Lecsapott a Kobra

Publikálás dátuma
2014.06.02. 07:55
Fotó: Getty/ Scott Haevey
Ahogy arra számítani lehetett, a körítéshez a nagy meccs is felnőtt, így a szombat éjszakai, londoni profi boksz gála vélhetően joggal pályázik majd az Év meccse kitüntető elismerésre. Telt ház, kilencvenezer néző tekintette meg a londoni szuperstadionban az újabb Carl Froch-George Groves brit belháborút az IBF és a WBA nagyközépsúlyú vb-övéért

Az összecsapáson inkább a címvédő, 36 éves Froch (33-2-0, 24 KO) akarata érvényesült - nem úgy, mint az elsőn, ami tavaly novemberben, amely a 9. menetben meglehetősen vitatott körülmények között ért véget Froch győzelmével -, és a nyolcadik menet kezdetéig simán vezetett pontozással mindhárom bírónál.

Aztán a nyolcadik menet végén végleg lecsapott a Kobra: a gyilkos erejű jobbosával brutálisan padlóztatta Grovest (19-2-0, 15 KO), aki ugyan megpróbált magához térni, de esélye sem volt rá, percekkel a derbi lezárását követően is csak segítséggel, szédelegve tudott járni.

A Kobra ezzel nemcsak megvédte az öveit, hanem fantasztikus teljesítményt nyújtva ismét bebizonyította, a nagyközépsúly legszűkebb elitjének a tagja.

Ráadásul brutális módon zárta le a Groves elleni belháborút, immár kétséget sem hagyva afelől, ki a jobb kettejük közül.
A németországi Krefeldben rendezett másik nagy európai gálán viszont meglepetés született.

A hazai nézők nagy kedvence, Felix Sturm (39-4-2, 18 KO) egy meglehetősen egyhangú meccsen már az első címvédési kísérlete alkalmából elveszítette az IBF középsúlyú világbajnoki címét, miután sima, egyhangú pontozással vereséget szenvedett Sam Solimantől (42-11-1, 17 KO).

A 40 éves ausztrál tavaly februárban már megverte Sturmot, ám akkor doppingvétség címén megsemmisítették a végeredményt. Most viszont teljesült Soliman álma, először lett egy nagy szervezet világbajnoka.

Szerző
Frissítve: 2014.06.01. 22:47

Álmodozások kora

Publikálás dátuma
2014.06.02. 07:53
A Barcelona egy góllal „lebirkózta” a Veszprémet, így a bakonyiak csak negyedikek lettek FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/JUERGEN SC
Szertefoszlott a nagy álom, s a Veszprém férfi kézilabda csapatának nem sikerült a BL-győztes Győri ETO és az EHF-kupát elhódító Pick Szeged nyomába szegődni, miután a szombati elődöntőben három gólos vereséget szenvedett a német Kieltől, a bronzmeccsen pedig vasárnap egy góllal kikapott a nyolcszoros BL-győztes Barcelonától.

Szezonzáró bulira várják ma estére a szurkolókat a Veszprém Aréna elé. Feltételezzük, amikor a múlt hét végén a meghívókat postázták a szervezők, arra számítottak, hogy az MKB-MVM Veszprém kézilabda csapata a trófeát is hazahozza Kölnből.

Eredmények:
Az elődöntő
Flensburg-Handewitt (német) - Barcelona (spanyol) 41-39 (18-17, 32-32, 36-36), büntetőkkel
Korábban:
THW Kiel (német) - MKB-MVM Veszprém 29-26 (13-13)

A bronzmérkőzés:
MKB-MV Veszprém - Barcelona 25-26 (10-9)
A döntő:
Flensburg-Handewitt - THW Kiel

Ma már tudjuk, hogy ez egy csodaszép álom volt, amely sajnos szertefoszlott. De azért badarság lenne azt állítani, hogy ma nem lesz mit ünnepelni.

A bakonyi kézilabdázók nagyszerű szezont zártak, a klub történetének legszebb fejezeteként bejutottak a világ legjobb négy csapata között zajló Final Fourba, ahol azonban mindkét mérkőzésüket elveszítették.

Mindemellett sokan cserélnének ma a Veszprémmel, Nagy Lászlóék mégis keserédes mosollyal állhatnak ma este a

várhatóan nagy számú szurkolósereg elé. Lejárt az álmodozások kora. Úgy véljük, minden a szombati elődöntőn múlott.

Tudvalévő volt, hogy a háromszoros BL-győztes, s alaposan megfiatalított Kiel ellen csak akkor van győzelmi esélye veszprémieknek, ha meg tudják fékezni a németek rohanását. Ami nem sikerült.

Ahogy Carlos Ortega mester fogalmazott a mérkőzés után: "Tudtuk, hogy nem szabad engedni a Kiel lerohanásait, de sajnos sok technikai hibát vétettünk, ezt pedig ellenfelünk könyörtelenül kihasználta. Emellett nekünk sok problémánk volt támadásban a felállt fal ellen."

Igazat kell adnunk a mérkőzés után láthatóan csalódott mesternek. A Veszprém az első félidőben jól játszott ugyan, de már akkor látszott, hogy felállt védekezés ellen nem képes szokásos formáját hozni, elsősorban azért, mert az átlövések nem jöttek be.

