Dr. Végzet optimista. Nouriel Roubini, a világ egyik legjelentősebb közgazdásza, aki 2006-ban megjövendölte az amerikai jelzálogpiacról kiinduló pénzügyi világválságot a New York palotában nem kevesebbet állított, mint hogy vége a krízisnek. A világgazdaság jó irányba tart, Európának nincs félnivalója: Görögország már nem veszélyezteti az euró-övezet létét, az éppen a királyát váltó Spanyolország, vagy a legtöbb szocialista európai parlamenti képviselőt adó Olaszország gondtalanul hozzáférhet a piaci hitelekhez. Egy, csak egy legény nem tud stabilan megállni a gáton, a neve: Magyarország. Az az állam, amely az Európai Unió évtizedes tagjaként - Roubini szavaival - arról ismerszik meg, hogy az államkapitalizmust pörgeti. Amihez hozzátehetjük: a hitelek helyett.
Orbán Viktorék ezúttal aligha panaszkodhatnak a kettős beszédre. A tekintélyes amerikai professzor, akinek befektetési ajánlásai a világ tőkepiaci mozgására többnyire megtermékenyítően hatnak, összecsengenek az Európai Bizottságéval, anélkül hogy az összebeszélést gyanítanánk a nézetazonosság mögött. Brüsszelből egy nappal Roubini beszéde előtt arra figyelmeztettek, hogy kérdéses a kormányzat viszonya a külföldi befektetőkkel és befektetésekkel, a korábban privatizált vállalatokat visszaállamosítják, esetenként egész szolgáltatói iparágak kerülnek újra állami kézbe. Az Európai Bizottság, akárcsak Roubini, az állam túlhatalmától félti Magyarországot. Aggódnak a rezsicsökkentés és a különadók mértéke miatt, sokallják az alacsony jövedelműek közterheit.
Micsoda véletlen! Mindegy, hogy a látlelet az Egyesült Államokban készül vagy a belga fővárosban. Gondolhatnánk: az unortodoxia eredménytelenségén talán egyszer elmerengenek Orbánék. De, mint egyszavas kormányprogramjából tudjuk: folytatják. A rövid távú sikerek felemlegetését. Kedden már el is készítették kifogáslistájukat. Ebben rutinjuk van. A tavalyi konvergencia-programunk nyomán összeállított brüsszeli ajánlások sora ugyancsak a Kossuth téri szemétkosarakban végezte. Pedig akkor még a növekvő magyarországi szegénységet nem is rótták fel kormányunknak!
