A stadionépítési és átépítési járványtól legnagyobb arénánk sem mentesül - bár ez esetben már régóta esedékes volt - és ott, ahol egykor 90. - 100 ezer ember is tombolt legendás válogatott meccseken, kezdve az 1954-es magyar-angoltól (7-1), az 1977-es magyar-szovjet vb-selejtezőig (2-1), hogy Louis Armstrong, a Queen, a Genesis vagy az Omega nagy koncertjeit ne is említsük, most - 10 ezer néző előtt - egy gondosan megválasztott ellenfelet sikerült legyőznie egy közepes magyar csapatnak.
Bár Pintér Attila szövetségi kapitány rosszulléte okozott némi riadalmat (helyette Farkas József ült a kispadon) a csapatot azért nem zavarta meg nagyon, és a 27. percben Priskin Tamás könnyű gólt fejelt. A második félidőben két perc alatt eldőlt a meccs: a 62.-ben 10 emberre fogyatkozott a kazah csapat, egy perccel később pedig Varga Roland szabadrúgását Szigyelnyikov kapus szabályosan beejtette a kapuba. A harmadik találatunk még ennél is abszurdabb volt, az ellenfél kapuja előtt valóságos pókfoci jelenetek zajlottak le, míg végül öngóllal jutott a labda a hálóba. (3-0).
Örüljünk persze a győzelemnek, örüljünk a biztató felvillanásoknak, de azért senkit ne tévesszen meg "új" válogatottunk pozitív mérlege (2 győzelem, egy döntetlen, egy vereség). Hogy mindez mennyit ér, majd az ősszel kezdődő EB-selejtezőkön derül ki.