Az óriás német védők még a hórihorgas Nagy László kísérleteit is rendre blokkolták. A Veszprém, különösen a második félidőben, sok technikai hibát vétett, ezt pedig az ellenfél könyörtelenül kihasználta.

Carlos Ortega csalódottságában önmagát hibáztatta, amikor azt mondta: "Talán beküldhettem volna Dzsamalit, de egy hónapja nem játszott, nincs százszázalékos állapotban. Szintén hamarabb becserélhettem volna talán Ruesgát... De a fő probléma abban rejlett, hogy a védekezésbeli váltásuknak nem találtuk az ellenszerét."

Noha az ellenfél rendkívül keményen, olykor a szabályokat is súrolva, kifejezetten durván játszott, s néhány bírói tévedés is a bakonyiakat sújtotta, de ez semmit nem von le az ellenfél győzelmének jogosságából. Így vélekedtek a veszprémi játékosok is.

"Megérdemelték a továbbjutást. Az első félidőben jól játszottunk, elmentünk hárommal is, de utána buta hibákat követtünk el, ebből az ellenfél feljött. A második félidőben pedig lendületbe kerültek, és sokszor leindítottak minket. De még egyszer mondom, mi nem éltünk a lehetőségeinkkel" - mondta Marko Alilovic, a veszprémiek hálóőre.

Hasonlóan vélekedett az MKB csapatkapitánya, Nagy László is. "Az első félidőben már nyolc lerohanásos gólt kaptunk a 13-ból, és a második félidőben is jó párszor át tudtak rajtunk rohanni. Fegyelmezetlenek voltunk.

Nagyon akartunk, és a nagy akarásnak sajnos nyögés lett a vége. Apróságokon múlott, a pontosság hiányzott, a labdaeladásokból rendszeresen tudtak indulni. Fájó vereség, természetesen szerettünk volna a döntőbe jutni, de nem sikerült."

Ilyen körülmények között persze nehéz volt a bronzmeccsre koncentrálni. Ráadásul nem a gyengébbnek hitt Flensburg jutott ellenfélnek, hanem a szombati elődöntő másik mérkőzésén drámai csatában, hosszabbítás, majd büntetődobások után alulmaradt Barcelona.

A Veszprém jól kezdett ezen a mérkőzésen, különösen a védekezésre összpontosítottak Nagy Lászlóék, s az első félidőt egy gólos vezetéssel zárták.

A második félidő legelején úgy tűnt, hogy a megelőző nap fárasztó összecsapása után a katalánok elkészültek az erejükkel, négy góllal is vezetett már az MKB-MVM Veszprém, ám végül 26-25-re kikapott és negyedik helyen zárta a sorozatot.

Tény, hogy a végjátékban a Barcelona határozottabb volt, francia légiósa, Karabatic igazi vezéregyéniségként játszott és kockáztatni is mert, míg a veszprémiek nagyon elfáradtak.

Először fordul elő a BL Final Four 2010 óta íródó történetében, hogy német házidöntőt rendeztek, amelyet nagy meglepetésre a Flensburg nyert a Kiel ellenében.

Szerző
Frissítve: 2014.06.01. 22:42

Közelkép - Elmeroggyantak

A címbéli kifejezést egy kommentelő használta, nem egészen jogosan, az Észbontó című, a Viasat-on futó vetélkedő résztvevőire. Már csak azért sincs igaza, mert a stúdióban ülő két csapat - én a kutyás lányokat és a statiszta fiúkat láttam - nem voltak tájékozatlanok.

 Igaz, Kovács Áron műsorvezető valahogy mindig elárulta nekik, hogy a háromféle válaszból melyik a helyes. Itt az a kissé túlbonyolított szabály, hogy a stúdióban ülő csoportoknak ki kell találni, hogy a két-két avatatlan személy eltalálja-e majd ezt a helyes választ.

Néha eltalálták, néha nem. Mondjuk azért nehezen elfogadható, hogy két huszonéves férfiú nem tudja felsorolni a honfoglaló hét vezért, illetve csak négyet, bár ők egy ötödik -nem helyénvaló - nevet is felsoroltak még.

Aztán nagy nehézségek árán valahogy összehozzák Hitler személyét a második világháborúval, amiről azt kellett tudni: semlegesek voltak-e a németek.

Nagy nehezen kiderítették, hogy nem, de az már történelmi tévedésük, hogy szerintük 1948-ban volt vége ennek a háborúnak. A lánypáros valamivel ügyesebb volt.

Nehezen ugyan, de kitalálták, hogy az egypupú teve az a dromedár, és hogy a csúnya beszédet alpárinak is lehet mondani. Nem jogos tehát az elmeroggyantak kifejezés, de azért az egész játék ijesztő tanulságokkal szolgál. (Egyebek között a politikusok számára is, hogy igazán mire számíthatnak.)

Nem arról van szó, hogy az idősebbek mindent jobban tudnának, mondjuk például 10 megkérdezettből, alig egy-két válaszoló tudná megmondani, hogy a mohácsi csata végén ki fulladt a Csele patakba.

Akkor is túl szegmentálva közvetítették az ismereteket. (Például a történelem, irodalom, földrajz részleteiben.) Mégis, valahogy egymásra épültek ezek az ismeretek, most meg mintha nem lenne semmi összefüggés a fiatalok tájékozottságában.

S persze a tényekkel is hadilábon állnak. Most, hogy 16 évre szállították le az iskolaköteles kort, még ijesztőbb nem tudások várhatóak.