Csak a Fidesz. És Tőkés

Tulajdonképpen sajnálom Tőkés Lászlót. (Nem kicsit. Nagyon.) Tőkés Lászlóra mindannyian felnéztünk a romániai forradalom idején, büszkék voltunk rá, nemzeti hősünk volt. Mindannyiunké.

S bár a történelem arra tanít, hogy a forradalmárok nem igazán tudnak mit kezdeni magukkal békeidőben, a fokozatos építkezés, a szabályok, törvények közötti mozgás nem épp lételemük, mégis rossz érzés végignézni egy legenda kimúlását, egy bálvány darabokra hullását. Mert ami Tőkés Lászlóval, a temesvári forradalom hősével történik, az a vég. Dicstelen, szürke, szomorú vég. A diktatúra és tekintélyelvű rendszer ellen lázadó hős ma, hűséges fegyverhordozóként épp azt szolgálja, ami ellen egykoron lázadt, s teszi mindezt oly szolgalelkűen, hogy már arról is kétségeink támadnak, hogy a mai Tőkés László személyében azonos-e Temesvár hősével.

"Egyedül a Fidesz és a KDNP szövetsége képviselheti méltón a nemzetet Brüsszelben, Strasbourgban, az Európai Unióban" mondta egy miskolci kampányrendezvényen a Fidesz lista harmadik helyén induló volt református püspök. Szavait a "mintegy 150-200 ember lelkes tapssal fogadta", derül ki a tudósításokból, de ha nem váltotta volna aprópénzre magát és politikai hitelét, egy arénát meg tudna tölteni, bárhol, ahol magyarok élnek. De nem tud. Azért kellett őt Magyarországra, Fidesz-listára kimenteni, mert Erdélyben talán már 200-an sem tapsolnak neki. Hiába toltak alá pénzt, paripát, fegyvert, nemzeti tanácsot s két pártot is, erre az európai parlamenti választásra már annyi biztos támogatottsága sem maradt, hogy legalább az induláshoz szükséges aláírásgyűjtést megkockáztatható legyen.

Így múlik el a világ dicsősége, s válik hirtelen nemzeti listává a Fidesz listája! A volt püspök nyilvánvalóan hálás, hogy ilyen szépen megideologizálták kudarcát, s megmentették a nyilvános leégéstől, de azért nem lehet könnyű neki mindezt megemészteni. Főképp, ha annak is tudatában van, hogy eszközzé vált jótevője kezében és nevetségessé egykori tisztelői szemében. "Ezt a Magyarországot akarom látni mindörökké" - jelentette ki Tőkés. Mi nem. Mindörökké, ámen.

Szerző
Gál Mária

Galla Ábrakadabrája

Publikálás dátuma
2014.05.23. 07:50

Galla Miklós akkor is elementárisan teátrális, ha könyvet ír. Az Ábrakadabra című új kötetének már a borítója is ordítóan élénk színekben tobzódik. A nevét pedig olyan hatalmasra szedték, hogy szinte lekiabál a lapról.

És naná, hogy piros a zakója, ráadásul aranyszegéllyel, és hozzá a pólója szintén piros; ő maga harsányan nevet, egyik kezével élénken gesztikulál, a másikkal pedig égszínkék szőrű ecsetet tart a kezében, mert ő most festett is.

És ahhoz, amit vászonra vetett, kommentárokat fűzött. Tulajdonképpen egy képzőművészeti album paródiáját jelentette meg a Jaffa Kiadónál. Persze, ahogy a pódiumon megszoktuk tőle, meglehetősen abszurd a humora, amihez absztrakt alkotásokat illesztett, és nyakatekerten mulatságos, blőd magyarázatokkal szolgált hozzájuk.

Olyan az egész, mintha most is színpadon állna, és kivetítenék ezeket a műveket vagy álműveket, és ő egy pálcával, a jól ismert, megkedvelt pléhpofával, kajánul szurkapiszkálódó hangsúlyaival, akkurátusan elmagyarázná rajtuk a részleteket.

Mindehhez még komoly tartalomjegyzék is dukál, kevésbé komoly címekkel, olyanokkal, mint például a Zutty!, A krákogás kerülendő, a Fityulát kéne venni, a Csobbanásra lettem figyelmes.

És közben sehol egy csobbanás, hogy fityuláról, vagy egy épkézláb zuttyról már ne is beszéljek. Helyettük veszettül színes vonalak, négyszögek, háromszögek, különböző formák, kajlán elhelyezett zongorabillentyűk láthatók.

Mondhatnánk, hogy Gallának agymenése van, de mivel talentumos ember, ez is érdekes. Fancsali görbe tükörben látja a világot, meg saját magát, és tulajdonképpen bármit. Rosszcsont kölyök, aki képtelen abbahagyni a játékot. Egyedi játékokat eszel ki. Ezzel a kötettel is érezhetően jól eljátszott.

És izgatottan lesi, hogy vesszük-e a lapot, vagyis a könyvet, képesek vagyunk-e ráállni a hullámhosszára, élvezettel vele játszani.

Szerző

Galla Ábrakadabrája

Publikálás dátuma
2014.05.23. 07:50

Galla Miklós akkor is elementárisan teátrális, ha könyvet ír. Az Ábrakadabra című új kötetének már a borítója is ordítóan élénk színekben tobzódik. A nevét pedig olyan hatalmasra szedték, hogy szinte lekiabál a lapról.

És naná, hogy piros a zakója, ráadásul aranyszegéllyel, és hozzá a pólója szintén piros; ő maga harsányan nevet, egyik kezével élénken gesztikulál, a másikkal pedig égszínkék szőrű ecsetet tart a kezében, mert ő most festett is.

És ahhoz, amit vászonra vetett, kommentárokat fűzött. Tulajdonképpen egy képzőművészeti album paródiáját jelentette meg a Jaffa Kiadónál. Persze, ahogy a pódiumon megszoktuk tőle, meglehetősen abszurd a humora, amihez absztrakt alkotásokat illesztett, és nyakatekerten mulatságos, blőd magyarázatokkal szolgált hozzájuk.

Olyan az egész, mintha most is színpadon állna, és kivetítenék ezeket a műveket vagy álműveket, és ő egy pálcával, a jól ismert, megkedvelt pléhpofával, kajánul szurkapiszkálódó hangsúlyaival, akkurátusan elmagyarázná rajtuk a részleteket.

Mindehhez még komoly tartalomjegyzék is dukál, kevésbé komoly címekkel, olyanokkal, mint például a Zutty!, A krákogás kerülendő, a Fityulát kéne venni, a Csobbanásra lettem figyelmes.

És közben sehol egy csobbanás, hogy fityuláról, vagy egy épkézláb zuttyról már ne is beszéljek. Helyettük veszettül színes vonalak, négyszögek, háromszögek, különböző formák, kajlán elhelyezett zongorabillentyűk láthatók.

Mondhatnánk, hogy Gallának agymenése van, de mivel talentumos ember, ez is érdekes. Fancsali görbe tükörben látja a világot, meg saját magát, és tulajdonképpen bármit. Rosszcsont kölyök, aki képtelen abbahagyni a játékot. Egyedi játékokat eszel ki. Ezzel a kötettel is érezhetően jól eljátszott.

És izgatottan lesi, hogy vesszük-e a lapot, vagyis a könyvet, képesek vagyunk-e ráállni a hullámhosszára, élvezettel vele játszani.

Szerző