Jacques Hornais, a kis belga rendőr az után találkozott az írónővel, hogy 1914-ben Angliába menekült az előrenyomuló német csapatok elől. Christie 1920-ban mutatta be a legendás nyomozót, a „Rejtélyes Styles-i eset” című regényében és ekkor indultak útjukra a „kis szürke agysejtek” 33 regényben.
Christie soha sem árult el semmit ihletője személyéről, de Clapp hisz azokban a bizonyítékokban, amelyek Poirot valódi életét illetik. Ugyanis fényt derített egy Hornais és az írónő közötti találkozás részleteire. Az 57 éves visszavonult rendőr, 17 éves fiával, Luciennel Devonba utazott, ahol Mr. Clapp nagyanyja, Alice Graham fogadta őket.
Mrs Clapp-Graham helyi önkéntes volt, aki feljegyezte neveiket a naplójában. Mrs Clapp egyébként 500 belgának talált szállást Angliában a háború idején, amiért később megkapta a belga kormány legmagasabb kitüntetését.
Mrs. Clapp bevonta barátnőjét Mrs Potts-Chatto-t a háborús jótékonysági tevékenységbe, aki elhelyezte Hornaist és fiát torquay-i házában. A korabeli újságok hírt adtak arról, hogy a helyiek 1915. január 6-án szórakoztató estet tartottak a belga vendégek számára, ahol a 24 éves Agatha Christie zongorán játszott.
A híres írónő később azt állította, hogy a „ Rejtélyes Styles-i eset” figuráit Torquay körüli utazásai során „találta”. A megmérgezett Emily Inglethorpe ügyét, a háború miatt Angliába települt, rejtélyes Poirot, a híres belga detektív oldotta meg, akinek jellemvonásai Hornais-hoz voltak hasonlatosak.
Michael Clapp rokonai után kutatott a Torquay-i múzeumban, amikor rábukkant az Hornais-Christie találkozóra. A nyugalmazott hajóskapitány azt állítja, hogy a nagymama naplójában az első helyen Hornais és fia szerepelt, A Torquay múzeum megerősítette, hogy „Potts Chatto-ék összejövetelt tartottak a házukban ahol a menekültek számára pénzt és ruhákat gyűjtöttek” - mondja Clapp
Hornais hasonló korú volt, mint regénybeli mása, és bár kevés egyebet lehet tudni róla, semmi nyoma nincs annak sem, hogy bajusza is lett volna, mint Poirot-nak.
Michael Clapp szerint „ mindnyájan úgy gondolunk Hercule Poiot-ra mint egy meglehetősen kövér fickóra, aki különleges figurájával kacsázik fel s alá, de ez nem jelenti, hogy azt mondhassuk, ugyanilyen volt az valódi életben. Semmit nem tudunk róla biztosan, és az egészen elfogadhatónak látszik, hogy Poirot igazi élete ugyanúgy rejtélyes marad, mint a regényekben”.
