Előfizetés

Másfelől nézzük a szabadtéri játékokat

Publikálás dátuma
2014.05.24. 15:10
A Szegedi Szabadtéri Játékok négyezer férőhelyes, a korábbiakhoz képest ellentétes irányban fölállított nézőtere, háttérben a Dó
Bemutatták az érdeklődőknek szombaton a Szegedi Szabadtéri Játékok új fesztiválhelyszínét, a korábbiakhoz képest ellentétes irányban fölállított nézőteret és a korszerű, a Dóm tér órajátéka előtt fölállított színpadot.

Fábián Barbara, a fesztivál sajtóreferense a több száz látogatónak elmondta, a Dóm tér óraterasza felé fordított nézőtér ugyanaz, amelyet húsz esztendeje használ a Szegedi Szabadtéri Játékok. Négyezer férőhelyes, a szektorok elnevezései sem változtak, az egyetlen újdonság egy 16 méter magas világítási torony, ahonnan többek között a nyitóprodukció, a Zorba, a görög különleges háromdimenziós világítását fogják irányítani.

Az fesztivál új színpada az országban a legnagyobb, csaknem ezer négyzetméteres, és nem csak mérete miatt különleges, jóval többet tud, mint a korábbi. A Németországból érkezett színpadtechnikához hasonló Magyarországon legfeljebb egy-egy rendezvény erejéig volt látható – közölte a szakember.

A színpad szélein két hang- és fénytorony épül majd, ezek együttes magassága eléri majd egy tízemeletes házét. Oldalt két nyolc-nyolc méter magas takarófalat emelnek, így a kulisszák mögötti történések nem zavarják majd a közönséget.

A hagyományos zenekari árok is megszűnt a színpad előtt. Több elképzelés is volt arról, hol kapjon helyet a több tucat zenész és a karmester – szóba került az egyetem első emeleti terasza is –, végül a muzsikusok a színpad előtt játszanak majd.

Az fesztivált öltözői és a kiszolgáló helyiségek, például a kelléktár - a Dóm térrel szomszédos - Rerrich Béla téren kapnak helyet. A konténereket tartó szerkezet megegyezik a színpadéval, így szükség esetén a játszóhely mérete akár tovább is bővíthető – közölte a sajtóreferens.

Érdeklődők nézik a Szeged Táncegyüttes gyermekcsoportjának fellépését a Szegedi Szabadtéri Játékok négyezer férőhelyes, a korábbiakhoz képest ellentétes irányban fölállított nézőteréről 2014. május 24-én. Fotó: Kelemen Zoltán Gergely/MTI

Érdeklődők nézik a Szeged Táncegyüttes gyermekcsoportjának fellépését a Szegedi Szabadtéri Játékok négyezer férőhelyes, a korábbiakhoz képest ellentétes irányban fölállított nézőteréről 2014. május 24-én. Fotó: Kelemen Zoltán Gergely/MTI

Nyert a Fehér Isten Cannes-ban

B.É.
Publikálás dátuma
2014.05.24. 11:04
A kutyák hadseregként mozogtak Mundruczó filmjében. Fotó: Intercom
Az hivatalos versenyprogramba az utolsó pillanatban beválogatott magyar film, a Fehér Isten fantasztikusan teljesített: Mundruczó Kornél rendezése lett az idei Cannes-i filmfesztivál Un Certai Regard szekciójának legjobbja. 

A Palais Salle Bunuelben tartott díjátadón a zsűri argentin elnöke, Pablo Trapero adta át a díjat a magyar filmrendezőnek. A zsűri a szekcióban induló 20 film közül választotta ki a magyar Fehér Istent, s ismerte el az Un Certain Regard-díjjal, amelynek súlyát kiváltképpen megemli, hogy ebben a szekcióban a hagyományostól eltérő, az új utakat járó, merészen fogalmazó, kreatív alkotások közül válogatott a fesztivál bizottsága.

A Fehér Isten a múlt heti bemutatója óta az elismerések előterébe került, a nemzetközi filmsajtó legnagyobb szavú kritikusai írtak elismerő sorokat a különleges magyar alkotásról. A cannes-i fesztivál legjelentősebb vendégeit megszólaltató Cineurópa video-interjút közölt Mundruczóval, amelyben a fiatal magyar alkotó beszélt a filmötlet megszületéséről, a forgatásról, a finanszírozás kérdéséről, s alkotói szándékáról is.

