És naná, hogy piros a zakója, ráadásul aranyszegéllyel, és hozzá a pólója szintén piros; ő maga harsányan nevet, egyik kezével élénken gesztikulál, a másikkal pedig égszínkék szőrű ecsetet tart a kezében, mert ő most festett is.
És ahhoz, amit vászonra vetett, kommentárokat fűzött. Tulajdonképpen egy képzőművészeti album paródiáját jelentette meg a Jaffa Kiadónál. Persze, ahogy a pódiumon megszoktuk tőle, meglehetősen abszurd a humora, amihez absztrakt alkotásokat illesztett, és nyakatekerten mulatságos, blőd magyarázatokkal szolgált hozzájuk.
Olyan az egész, mintha most is színpadon állna, és kivetítenék ezeket a műveket vagy álműveket, és ő egy pálcával, a jól ismert, megkedvelt pléhpofával, kajánul szurkapiszkálódó hangsúlyaival, akkurátusan elmagyarázná rajtuk a részleteket.
Mindehhez még komoly tartalomjegyzék is dukál, kevésbé komoly címekkel, olyanokkal, mint például a Zutty!, A krákogás kerülendő, a Fityulát kéne venni, a Csobbanásra lettem figyelmes.
És közben sehol egy csobbanás, hogy fityuláról, vagy egy épkézláb zuttyról már ne is beszéljek. Helyettük veszettül színes vonalak, négyszögek, háromszögek, különböző formák, kajlán elhelyezett zongorabillentyűk láthatók.
Mondhatnánk, hogy Gallának agymenése van, de mivel talentumos ember, ez is érdekes. Fancsali görbe tükörben látja a világot, meg saját magát, és tulajdonképpen bármit. Rosszcsont kölyök, aki képtelen abbahagyni a játékot. Egyedi játékokat eszel ki. Ezzel a kötettel is érezhetően jól eljátszott.
És izgatottan lesi, hogy vesszük-e a lapot, vagyis a könyvet, képesek vagyunk-e ráállni a hullámhosszára, élvezettel vele játszani.