- Bolondozások

Rendkívül gonosz (meleg) ismerősöm azt kérdezte: miért van az, hogy akik bizonyos kor után a legvérmesebb homofóbok, éppen azok, akik leginkább kivénhedt köcsögökre emlékeztetik a szemlélődőt?
Egynémelyek közülük odáig merészkednek, hogy társadalmi harcot hirdetnek a melegek, vagyis az állítólag "túlgyőzött meleglobbi" ellen. Nyíltan, mert kétharmados viszonyok között azt is lehet. Pláne, ha egy fundamentalista keresztény kurzus van hatalmon. És szakállas nők bukkannak Napnyugaton. És már nem csak álmainkban!
Hogy Orbán Viktor ragaszkodik Kerényi Imréhez, egyrészt ő a miniszterelnök szókimondó embere - vagyis, amit Orbán gondol, de nem mondhat, azt harsogja Kerényi. Ha ez vicces lenne, udvari bolondozásról beszélhetnénk. Ahogy Matolcsival a gazdaságot verette szét, mondhatni: szétbolondozta, amin vélhetően számos bennfentes meg is gazdagodott.
Most nem a bizonytalanítás a technika, hanem a fertőzés: a magasat befertőzi a méllyel. A buzizás például emberelőtti, vagy korai emberi mélyből jön, és a melege hordja fölfele a bűzlő lelki és szellemi kórságokat, hogy azonnal befertőz mindent. Csak jelzem: amikor valaki tréfásan az alfelét mutogatja, akkor felajánlja az ánuszát a hatalomnak, az erősebbnek, használatra. Azelőtt nagyon jól bevált feszültségcsökkentő technika volt, egyáltalán nem kellett ahhoz homoszexuálisnak lenni, hogy hím hímet illessen hímtagjával. Bizonyos majomfajtáknál ez ma is ez van: gyakorlatilag egész nap résen vannak. Tán attól olyan vonzó ez a téma, hogy állandóan atavisztikus emlékek és vágyak mocorognak bennünk, és verbálisan le kell vezetni, vagyis állandóan pofázni kell ezekről. Kerényi jó erre, hiszen szinte állandó izgalomban tudja tartani az országot. Pontosan tudja, hogyan kell fölháborítani rétegeket, hogyan kell úgy intézni, hogy aztán hetekig legyen min témázgatni. Vérprofi provokátor.
Ismerek nagyon gazdag embereket, akiknek semmi más örömük nincs, mint az, hogy mások életét keserítik. Ennek vélhetően valami bosszúvágy az oka: talán nem vették őket komolyan, pláne le is nézték őket akkor, amikor még szegények voltak. Orbánnak már nincs más öröme, mint az, hogy másokat bosszant, sérteget, és elsősorban az érdekli, hogy ő maga meddig mer elmenni. Bátorságpróba! Rettenetesen élvezi - ez a testbeszédből és a kontrollálhatatlan hang-elcsuklásokból nyilvánvaló -, hogy a gyáva nép ezt tűri. Tényleg viccesek lehetünk Orbánból nézve.
Kicsit meglepődik persze, amikor olyan teljesen váratlan reakcióra lel, mint a zsidóké a Szabadság téri emlékmű ügyében. Jó okkal számított arra, hogy a mindig kompromiszumra, a békesség kedvéért akár megalkuvásra hajlamos magyar zsidók eltűrik a szánalmas üzenetű emlékművet, de tévedett. A zsidók tiltakoznak, ellenszegülnek, zsidó és keresztény fölforgatók - olyan huligánok, mint Mécs Imre - egy csoportja hetek óta minden nap tüntet.
Orbán szemmel láthatóan boldog, mert megmutathatja, hogy ő ezt is meg meri…
Ez csak annyiban van összefüggésben Kerényivel, hogy pár napja egy tévéműsorban megmondta: kultúrpolitikailag ő áll a megszállási emlékmű mögött is. Szellemileg. A provokáció felelőtlen megátalkodottsága miatt én inkább Schmidt Máriára gondoltam, de belefér a képbe, hogy egyszerű hülyeségről - háborodottságról - van szó, és akkor az csakugyan inkább Kerényi. (Hogy érthető legyen: Alkotmány Asztala, történelmi festmények, Tormay Cécile és Nyírő, pláne Wass Albert betuszkolása a jeles kultúrába, most meg már a mangalicafesztivál együtt emlegetése a zsidó fesztivállal.)
Könnyű a dolgot úgy elintézni, hogy Kerényi egy barom. Egész egyszerűen nem igaz, hogy egy suttyó fideszes, hiszen művelt is, okos is, van neki tehetsége és nem csak magához való esze, mint a fideszesek többségének. A kérdés: mitől beteg Kerényi Imre? Miből lett az, hogy - talán már mielőtt találkoztak és egymásba szerettek Orbánnal - olyan elmebéli állapotba került, hogy csak őt választhatta Orbán a nemzeti kultúra fáklyájának - amivel eddig inkább gyújtogat, mint világít. Mindenesetre ég a pofánk, még magunk előtt is. Ezért kár volt rendszert váltani. Aczél jobb volt ám!
Egyetlen mentsége van Kerényinek a buzizásra és a nyilvánvaló antiszemita provokációkra: ha elmondja őszintén - amennyire tőle telik -, hogy mi történt vele, mibe hibbant bele. Van olyan, hogy valakibe sunyin vagy erőszakkal behatol egy ideges férfi, aki amúgy színházrendező is, főtanár is, zsidó is, és mondjuk, kommunista. Vagy, mondjuk a moszkvai nagykövetség kertjében lelki nyomással, pénz és pláne karrier ígéretével ráveszi a fiatal, törekvő emberkét valami olyan térdrehullós csuporkodásra, amit azután nagyon megbán. Aztán emberek jelentős csoportjára vetíti a sérelmet, és bosszút is esküszik, amit aztán öregkoráig dédelget.
Aztán már csak találkozni kell egy olyan vezérrel, akit szintén sok abúzus ért gyerek és fiatal korában - például rendszeresen verte az apja, vagy éppen kétszer kapott választási vereséget a hálátlan néptől - és kezdődhet a közös bosszúhadjárat.
Ha Kerényi Imrével valami ilyesmi esett, máris megbocsátok. Orbánnak nem. Mert engem is vert az apám. Rendesen és rendszeresen. Mégsem tartok a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával, és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével, fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős, förtelmes hangú, pitbull kinézetű ölebet.