Mundruczó akkor határozta el, hogy új filmtémába vág, amikor már három éven keresztül eredménytelenül foglalkozott egy filmtémával egy  repülni tudó emberről, mert sehogy sem akart összeállni a történet. Akkor határozott úgy, hogy ezt befejezte, itt az idő egy másik filmtervbe vágni, „méghozzá radikális szabadsággal”.

Petrányi Viktória producerrel és Wéber Kata forgatókönyvíróval ültek neki két évvel ezelőtt, három hét alatt elkészültek a forgatókönyvvel, hat-hét hónap alatt összejött a finanszírozás. „Letettük az asztalra a könyvet és a Magyar Filmalap, a Match Factory, az Arte/ZDF és a svéd partner is elfogadta, kezdhettünk forgatni” – foglalja össze Mundruczó az alkotói folyamatot.

Filmjéről azt mondja, a Fehér Isten valójában partizánfilmnek indult, de azután nagy film lett, köszönhetően a külföldi partnerek bizalmának. a költségvetése 2,5 millió euró, ami Mundruczó pályáján az eddigi legnagyobbnak számít, noha – mteszi hozzá nevetve az interjúban, egy amerikai kollégája rácsodálkozott, hogy ennyi pénzből ki tudta hozni a filmet.

A Fehér Isten politikai melodráma, mondja Mundruczó, kritika a társadalom intoleranciájával, a szolidaritás hiányával szemben, s a gazdagok és szegények közötti óriási szakadékkal szemben. 

„A művészet kritikus hang és kommunikáció-készség nélkül nem működik” teszi hozzá. A nézővel való kommunikációt, párbeszédet kiváltképpen fontosnak tartja, szerinte a kelet-európai filmről élő sztereotípia már nem igaz. Nem a lassúság, a melnkólia a meghatározó, inkább a különös helyzetek kiemelése. Filmkészítőként pedig az igazság kimondásának új filmnyelvét szeretné megteremteni, olyan igazságokét, amelyek nem csak a kelet-európai térségben, hanem egész Európára érvényesek.

Ami a kutyákat illeti, az valóban különlegességnek számít, hogy kétszáz kutyával dolgozott, s ezek a kutyák hadseregként mozogtak a filmben. A főszereplő kutyát (aki elnyerte a Kutya Pálmát Cannes-ben – a szerk.) Mundruczó kifejezésével két zseni játszotta, ikerkutyák. Róluk, s kislány főszereplőjéről (Psotta Zsófia) a látható szeretettel nyilatkozott a rendező, mondván, sokat tanult tőlük az ártatlanságról, s arról, milyen boldogság, hogy megadva nekik a bizalmat, valami nagyon jó dolog történt.

