Viharos hangulatú, egymást vádoló, harcos összejövetelt vártak szombatra, a szocialisták választmányi ülésére az elemzők - egészen addig, amíg Mesterházy Attila, mintegy elővágásként, le nem mondott. De miután megtette, már az vált inkább izgalmassá, képes-e valamit a jövőről mondani az összejövetel. Még precízebben: a döntésekből, a hangulatból kiolvasható-e valami az MSZP rövidtávú politikájáról. Hogy, bár távozott, de Mesterházy csapata és akarata érvényesül a pártban, vagy egy új társulat veszi kézbe az irányítást? Hogy képes lesz-e a baloldal, ha gyenge előnnyel is, de még mindig vezető pártja túllépni, illetve megoldani a személyi kérdéseket és ráfordulni a következő, az önkormányzati választások adta feladatokra?
Nos, ugyan nem tudom miért vártam az ellenkezőjét, ezek a kérdések nem dőltek el. Mert lépett ugyan egyet a választmány, feltehetően jogosítványa nem is szólt többről, de meg nem oldott semmit. Viszont: adott egy kulcsot a választmányi elnök kezébe; ezzel a kulccsal elindulhat a Kékszakállú várában. Botka Lászlónak ma minden esélye megvan arra, hogy kiszabadítsa az MSZP-t abból a rabságából, amelybe saját magát zárta be. A tagság döntő többsége most benne bízik, az ő nevét kiáltja, Szeged sikeres polgármestereként neki hiszi el, hogy valódi kulcsember. De ma még senki nem tudja, talán maga Botka sem, hogy átmeneti embernek szánja magát, hogy a szegedi elsőséget tartja-e fontosabbnak, vagy a párt rendbetételét.
Ha ez utóbbit, már másfél hónap alatt - vagyis a tisztújító kongresszusig - is sokat tehet érte: döntéseit ma senki nem vonná kétségbe. Ha azonnal nekikezd az önkormányzati választásokat előkészítő megbeszéléseknek, tárgyalóasztalhoz hívja a párt meghatározónak vélt embereit, valamint a politikai partnereket, háttérbe szorítja azokat, akik csak saját pozicionálásukon dolgoznak, akkor megállíthatja az MSZP lecsúszását. Ha hagyja, hogy az ilyen típusú harcok uralkodjanak továbbra is - elbukik.
Ő is, a pártja is, meg egy időre az egész baloldal.
