A legendás magyar operatőr, aki a 60-as évektől az amerikai film egyik meghatározó egyénisége, 83 évesen már ezt is megteheti. Steven Spielberg, Robert Altman, Woody Allen, Brian de Palma és számos más nagy rendező munkatársa a Le Monde-nak nyilatkozott.
„Amikor én kezdtem, a színészeknek, és az egész stábnak volt beleszólásuk a filmbe a forgatás során. Az én esetemben például valamennyien együtt gondolkodtunk a figurák lelkivilágáról, és ez meghatározta a fényeket – mondta Zsigmond Vilmos, aki számára az egyik legkedvesebb csapatmunka Spielberg Sugarlandi hajtóvadászata volt – Aztán a dolgok kezdtek megváltozni a Csillagok háborújával, majd a Harmadik típusú találkozásokkal. (Ezért kapott Oscar-díjat – a szerk.) Ezek már nagy produkciók voltak, komoly pénzügyi tétekkel. Manapság egyre nagyobb összegeket költenek a filmekre, hogy minél többet keressenek rajtuk.”
A kamera mestere Cannes-nal sincsen megelégedve. „Gyakran jöttem ide csak úgy személyes érdeklődésből. Számomra a mozi művészet. Mostanra azonban már egy olyan állatkertté vált, amelyben mindenki üzletet akar kötni.”
Zsigmond Vilmos bevallja, hogy nincsenek ellenére a digitális kamerák. Elmesélte, hogy Brian de Palma Fekete dáliáját hagyományos filmre vették fel, az utómunkálatokat azonban digitálisan végezték, és ezáltal sikerült neki a színeket tompítani. De ma is szereti a fekete-fehér filmeket, ahol az árnyékoknak nagyobb szerepük van.
A mester, Illés György egykori tanítványa, aki 1956-ban Kovács Lászlóval, az Easy Rider későbbi operatőrével emigrált Nyugatra, hosszú évek óta tanít fiatal filmeseket. Lelkükre köti, hogy az operatőri munka nem kamera, hanem látásmód kérdése. Már csak azért sem, mert szinte minden évben kijön egy újabb kamera, az ipart lehetetlen követni. Aztán arra is megtanítja őket, hogy csinálhatnak filmet csak pénzért, de mindig tudniuk kell, hogy mi célból fogtak kezükbe kamerát. A művészet az más.