Szalóczy Páltól mi sem áll távolabb, mint az öregség. Nem nyugdíjas típus. Majdnem 70 évesen sem bácsi. És ha nem kellett egykori munkahelyének - amely már szintén nem ugyanaz, mint fénykorában -, akkor keresett magának más elfoglaltságot. Például esteket tart. Felolvas.
Hol Márai Sándor legismertebb műve, a Polgár vallomásai nemrég megjelent újabb kötetéből, hol pedig - mint legutóbb - Nagy Lajos Képtelen természetrajzából. És az írások új dimenziót kapnak előadásában. Épp olyan értően adja elő őket, mint egykor a rádióban - meg a tévében - a híreket.
Csak ezek a szövegek örökérvényűek és Szalóczy sokat tesz azért, hogy azok is maradjanak. A szerzők sok évtizede vetették őket papírra, de ma is élnek. Mi több, aktuálisak.
A közönség jól mulat. Az emberi tulajdonságokkal felruházott állatok (vagy fordítva?) napjainkban sem mások, mint egy évszázada. És van katarzis is. Hiszen Nagy Lajos az elefánt, a kígyó, a gólya, a ló, a kutya, meg a többi után írt még egy szócikket: a zsidóról. 1921-ben. Amikor még Hitler sehol sem volt, az I. világháború is csak éppen véget ért.
És mégis, benne van a fasizmus és az antiszemitizmus természetrajza. A sok nevetés után már a hideg futkos a hátunkon, amikor az addig kedvesen, szinte joviálisan előadó Szalóczy hangja egyszerre csak keménnyé, hideggé, parancsolóvá válik. Ezt is tudja.
A magyar és a világirodalom nagyon gazdag. Rengeteg mű vár még értő tolmácsolásra. A hangnak, amely nem kellett a Kossuth Rádiónak, sok megszólalási lehetőség kínálkozik még. Érdemes folytatni. Talán azt is mondhatjuk: kell.
