Jordán Tamás tévedése

A vájtízlésűek körében kisebb vihart váltott ki Jordán Tamás dolgozata, ami a Kerényi Imre kulturkomisszár fémjelezte Magyar Krónika első számában kapott publicitást a szerző kérésére. Egyetértek Jordán Tamás gondolatmenetével, ami a társadalmi békére való törekvést illeti. De azt a "mentséget", amit maga J.T. is felhozott, miszerint opportunizmussal gyanúsítható, én inkább politikai naivitásnak tudom be. Azért, mert nem akarok sértő jelzőt használni. Én is békeszerető ember vagyok. De kérdem én Jordán Tamástól: hogy élte át az elmúlt, bővebb történelmi kitekintéssel 25 évet, de szűkebb értelemben véve az elmúlt 5 évet? Tapasztalt némi békehajlamot a Fidesz-KDNP részéről? Netán konszenzus-hajlamot? Mert ha igen, akkor egy virtuális történelmi optikushoz kellene fordulnia, aki felírná neki a politikai tisztánlátás képzeletbeli szemüvegét. Néhai Antall József nevéhez kötik azt a gondolatot, hogy alábukunk, és ezt is túléljük majd. Csakhogy akkor diktatúra volt. Még ha puhult is.

Most pedig demokrácia van - egyelőre - aminek még élő, szabad hajtásait a Fidesz módszeres alapossággal nyesi vissza. Ott van például a Klubrádió debreceni frekvenciájának megszüntetését elrendelő Médiatanács felszólítás, de a helyhatósági választási törvény módosítása sem piskóta. A sor végtelen, nem más, mint egy demokratikus diktatúra. Volt már több ilyen a történelemben akár bal, akár jobboldali filozófiával. Azok a filozófiák zavaros, mondvacsinált ideológiákon alapultak. A mindenáron való publicitás, ha olyan médiumhoz kötődik, mint a politikai hatalom nyílt ideológiai szócsöve, akkor nem éri el az óhajtott célt. Arra azonban jó, hogy legalább az értelmiségi körökben vitát váltson ki. Az egyszerű emberek számára is közérthető fórumai egyre szűkülnek. Nincs a baloldalon egy Széles, aki a kormányt kritizáló sajtót hajlandó volna felkarolni?