Ötödik Cannes-i fesztiválján Mundruczó Kornél elnyerte a Certain Regard szekció fődíját
Már a fesztivál bemutatóján nyilvánvaló volt, hogy a Fehér Isten az addig látott filmekhez képest minőségi ugrást jelent.A magyar rendező az egyetlen, aki annak ellenére, hogy nincsenek mögötte támogató szponzorok, mégis képes kivívni a világ figyelmét, amikor bemutatják a filmjét. 
A Delta című filmje 2008-ban ugyancsak itt, a legnagyobb európai filmmustrán az újságírók elismerését, a Fipresci-díjat kapta, s ezzel mintegy jogot nyert az A kategóriás szereplésre. Noha a kritikusok és a közönség is a legesélyesebbek között emlegették az idei Certain Regard szekcióban, úgy tűnik, maga a rendező pesszimista volt. “Ez csak az újságírók fantáziálása” – hárította el, ha interjúban a díjazás esélyeiről faggattuk. 
Tegnap este, amikor kihirdették az eredményeket, meghatottan szaladt fel a színpadra utolsóként, hiszen sorrendben előbb a kisebb elismeréseket osztották ki, végére hagyva a fődíjat. Az argentin Pablo Traperotól a szekció elnökétől vette át az elismerést, köszönetet mondva nemcsak a bírálóknak és a fesztivál igazgatójának Thierry Fremauxnak, hanem munkatársainak is. “Nagyon boldog és izgatott vagyok, hiszen ez az eddigi legnagyobb elismerésem Cannesban, s nemcsak nekem, hanem valamennyi munkatársamnak, akik a film készítésében részt vettek. Természetesen köszönöm a sikert a kutyáknak is.”Forró, lelkes taps kísérte a rendező szavait a Debussy teremben.
Távozóban arról kérdeztük, mikor látható a film itthon is. “Azt gondolom, ez a díj megteremti a lehetőségét annak, hogy mielőbb láthassa a magyar közönség is. Részemről mindent megteszek, hogy ez gyorsan megtörténjen.” A Fehér Isten délután elnyerte a kutyás filmek Palm Dog-díját is. A rendező a kutyákról szólva megemlítette, hogy hihetetlen és különleges tapasztalat volt számára a négylábúakkal a munka. Különösen meglepte, milyen könnyen és gyorsan beilleszkedtek a stábba és sokkal egyszerűbb volt velük dolgozni, mint hitte.
“Két évvel ezelőtt kezdtem a filmet és mivel nagyon fontos volt számomra ez a téma, igyekeztem olyan gyorsan leforgatni, amilyen gyorsan csak lehetett".
                                                       Vincenzo Basile tudósítása Cannesból

„Cannes valóságos állatkert”

Publikálás dátuma
2014.05.24. 07:48
Fotó: Facebook
Hollywoodot immár csak a pénz uralja, Cannes pedig valóságos állatkert lett, akkora benne a nyüzsgés. Aki ezt a kijelentést megengedte magának a világ leghíresebb filmfesztiválján, nem más, mint Zsigmond Vilmos.

A legendás magyar operatőr, aki a 60-as évektől az amerikai film egyik meghatározó egyénisége, 83 évesen már ezt is megteheti. Steven Spielberg, Robert Altman, Woody Allen, Brian de Palma és számos más nagy rendező munkatársa a Le Monde-nak nyilatkozott.

„Amikor én kezdtem, a színészeknek, és az egész stábnak volt beleszólásuk a filmbe a forgatás során. Az én esetemben például valamennyien együtt gondolkodtunk a figurák lelkivilágáról, és ez meghatározta a fényeket – mondta Zsigmond Vilmos, aki számára az egyik legkedvesebb csapatmunka Spielberg Sugarlandi hajtóvadászata volt – Aztán a dolgok kezdtek megváltozni a Csillagok háborújával, majd a Harmadik típusú találkozásokkal. (Ezért kapott Oscar-díjat – a szerk.) Ezek már nagy produkciók voltak, komoly pénzügyi tétekkel. Manapság egyre nagyobb összegeket költenek a filmekre, hogy minél többet keressenek rajtuk.”

A kamera mestere Cannes-nal sincsen megelégedve. „Gyakran jöttem ide csak úgy személyes érdeklődésből. Számomra a mozi művészet. Mostanra azonban már egy olyan állatkertté vált, amelyben mindenki üzletet akar kötni.”

Zsigmond Vilmos bevallja, hogy nincsenek ellenére a digitális kamerák. Elmesélte, hogy Brian de Palma Fekete dáliáját hagyományos filmre vették fel, az utómunkálatokat azonban digitálisan végezték, és ezáltal sikerült neki a színeket tompítani. De ma is szereti a fekete-fehér filmeket, ahol az árnyékoknak nagyobb szerepük van.

A mester, Illés György egykori tanítványa, aki 1956-ban Kovács Lászlóval, az Easy Rider későbbi operatőrével emigrált Nyugatra,  hosszú évek óta tanít fiatal filmeseket. Lelkükre köti, hogy az operatőri munka nem kamera, hanem látásmód kérdése. Már csak azért sem, mert szinte minden évben kijön egy újabb kamera, az ipart lehetetlen követni. Aztán arra is megtanítja őket, hogy csinálhatnak filmet csak pénzért, de mindig tudniuk kell, hogy mi célból fogtak kezükbe kamerát. A művészet az más.