Tudomány;siker;pszichopaták;

2014-05-28 08:15:00

A pszichopata jobb a munkában és a szerelemben

Kevin Dutton oxfordi pszichológus és Andy McNab író, volt hivatásos katona esküsznek arra, hogy egy pszichopata, aki melletted ül az irodában, nagyobb karriert csinál, mint te. És ez érvényes mind a munkára, mind pedig az érzelmi életre.

Közös könyvükben, amely a Jó pszichopata kézikönyve a sikerhez címet viseli (The Good Psychopath’s Guide to Success),  lényegében a pszichopatikus tulajdonságokat dicsérik és azt, hogyan lehet azt felhasználni a siker elérése érdekében.

Dutton már korábban is foglakozott a témával és „el akarta oszlatna azt a mítoszt, hogy minden pszichopata rossz”. McNab őrmesterben azonnal megtalálta azt a tökéletes alanyt, akivel együttműködést kezdeményezett. McNab ugyanis sikeres volt az életben, pedig igen sok pszichopatikus tulajdonsággal rendelkezett: a könyörület hiánya, félelem és lelkifurdalás,erős önbizalom.

Mindezek olyan tulajdonságok, amelyeket Dutton tapasztalt más nehéz munkát végző embereknél is, mint a sebészek, menedzserek, különleges csapatokhoz beosztott katonák, ügyvédek, akiknek sikerült ezeket a tulajdonságokat pozitív módon beépíteni. Ezért elhatározta, megpróbálja megérteni, hogy a pszichopaták miként tudják felhasználni ezeket a tulajdonságokat karrierjük és a szerelem javára, anélkül hogy sorozatgyilkosok lennének, vagy erőszakot követnének el.

A kutatás eredménye ironikus és egyben meglepő volt. Munkájukban a pszichopatáknak kedveznek az olyan képességek, mint koncentráltság, a félelem, és emberi empátia hiánya. A saját tevékenységre történő összpontosítás lényegében egyenlő a jó teljesítéssel: ha Hannibal Lecter a műtőasztalra koncentrált volna és nem arra a kívánságára, hogy megegye áldozatait, kiváló sebész lehetett volna.

A pszichopatákban lévő félelem gyakori hiánya elősegíti a kollégáknál bátrabb döntések meghozatalát és hasznosak, amennyiben pozitív eredményeket hoznak. Az empátia hiánya lehetővé teszi, hogy hatékonyabb legyen a személyi ügyek intézésében, feltéve, hogy nem lépi át a patológia határait, amely elviselhetetlenné teszi mások számára.

A téma alkalmazható a szerelemre is. Egy pszichopata, akivel Dutton dolgozott, esténként azzal a céllal indult el kőrútjára, hogy lehetőség szerint minél több elutasítást gyűjtsön be, azoknak a nőknek a részéről, akiknek udvarolt. A kegyetlenség azonban segít ahhoz, hogy kiszálljon egy nem működő kapcsolatból, anélkül, hogy tönkre tenné az életét. Szükségtelen hozzátenni, hogy az önbizalom mindig előnyös, akkor is, ha szerelmi hódításról van szó.

A morbid humort sem nélkülöző könyv elfogadja azt a feltételezést, hogy kritizálni és vitatni fogják. Dutton azonban azzal számol, hogy üzenete a pszichopaták kettősségéről, végül is a kezdeti ellenálláson kívül át fog törni.