Nem nyugdíjas típus. Majdnem 70 évesen sem bácsi. És ha nem kellett egykori munkahelyének - amely már szintén nem ugyanaz, mint fénykorában -, akkor keresett magának más elfoglaltságot. Például esteket tart. Felolvas.

Hol Márai Sándor legismertebb műve, a Polgár vallomásai nemrég megjelent újabb kötetéből, hol pedig - mint legutóbb - Nagy Lajos Képtelen természetrajzából. És az írások új dimenziót kapnak előadásában. Épp olyan értően adja elő őket, mint egykor a rádióban - meg a tévében - a híreket.

Csak ezek a szövegek örökérvényűek és Szalóczy sokat tesz azért, hogy azok is maradjanak. A szerzők sok évtizede vetették őket papírra, de ma is élnek. Mi több, aktuálisak.

A közönség jól mulat. Az emberi tulajdonságokkal felruházott állatok (vagy fordítva?) napjainkban sem mások, mint egy évszázada. És van katarzis is. Hiszen Nagy Lajos az elefánt, a kígyó, a gólya, a ló, a kutya, meg a többi után írt még egy szócikket: a zsidóról. 1921-ben. Amikor még Hitler sehol sem volt, az I. világháború is csak éppen véget ért.

És mégis, benne van a fasizmus és az antiszemitizmus természetrajza. A sok nevetés után már a hideg futkos a hátunkon, amikor az addig kedvesen, szinte joviálisan előadó Szalóczy hangja egyszerre csak keménnyé, hideggé, parancsolóvá válik. Ezt is tudja.

A magyar és a világirodalom nagyon gazdag. Rengeteg mű vár még értő tolmácsolásra. A hangnak, amely nem kellett a Kossuth Rádiónak, sok megszólalási lehetőség kínálkozik még. Érdemes folytatni. Talán azt is mondhatjuk: kell.